186788. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2-guanidino-4-imidazolil-tiazol-származékok előállítására

1 186788 festékekkel és kívánt esetben emulgeáló vagy szusz­­pendáló szerekkel, hígítókkal, így vízzel, etanollal, propilén-glikollal, glicerinnel vagy ezek elegyeivel ke­verjük. A találmány szerinti (!’) általános képletű új vegyü­­letek orálisan előnyösen egység-adagokban alkalmaz­hatók, azaz egyszeri, fizikailag elkülönült dózis egy­ségként, amely a hatóanyag megfelelő mennyiségét tartalmazza a gyógyszertechnológiában ismert vivő­anyaggal vagy hígítószerrel együtt. Ilyen egység-dózis például a tabletta vagy kapszula, amely 5—1000 mg mennyiségű hatóanyagot, (I’) általános képletű ve­­gytlletet tartalmaz, amely a dózisegység összsúlyának 10—90%-át teszi ki. Az (I’) általános képletű vegyületek parenterális al­kalmazásához steril vizes oldatait használhatjuk, amelyek például propilén-glikol-, nátrium-klorid-, dextróz- vagy nátrium-hidrogén-karbonátot is tartal­mazhatnak. Ezekhez az oldatokhoz szükség esetén megfelelő puffert kell adni és az oldatot izotóniássá kell tenni, megfelelő mennyiségű nátrium-klorid vagy glükóz adagolásával. A parenterális készítményekhez a megfelelő steril oldatok előállítása a szakember szá­mára jól ismert. A találmány szerinti (I’) általános képletű vegyüle­tek gyomor-kiválasztást gátló szer és hisztamin H2 an­­tagonista hatása standard farmakológiai vizsgálatok­kal határozható meg, a következő módon: (1) a hisztamin azon hatásának gátlására irányuló képesség mérése, amelyet egy antihisztamin, így a me­­piramin nem blokkol, és (2) a gyomorsav-kiválasztás gátlására irányuló ké­pesség mérése olyan Heideiihain bulldogok gyomrá­nak felhasználásával, amelyeket előzetesen — a gyo­morsav-kiválasztás fokozására — pentagastrinnal ke­zeltünk. A találmányt a következő példákkal illusztráljuk. A hőmérsékleteket egyöntetűen Celsius fokokban ad­juk meg. 1. példa 2-Azido-l-(2-guanidino-4-tiazoIil)-etanon 50 g (0,14 mól) 2-bróm-l-(2-guanidino-4-tiazolil)­­-etanon-hidrobromid, 23,6 g (0,36 mól) náírium-azid és 250 ml dimetil-formamid elegyét szobahőmérsékle­ten 1,5 órán át keverjük. Az elegyet 1,5 1 vízbe öntjük és a vizes oldatot szilárd nátrium-karbonáttal meglú­­gosítjuk. A kapott csapadékot szűrjük, alaposan mossuk vízzel és szárítjuk. Ily módon 30,6 g (93%) 2- -azido-l-(2-guanidino-4-tiazolil)-etanont kapunk vilá­gosbarna kristályos anyagként; op.: 177 °C (bomlás közben). Vízmentes etanolból végzett átkristályosítás­­sal analitikailag tiszta anyag állítható elő. Elem analízis a G5H7N7OS összegképletre: számított: C 32,00; H 3,13; N 43,53; S 14,24; talált: C 32,22; H 3,43; N 41,93; S 13,97. 2. példa 2-Amino-l-(2-guanidino-4-tiazolil)­-etanon-dihidroklorid 12,0 g (53 mmól) 2-azido-l-(2-guanidino-4-tiazolil)­­-etanon, 1,0 g 10%-os palládium-szén, lOOmletanol, 50 ml víz és 20 ml tömény sósav elegyét 3 atmoszféra nyomáson, szobahőmérsékleten 1 órán át hidrogénez­zük. Ekkor hozzáadunk további 50 ml vizet és 300 mg palládium-szenet és 3 atmoszféra nyomáson további 0,75 órán át folytatjuk a hidrogénezést. Az elegyet 200 ml /ízzel hígítjuk, a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet betöményítjük. 13,1 g (92%) 2-amino-l-(2- -guanidi no-4-tiazolil)-etanon-dihidrokíoridot kapunk fehér po alakjában, op. : 270 °Cfölött. NMR (DMSO- dí) (delta): 8,58 (b, 4H); 8,44 (s, 1H); 4,58 (b, 4H). 3. példa 2-Cuanidino-4-(2-amino-4-imidazolil)-tiazol 43 g (0,15 mól) 2-amino-l-(2-guanidino-4-tiazolil)­­-etanon dihidroklorid, 12,6 g (0,30 mól) cián-amid és 400 ml víz elegyének pH-ját 20%-os nátrium-hidro­­xid-oldat cseppenkénti adagolásával 4,5-re állítjuk be. Az elegyet 16 órán át 50—60 °C-on tartjuk, majd le­hűtjük és vizes nátrium-karbonát-oldattal meglúgosít­­juk. A kapott csapadékot szűrjük és hideg vízzel, ace­­tonnal, majd éterrel mossuk. A megszárított szilárd anyagot oly módon tisztítjuk, hogy minimális meny­­nyiségű dimetil-formamidban oldjuk, majd lassan etil-acet átot adagolunk hozzá. Kezdetben kátrányos anyag csapódik ki, amelyet ülepítéssel eltávolítunk. Etil-aceíát további hozzáadásával 16 g sárgásbarna színű anyagot kapunk. Ezt ismét tisztítjuk, a fent leírt dimetil- 'ormamid és etil-acetátos eljárás alkalmazásá­val; így 12 g sárgásbarna színű szilárd anyagot ka­punk. Az anyag metanol/vízből való átkristályosítá­­sával a cím szerinti vegyületet kapjuk analitikai tiszta­ságában, sárgásbarna tűk alakjában, op.: 267 °C (bomlik). Eleman ilízis a C7H9N7S összegképletre : számító t: C 37,66; H 4,06; N 43,91 ; S 14,36; talált: C 37,81; H 4,31; N 43,76. 4. példa 2-Guimidino-4-[2-(N-metil-amino)-4-imidazolil]­-tiazol-dihidroklorid 2,0 g 7,3 mmól) 2-amino-l-(2-guanidino-4-tiazolil)­­-etanon-dihidroklorid, 0,62 g (11 mmól) N-metil-cián­­amid és 10 ml víz elegyének pH-ját 20%-os nátrium­­hidroxiü-oldat cseppenkénti hozzáadásával 4,5-re ál­lítjuk te. Az elegyet 16 órán át 50°C-on tartjuk, majd lehűtjük és vizes nátrium-hidrogén-karbonát-ol­dattal neglűgosítjuk. A kapott csapadékot szűrjük, egymás után hideg vízzel, acetonnal és acetonitrillel mossuk A nyers szilárd anyagot dihidrokloriddá ala­kítjuk c ly módon, hogy minimális mennyiségű telített metano'os sósavban oldjuk, majd az oldathoz lassan étert adagolunk. Kezdetben kátrány csapódik ki, amelyet ülepítéssel eltávolítunk. Éter további hozzá­adása kristályos szilárd anyag kiválását eredményezi, amelyet szűrünk és szárítunk. A metanol/éter-elegy­­ből végzett átkristályosítás 190 mg (10%) cím szerinti, tiszta vegyületet eredményez, op.: 280 °C. NMR (DMSC-dí) (delta) (szabad bázis): 6,86 (b, 5H); 6,77 (s, 1H) 6,45 (s, 1H); 5,60 (b, 1H); 2,68 (d, 3H); Elemanalízis a CgHnN7S.2HCl.H2O összegképletre: számított: C 29,27; H 4,61; N 29,87; talált: C 30,01 ; H 4,81 ; N 29,78. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom