186662. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyüzemi iparszerű sertéstartásra, valamint az ezzel kapcsolatos alkalmazott trágyázó-kifutó épületrész
1 186 662 2 A találmány nagyüzemi iparszerű energiatakarékos sertéstartásra, valamint az ezzel kapcsolatosan alkalmazott szilárd trágyát biztosító, trágyázó-kifutó épületrészre vonatkozik. Ismeretes, hogy a nagyüzemi iparszerűen üzemelő sertéstartó telepek a magas telepi beruházási költségek megtérülése és a gazdaságos sertéstermelés érdekében nagy genetikai értékű fajtákkal és hibridekkel üzemelnek. Ezek a fajták azonban az eddig használt épületekben, az eddig alkalmazott módszerekkel nem tudták a genetikai képességüknek megfelelő termést hozni. Nevezetesen voltak, akik arra törekedtek, hogy az épületek alapterületét minél jobban kihasználják, vagyis hogy azonos területen minél több állattartó rekeszt lehessen' kialakítani. Erre irányuló megoldást ismertet a 2 911 380 sz. NSZK leírás, amely eltér a szokásos téglalap alakú alaprajztól és hatszögalakú alaprajzot ajánl, amelyben fajlagosan több, romboid alapú rekeszt lehet kialakítani. E rekeszek valamennyien zártak, csak nehezen szellőztethetők, szabad levegőre való kifutó lehetőségük nincsen, trágyaeltávolításuk nincs megoldva és malacnevelésre alkalmatlanok. Lényegesen rosszabb helykihasználással ajánlja elrendezését a 2 443 802 sz. francia leírás, amely a téglalap alaprajzú épületben a rekeszeket kettesével vagy négyesével csoportosítja, itató és etető vályúval látja.el, de csak homogén fűtésre és szellőztetésre ad módot, nem oldja meg a trágyaeltávolítást, malacnevelés esetén azok elkülönítéséről, szabad levegőre való kifutásáról nem gondoskodik. Kifejezetten malacnevelő épületet ismertet a 4 252 082 sz. USA leírás, amelynek zárt térségben háromrészes rekeszek vannak elhelyezve: a középső rekesz az anyakocáé, a kétoldali rekeszekben vannak a malacok s a közbenső elválasztó falak átbújásra adnak alul lehetőséget a malacok számára, de a koca ezen az alsó résen már nem fér át. A padozat a trágyalé átfolyására lefolyókkal van áttörve és bennük a malac-rekeszrészek alatt fűtő, a kocarekeszrész alatt hűtő csövekkel van ellátva. Ilymódon állandóan gondoskodni lehet az egyes rekeszrészekben mind a malacok részére szükséges melegebb, a kocák részére pedig hűvösebb hőmérséklet fenntartásáról. A szilárd trágyafázis eltávolítása nincs megoldva és az egyes rekeszeknek nincs szabad levegőre való kifutójuk. A berendezés igen költséges. Meg kell említenünk a H-2464 sz. magyar szabadalmi leírásban ismertetetteket is. Bár a leírás fő célja a fiaztatás célszerű menetrendjének kialakítása, arra is kitér, hogy az épületek szellőztetését az állatok kipárolgása következtében az épületben levő levegő páratartalma alapján javasolja vezérelni. Energiamegtakarítás érdekében ilymódon kívánja a szellőztetést lecsökkenteni. Ám ezzel az is együttjár, hogy a kevesebb szellőztetéssel nemcsak a páratartalom éri el a választott maximális értékét, hanem a levegő részben, az állatok kipárolgásából, részint a trágyából származó ártalmas gázokat is benntartja, ami gyakran az állatok megbetegedését okozza. Mint látjuk, a fenti megoldások egyike sem nyújt lehetőséget az állatoknak a szabad levegőre való kifutására. A gyakorlatban már kifutóval ellátott épületeket is építettek, ezeknek azonban hátrányuk volt, hogy ezekben az egyébként esetleg kis- és középcsoportokban tartott állatok összekeveredtek, ami semmiképpen sem volt kívánatos. Mindezeknél az épületeknél emellett a trágyatávolítás kérdése sem volt megnyugtatóan megoldva: sok kézi munkát igényelt, nem adott lehetőséget a gépi eltávolításra. Ami általában a sertéstenyésztést illeti, a várt eredmény elmaradásának oka nagyrészben abban is gyökerezett, hogy az épületeket nem megfelelően, általában differenciátlanul túlfűtötték — erre csak a 4 252 082 sz. USA leírás megoldása volt kivétel — s vagy nem volt lehetőségük az állatoknak a szabad levegőre való kifutásra, ahol az annyira szükséges napfény érheti őket s általában nem volt megoldva a szilárd trágya rendszeres, gépi eltakarítása sem, aminek következtében az egészségre ártalmas gázok a több-kevesebb szellőzés mellett is a levegőben maradtak. Célunk ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölésével olyan sertéstartási eljárás kidolgozása, mely kisebb költséggel jobb hozamokat és gazdaságos termelést eredményez. Célunk elérése érdekében végzett kísérleteink során úgy találtuk, hogy ökológiai szempontból közelebb kell hozni a sertéseket természetes igényükhöz, ami egyben kisebb építési költségű épületek alkalmazását is lehetővé teszi: emellett a hizlaiási időszakban igen előnyös, ha a sertéseket kis- és középnagycsoportos rekeszekben elkülönítve tartjuk úgy, hogy a rekeszek különkülön szabadterű trágyázó-kifutó épületrésszel legyenek közvetlen kapcsolatban. E trágyázó-kifutó épületrész kialakítása során meg kívántuk oldani azt a feladatot is, hogy a sertések híg trágyalevét a szilárd trágyától elválasztva lehessen eltakarítani és összegyűjteni. Ennek megfelelően a találmányunk szerinti nagyüzemi sertéstartás lényege, hogy a sertéseket jól szellőztetett épületekben, a természetes klímaviszonyokhoz alkalmazkodó környezetben tartjuk, miközben a vemhesítés és vemhesség időszakában a sertéseket befogadó egyedi és kiscsoportos rekeszeket tartalmazó vemhesítő épületet csak legfeljebb mintegy +16 °C hőmé’séklet eléréséig fűtjük, a szoptatás időszakában a kocákat és malacokat befogadó egyedi rekeszekkel ellátott fiaztató épületet csak legfeljebb mintegy +16 °C hőmérséklet eléréséig fűtjük azzal, hogy a rekeszeknek a malacok részére kialakított részében szükséges magasabb, mintegy 24— 32 °C hőmérsékletet önmagában ismert módon kiegészítő fűtéssel pl. hősugárzással biztosítjuk, az utónevelési időszakban az utóneveit állatokat befogadó utónevelő épületet az állatok súlyának és korának megfelelően mintegy +22—24 °C hőmérséklet eléréséig fűtjük, míg a hizlalás időszakában a lúzókat a hizlaló épületben külön-külön trágyázó-kifutó épületrésszel ellátott kis vagy középcsoportos rekeszekben, fűtés nélkül tartjuk. Fontos eleme a találmánynak a főleg a hizlaló épületeknél alkalmazható trágyázó-kifutó épületrész. Mindeddig ugyanis nem volt megoldva az, hogy a hízóknak kis- és középcsoportos rekeszekben való tartása esetén olyan, a rekeszükkel kapcsolt trágyázó-kifutójuk legyen, amely el legyen különítve a többiek rekeszeitől és ugyanakkor a trágyagyűjtő folyosó mégis hosszirányú gépi eltakarításra is alkalmas legyen. Ezt a célkitűzést oldja meg a találmány szerinti trágyázó-kifutó épületrész, amelynek lényege, hogy az épületfalban alkalmazott ajtó szárnyának szélessége közelítőleg a hossz-záróelemnek pl. mellvédfalnak az épületfaltól való távolságának felel meg és nyitott állapotban a hosszelemhez az épületfalra merőleges rögzítésére alkalmas szervvel pl. retesszel van ellátva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
