186727. lajstromszámú szabadalom • Légterelő elem gépkocsihoz

186 72? A találmány tárgya légterelő elem gépkocsihoz (spoiler), amelyen ferde légterelő felületek és légterelő nyílások vannak kiképezve. A gépkocsik menetstabilitásának és maximális sebes­ségének növelése érdekében már régóta kísérleteznek lég­terelő elemek alkalmazásával, és újabban vannak már gyárilag légterelő elemmel éllátott gépkocsitípusok is. A légterelő elemek, közismert nevükön spoilerek fel­adata, hogy a gépkocsi és a talaj között keletkező tapadó­erőt a sebesség növekedésével egyre fokozottabban meg­növeljék, a gépkocsi alá hatoló levegőbeáramlást csök­kentsék, és a gépkocsi légellenállását kedvezően befolyá­solják. A légterelő elemek közül megkülönböztetünk első és hátsó légterelő elemet. Az első légterelő elem az első ütköző alatt helyezkedik el, és csökkenti a karosszéria alá beáramló levegő mennyiségét, amely a gépkocsi elejét felemelni, a tapadást pedig csökkenteni igyekszik. A hátsó légterelő elem rendszerint a hátsó csomag­tartó fedelén helyezkedik el, és az utasfülke felett hátra­felé és lefelé áramló levegőt ferdén felfelé tereli. Ezzel a gépkocsi hátsó részét lefelé nyomó reakcióerő kelet­kezik, amely a hátsó kerekek tapadását javítja. A különböző légterelő elemekről átfogó ismertetés jelent meg a „Sport Auto” NSZK folyóirat 1973. évi 5. számában az54-64. oldalakon „Was bringen Spoiler?” címmel. A cikkben ismertetett táblázatból kitűnik, hogy a különböző ismert légterelő elemek vagy a maximális sebességet, vagy pedig a menetstabilitást növelik meg nagy mértékben. A légterelő elemek rendszerint függőleges vagy ferde felülettel rendelkeznek, amelyek merevítésekkel, külön­böző légterelő nyílásokkal és bordákkal vannak ellátva. A légterelő elem alakjának az elért hatás szempontjából nagy jelentősége van, és a bonyolult áramlástani viszo­nyok mellett a legkedvezőbb alak csak kísérletezéssel határozható meg. Az ismert megoldások általában fémlemezből vagy a karosszériából kimunkált felületből álltak, mert a fém alkalmazása a kellő merevség biztosítása miatt szükséges volt. Tekintettel aria, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható gépkocsik döntő többsége gyárilag még nincs légterelő elemmel felszerelve, szükség van olyan külön­álló légterelő elemekre, amelyek utólag felszerelhetők és célszerűen több gépkocsi típushoz is alkalmazhatók. Az univerzális alkalmazhatóság ás a könnyű felszerel­hetőség fokozott konstrukciós nehézséget jelent a hátsó légterelő elem kiképzése szempontjából, mivel az a gép­kocsiszekrény felső részére helyezendő. A megoldásnak feltétlenül lehetővé kell tennie a csomagtartó fedél szabad mozgatását, ugyanakkor esztétikailag tetszetős kiképzésűnek is kell lennie. A hátsó légterelő elem fel­erősítését a gépkocsi karosszériájának átfúrása nélkül kell lehetővé tennie. A találmány feladata tökéletesített első és hátsó lég­terelő elemek létrehozása, amelyek alkalmasak több különböző gépkocsitípushoz való felszerelésre és ame­lyek hatásosabb légáramlás! viszonyokat biztosítanak a hasonló rendeltetésű ismert megoldásoknál. A kitűzött feladatot olyan gépkocsi légterelő elem létrehozásával oldjuk meg, amelyen ferde légterelő felü­letek és légterelő nyílások vannak kiképezve, és a lég­terelő elemnek a találmány szerint egyenlőtlen szárú lépcsős profilja van, amely egymással párhuzamos hátsó 2 és elülső homlokfelületekből és ezeket összekötő S-alak­­ban görbült stabilizáló felületből áll, az elülső homlok­­felület magassága legalább háromszor kisebb a hátsó homlokfelület magasságánál, a hátsó homlokfelület az elem hosszanti kiterjedése mentén egyenesvonalú vagy enyhén domborított kiképzésű, amely kétoldalt iveiíen hátrafelé hajlik és két oldalsó széle ívelten az elülső homlokfelülethez csatlakozik, a hátsó homlokfelületet a stabilizáló felülettel összekötő szakasz elölről konvex ér görbületi sugara legalább másfélszer nagyobb, mint a stabilizáló felületet az elülső homlokfelületíel össze­kötő élőiről konkáv szakasz görbületi sugara, ezen két egymással ellentéte* görbületű összekötő szakasz inflexiósán vagy összekötő sík révén egymáshoz simul, és az egymáshoz simuló szakaszon a felületi érintősík a homlokfelületekkel 95° és 130° közötti szöget zár be, továbbá a légterelő nyílások a stabilizáló felület konvex szakaszánál helyezkednek el és az elem hosszirányában elnyújtott résként vannak kiképezve, sarkaik lekerekí­tettek, felső szélüket ívelten a hátsó homlokfelülethez csatlakozó és attól hátrafelé kinyúló ferde, célszerűen sík felület képezi, a légterelő nyílások kétoldalt ívelten és ferdén befelé hajlanak, alsó szélüket pedig a stabili­záló felület és ennek meghosszabbított szakasza képezi. A találmány szerinti légterelő elemnek célszerűen szimmetrikusan elrendezett három légterelő nyílása van, és az elülső homlokfelület három egymáshoz csatlakozó és a vízszintes síkban ívelt szakaszból áll. Ezek közül a középső ívelt szakasz görbületi sugara kisebb a két szélső szakasz görbületi sugarának felénél, és az íveit szakaszok szimmetrikus elrendezésűek. A találmány egy célszerű kiviteli alakjánál a középső légterelő nyílás előtt a stabilizáló felületet az elülső hemlokfeiülettel összekötő élőiről konkáv szakasz gör­bületi sugara nagyobb, mint máshol, és ezen konkáv szikaszhoz a csatlakozó érintősík meredekebb és a he miokfelüietekkel legalább 10°-kai nagyobb szöget zár be, mint a légterelő elem egyéb részeinél. Előnyös, ha a légterelő nyílások alsó határoló felülete enyhén domború kiképzésű, és így a nyílások középen a legkeskenyebbek. A két szélső légterelő nyílás előtt a konkáv görbületi szakaszhoz csatlakozó érintősík meredekebb, mint a nyílások között fekvő részek. A találmány szerinti légterelő elemnek előnyösen fel­erősítő lapjai vannak, amelyek a hátsó homlokfelület­ből felfelé nyúlnak ki, és azzal 170-178°-os szöget zár­nak be. A találmány szerint hátsó légterelő elemet is létre­hozunk, amely a gépkocsi csomagtartó fedlapjára szerel­het és felülről lefelé táguló, alulról nyitott lemezteste van, és elülső lapja két síkfelületből és ezeket összekötő ívelt szakaszból áll, ahol az alsó síkfelület a vízszintessel 150-160°-os szöget, a felső síkfelület pedig a vízszin­tessel 100-110°-os szöget zár be, felső lapja a hátsó szakaszra merőleges, hátlapja a vízszintessel 85-90°-os szögben áll és hátulról nézve konkáv görbületű első szakaszhoz, ez pedig hátulról nézve konvex görbületű második szakaszhoz csatlakozik, és a légterelő elem belsejében kétoldalt egy-egy tartólemez helyezkedik el, melyben horony van kiképezve, a horonyban elfordulás ellen biztosított kötőelem van megvezetve, amely szorí­­tóelemhez csatlakozik. A találmány szerinti első és hátsó légterelő elem cél­szerűen üvegszállal erősített poliészter lemezből készül. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom