186744. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-karbolin- 3-karbonsav-származékok előállítására
1 186 744 2 kívánt esetben az így kapott észter amidálásával vagy átészterezésével, (c) egy III általános képletű vegyiiletet a— ahoi R4, RA és R9 a fenti jelentésű és X jelentése oxigén- vagy kénatom — vagy annak egy funkcionális származékát IV általános képletű vegyülettel — ahol Ru és R12 a fenti jelentésű - reagáltatva és kívánt esetben az így kapott amidot foszfor-pentaszuifiddal reagáltatva a megfelelő tioamidot állítjuk elő, (d) egy VI általános képletű karboxamidot — ahol R!0 jelentése 1—6 szénatomos alkil- vagy 3—5 szénatomos cikloalkilcsoport, foszforoxikloriddal, majd a kapott vegyiiletet ammóniával reagáltatjuk és így a megfelelő amidint nyerjük, (e) egy I általános képletű vcgyület iialogénezcsévcl — ahol a képletben X, R , R4 és R9 jelentése a fenti és RA jelentése hidrogénatom — és kívánt esetben az így kapott halogénezett vegyüíet alkoxiiczcscvel vagy íioalkilezésével, (f) egy I általános képletű vegyüíet nitrálásával - ahol a képletben X, R3, R4 és R9 jelentése a fenti és RA jelentése hidrogénatom — és kíván* esetben az így kapott nitrált vegyüíet redukálásával a megfelelő amino-vegyületet állítjuk elő, majd kívánt esetben az aminovegyiiletet nitrillé vagy halogénezett vegyületté alakítjuk diazovegyületen keresztül, majd kívánt esetben a nitril hidrolizálásával a megfelelő savat állítjuk elő; vagy kívánt esetben az amino-vegyiilet acilezésével a megfelelő amidot állítjuk elő, (g) VI képletű karboxamidot, ahol R10 jelentése hidrogénatom, foszforoxikloriddal reagűltatunk, és így a 3-karbonitril-vegyületet nyerjük. A II általános képletű vegyületek dehidrogénezését ((a) eljárás) különböző, önmagában ismert módokon valósítjuk meg. Az egyik ilyen módszer abban áll, bogy a kiindulási anyagot valamilyen közömbös oldószerben feloldjuk vagy szuszpendáljuk. Alkalmas oldószer az összes olyan proionmentes oldószer, amelynek'a forráspontja 100 °C fölötti, és amely a kiindulási anyaggal szemben közömbös. Előnyösek az aromás oldószerek, ezek példái a xíiol, anizol, toluol, klór-benzol és difeniléter. Ezután az anyaghoz elemi ként adunk olyan mennyiségben, amely kettős kötésenként legalább egy mólekvtvalcns kénnek felel meg. A kén kis fölöslege nemcsak veszélytelen, hanem előnyös is. A reakcióclegyct több órán keresztül forraljuk visszafolyató hütő alkalmazásával, és a reakció előrehaladását vékonyrétegkromatográfiásan követhetjük. A második módszer szerint a kiindulási anyagot diklór-dicián-henzokinonnal vagy klóranillal deludrcgénezzíik benzolban, xilolban, dioxánban, letrahidrofurrinban. metilén-kloridban vagy dimetoxi-etánban 0 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten, 0,5-4 órán keresztül. A harmadik módszert alkalmazva a kiindulási anyagot forrásban levő oldószerben, így xilolban, mezitilénben vagy kunudbaii dehidrogénezzük, például !20°C és 180°C közötti hőmérsékleten, nemesfém katalizátor, így finoman eloszlatott platina, palládiumkorom- vagy pailádiumszén-k3talizátor jelenlétében, és a reakcióidő 2 és 16 óra közötti. Az cszícrezést és az adott esetben végrehajtott álészterezést ((b) eljárás) szintén önmagában ismert módon valósíthatjuk meg. Az észterezést előnyösen úgy végezzük, hogy a megfelelően helyettesített 0-karbolin-3-karbonsa'-at és a kis fölöslegben leve trietii-amint tetrahidrofuránban feloldjuk vagy szuszpendáljuk, a reakcióelegyhez a kiórhangyasav valamely észterét adjuk hozza, és az így kapott vef, gyes anhidridet a megfelelő alkohollal reagáltatjuk. Az átészterezést (1) fölöslegben levő alkohollal réz(ll)bromid jelenlétében, szobahőmérséklet fölötti hőmérsékleten. (2) savas körülmények között hidrogén-kloridot vezetve az alkoholos oldatba annak telítése 1P céljából, szobahőmérséklet alatti hőmérsékleten. Az észter amidálását szintén önmagában ismert módszerrel végezhetjük. Az észtert, így egy alkilésztert nagy forráspontú oldószerben, például etilén-glikolban vagy dioxánban 15 szuszpcndálliaíunk vagy oldhatunk, és egy amint adunk hozzá a sztöchionietrikus mennyiséghez képest fölöslegben. Előnyös lehet a reakcióelegy melegítése. Egy másik módszer szerint az észtert és az amint oldószer nélkül reagáltathatjuk, a kiindulási anyagok 20 elegyének a melegítésével. Ha az így képződött alkohol kisebb forráspontú, mint az amin, képződéskor lepárolással eltávolítjuk. Az észtert előnyösen az amin valamely aktivált sójával reagáltatjuk. Ilyen aktivált sót úgy állíthatunk elő, 21 bogy az amint Grignard-reagenssel, például etil-magnézium-jodidda! reagáltatjuk. A (c) eljárásban alkalmazható, megfelelő reakcióképes funkcionális származékok példái a savkloridok, amelyek különböző módon, például tionil-kloriddal, 30 trifenii-foszfinnal és tetraklór-metánnal vagy foszfor-lialogcniddcl állíthatók elő; a karbonsavanhidridek és szénsav-monoészterek, például az etiiészter, továbbá a karbonsav-(rövidszén!áiicú)-a!kilészterek. A (c) eljárást úgy végezzük, hogy a megfelelően 35 helyettesített ß karboiín-3-karbonsavat és a kis fölöslegben levő trietii-amint tetrahidrofuiánban feloldjuk vagy szuszpendáljuk, és az clégyhez a klorhangyasav valamely észterét adjuk hozzá. Az így képződött elegy hőmérsékletét előnyösen 40 15 °C és 40 °C között tartjuk cs bizonyos idő, általában 1-3 óra múlva a ÍV általános képletű vegyiiletet adjuk hozzá. Az I általános képletű vegyületek haiogénezését ((e) eljárás) szintén önmagában ismert módon valósíthatjuk 45 meg. így a kiindulási anyagot feloldhatjuk valamely közömbös oldószerben és a megfelelő halogénnel, vagy klórral, vagy farommal, adott esetben bázisos katalizátor jelenlétében, szobahőmérséklet alatti hőmérsékleten reagáltatjuk. A közömbös oldószerek például klóro- 50 zott szénhidrogének, így metilén-klorid, kloroform, diklőr-etilén síb. Alkalmas bázisos katalizátor a piridin és a helyettesített pirídinck, így a dimetii-amino-piridin. Klórozáshoz nincs szükség bázisos katalizátorra. Az 1 általános képletű vegyületek nitrálását ((f) el- 55 járás szintén önmagában ismert módon végezhetjük. így a kiindulás! anyagot szobahőmérséklet alatti hőmérsékleten tömény salétromsavval vagy tömény salétromsav és kénsav elegyével reagáltathatjuk. A nitráláshoz hasznait sav mind reagensként, mind oldószerként szolgál. 60 Az I általános képletű vegyületek adott esetben végzendő alkoxiiezését cs tioaikilezését ((e) eljárás) is önmagában ismert módszerrel valósíthatjuk meg. Előnyös lehet egy bróm helyettesítése aikoxi- vagy alkil-tio-csoporttaí. Így az alkoxivegyületeket úgy állít- 65 juk elő, hogy egy brómvegyületet a megfelelő alkáli4
