186752. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként acilezett triazolil-delta-fluor-pinakolil-származékot tartalmazó fungicid készítmény és eljárás a hatóanyagok előállítására
1 2 Zn X XZn XII IIF 2-C1 H H2-C1 F 3-C1 H H3-C1 F 4-C1 II I14-C1 F 2-F H II2-F F 3-F H II3-F F 4-F II H4-F F 2-Br H H2-Br F 3-Br II H3-Br F 4-Br H H4-Br F 2,4-Clj II H2,4-C12 F 4-J H H4-J F Az a) eljárásvátlozat másik kiinduló anyagaként felhasznált savhalogenideket a (III) általános képlet definiálja. Ebben a képletben R előnyös jelentései mindazok a csoportok, melyeket az (I) általános képlet értelmezése során megneveztünk. A (III) általános képletű sav-halogenidek ismertek, vagy a szokásos eljárások egyikével előállíthatok, így például karbonsavak vagy ezek alkálisói és foszforvagy kénsav-halogenid reakciójával. Ez a módszer szerepel az általános szerves kémia könyvekben. A b) eljárásváltozat másik künduló anyagaként felhasznált savanhidrideket a (IV) általános képlet definiálja. Ebben a képletben R előnyös jelentései mindazok a csoportok, melyeket az (I) általános képlet értelmezése során megneveztünk. A (IV) általános képletű sav-anhidridek ismertek vagy az ismert eljárásokkal előállíthatok, így például sav-kloridók és karbonsavak alkálisójának reakciójával. Ezek a módszerek általánosan Ismertek. Az e) eljárás másik kiinduló anyagaként felhasznált izocianátok a (VI) általános képlettel definiáltak. Ebben a képletben R’”Jelentése előnyösen egyenes vagy elágazó láncú, 1—4 szénatomos alkilcsoport, A (VI) általános képletű izocianátok ismertek vagy ismert módon előállíthatok, így például amin és foszgén reakciójával és ezt követő hevítéssel. Az a) eljárás során oldószerként felhasználhatunk minden inert szerves oldószert. Itt szóba jöhetnek nitrilek, így propionitril, előnyösen acetonitril, ész-' terek, így ecetsav-etil-észter, éterek, így tetrahidrofurán vagy idoxán, aromás szénhidrogének, így benzol vagy toluol, halogénezett szénhidrogének, így metilén-klorid, szén-tetraklorid vagy kloroform. Oldószerként felhasználható az alkalmazott sav-klorid is, ekkor azonban megfelelő feleslegben kell alkalmazni. Az a) eljárás során széles hőmérséklet tartományban dolgozhatunk, általában 0-100 °C, előnyösen 20-85 °C közötti hőmérsékletet alkalmazunk. Oldószer jelenlétében a legelőnyösebb a mindenkori oldószer forráspontján dolgozni. Az a) eljárást adott esetben savmegkötő jelenlétében vezetjük, ehhez az általánosan szokásos savmegkötőszereket használjuk. Ide tartoznak a szerves bázisok, így tercier aminok, például a trietil-amin, továbbá szervetlen bázisok, így alkáli-hidroxidok és alkáli-karbonátok. Az a) eljárás során általában moláris mennyiségekkel dolgozunk. Az (I) általános képletű vegyületek hidrohalogenidjük formájában keletkeznek, és mint ilyenek izolálhatok, amennyiben szerves oldószer, Így hexán hozzáadásával kicsapjuk, szűrjük és adott esetben átkristályosítással tisztítjuk. Az (I) általános képletű vegyületek a szabad bázis formájában is kinyerhetők, ha a reakcióelegyet vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal elegyítjük és a bázist a szokásos módon elválasztjuk. A b) eljárás során oldószerként alkalmazható minden inert szerves oldószer. Ide tartoznak az a) eljárás során említett oldószerek és a felhasznált (IV) általános képletű savanhidrid. A b) eljárás során katalizátorként felhasználhatunk minden szokásos sav vagy bázis katalizátort, így például kénsavat, hidrogén-kloridot, hidrogén-bromidot, bór-trifluoridot, cink-kloridot, nátrium-acetátot, nátriitm-benzoátot, nátrium-karbonátot, kálcium-oxídot és magnézium-oxidot. A b) eljárás során a reakcióhőmérséklet széles tartományon belül változhat. Általában 1 — 150 °C, előnyösen 80-120 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A b) eljárás során általában moláris mennyiségekkel dolgozunk. A legegyszerűbben úgy járunk el, hogy a felhasznált (IV) általános képletű sav-anhidridet használjuk oldószerként is, ehhez megfelelő felesleg alkalmazása szükséges. Az (I) általános képletű vegyületek elválasztása a szokásos módon történik. A c) eljárás során oldószerként felhasználhatunk minden inert szerves oldószert, Ide tartoznak az a) •eljárásváltozat során felsorolt oldószerek. A c) eljárás során katalizátorként felhasználhatunk tercier bázisokat, így trietil-amint és piridint, vagy szerves ón-vegyületeket, így dibutil-ón-dilaurátot. A c) eljárás során a reakcióhőmérsékjet széles tartományon belül változhat. Általában 0-100 °C előnyösen 20—40 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A c) eljárás során általában moláris mennyiségekkel dolgozunk. Az (I) általános képletű vegyületek elválasztása során az oldószert ledesztilláljuk és a maradékot a szokott módon feldolgozzuk. Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóinak előállításához minden fiziológiailag elfogadható savat felhasználhatunk. Ide tartoznak a hidrogén-halogenidek, így a hidrogén-klorid és a hidrogén-bromid, különösen a hidrogén-klorid, továbbá a foszforsav, a salétromsav, kénsav, mono- és bifunkciós karbonsavak, így ecetsav, maleinsav, borostyánkősav, fumársav, borkősav, citromsav, szalicilsav,’ szorbinsav, tejsav, valamint a szulfonsavak, így p-toluol-szulfonsav és 1,5-naftalin-diszulfonsav. Az (1) általános képletű vegyületek sói legegyszerűbben a szokásos sóképző módszerekkel állíthatók elő, például az (1) általános képletű vegyületet alkalmas inert oldószerben oldjuk, és a sav, például sósav adagolása után a szokásos módszerekkel, például szűréssel elválasztjuk, majd adott esetben inert szerves oldószerrel átmossuk a keletkezett sót. A találmány szerinti eljárással előállított hatóanyagok erős fungicid hatást mutatnak, és a nemkívánatos fitopatogén gombák leküzdéséhez előnyösen felhasználhatók. A hatóanyagok tehát a gyakorlatban növényvédőszerek formájában kiszerelve alkalmazhatók. A találmány szerinti fungicid készítmények a növényvédelemben a Plasmodiophoromycetes, Oomycetes, Chgtridiomycetes, Zygomycetes, Ascomycètes, Basidiomycetes és Deuteromycetes ellen használhatók. 186.752 5 10 15 20 25 30 35 40 45 . 50 55 60 4
