186656. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzhidril-piperazin-származékok és savaddiciós sóik és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 186 656 2 A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű, új benzhidril-piperazin-származékok és savaddíciós sóik, és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására, ahol a képletben n jelentése 2 vagy 3 és a pierazino-alkoxi-oldallánc o- vagy p-helyzetű lehet. A találmány szerinti vegyületekhez hasonló szerkezetű vegyületek előállítását ismertetik az alábbi irodalmi helyeken: CA., 22., 4101 ; 35., 18712 ; 40., 47125 ; 42., P 1015 b; 47., 9548 e; 50., 12390 c;50., 2509 i; 55., 17915 e; 55, 15413 b; 75, P 103682 b; 76.,P 11 9921 k; 82., 16477 g; 90., 86082 g; 92., 52927 b, nem tesznek azonban említést arról, hogy az előállított vegyületek gyógyászati hatással rendelkeznének. A találmány szerinti vegyületek értékes farmakológiái tulajdonsága, hogy gátolják a máj mikroszomális monooxigenáz enzimrendszerét, ezért a klinikumban például olyan exogén xenobiotikus anyagok mérgező hatásának kivédésére vagy enyhítésére használhatók, amelyek a májban alakulnak át mérgező aktív metaboíittá (D. M. Jerina és munkatársai: Science, 185., 573. (1974.)) májnekrózist, vérdiszkráziát, karcinózist okozva. Gyógyszerkombinációkban a hatóanyag hatástartamának növelése érhető el a találmány szerinti vegyületek alkalmazásával. A vegyületek enzimgátló hatásosságát a hexobarbital oxidáz aktivitás változásának in vivo mérésével határoztuk meg 50—60 g-os nőstény Hann.—Wistar patkányokon, amelyek a vizsgálandó anyagokat egy alkalommal kapták szájon át 40 mg/kg-os adagban. A kezelés után 1, illetve 24 órával az állatokat 60 mg/kg hexobarbitál-nátrium intravénás adagjával narkotizáltuk és mértük a teljes ébredésig eltelt időt, (Noordhoek, J.: Eur. J. Pharmacol., 3., 242. (1968.)) meghatározva a csoportok átlagát, a standard hibát és az alvásidőt a kontroll százalékában, összehasonlító anyagként az ilyen farmakológiai aktivitásban leghatékonyabban tartott Proadifent (2-dietil-amino-etil)-a, a-difenil-valerát) alkalmaztuk 100 mg/kgos adagban. A központi idegrendszeri kölcsönhatást az ébredés pillanatában mért plazma hexobarbital koncentráció meghatározásával zártuk ki (Jori, A. és munkatársai: Bíochem. Pharmacol. 19., 2687. (1970.)), ameiy nem tért ei a kezeletlen kontroll értékektől. Az eredményeket az 1. táblázatban adjuk meg. Az alkalmazott rövidítések: x= átlag érték S. E, = az átlag standard hibája n = állatszám A kontroll csoportot placebóval kezeltük. A = a-etil-a-(2-metoxi-fenil)-4 [3-/4-benzhidril-piperazin-1 -i!/-propoxi]-benzilalkohol, 1. táblázat Vegyület Dózis Hexobarbital alvásidő n (mg/kg) a kontroll %-ában 1 óra 24 óra Kontroll — 100±8,3(1) 100± 11,1 (2) 10 A 40,0 116±6,7 172 + 8,7 10 Proadifen 100,0 241 ±9,6 44+5,7 10 Kontroll érték (x ± S. E.) = 44.3 ± 3.67 perc ( 1 ) 47.0±5.21 perc (2) A hexobarbital narkózis meghosszabbodása és a 24 óra múlva is fennálló hatás arra mutat, hogy az (I) általános képletű vegyületek tartósan gátolják a xenobiotikus anyagok biotranszformációját a májban. Hatásuk minőségileg is jobb, mint az összehasonlításra használt Proadifené, ugyanis a kezdeti gátló hatást a találmány szerinti vegyületekkel történt kezelés után nem követi a mikroszomális enzimrendszer aktivitásának fokozódása, indukciója mint a Proadifén adagolást követően. Az (I) általános képletű vegyületek enzimgátló hatásának kimutatására meghatároztuk a máj poliszubsztrát monooxigenáz enzimrendszerének aktivitását is, placebóval, illetve a vegyületekkel való előkezelés után. 50—60 g-os nőstény H. Wistar patkányokat a vegyületek 40 mg/kg-os dózisával orálisan kezeltünk egyszeri alkalommal. A kezelés után 2 órával az állatokat dekapitáltuk, májukat eltávolítottuk. A májakat 0 °C-os fiziológiás sóoldattal való öblítés, szárítás, súlymérés után 0 C-on, 1,15 % kálium-kloridot tartalmazó 0,1 mólos Tris-HCl pufferben (pH = 7,4) 0 °C-on homogenizáltuk, 9000 g-vel 20 percig centrifugáltuk és a felülúszót (posztmitokondriális frakció) használtuk a további vizsgálatokhoz. A mikroszoma frakciót Cinti D. L. és munkatársai: Biochem. Pharmacol., 21., 3249. (1972.) módszerével preparáltuk. Az anilin hidroxiláz aktivitását a p-amino-fenol képződés sebességéből Chhabra R. S. és munkatársai: Toxicol. Appl. Pharmacol., 22., 50. (1972.) módszerével határoztuk meg, az aminopirin-demetiláz aktivitását Gourlay G. K. és munkatársai: Biochem. Pharmacol., 27., 965. (1978.) szerint a keletkező formaldehid mennyiségéből mértük. A kontroll csoportokat placebóval kezeltük. Az eredményeket a kontroll %-ában adjuk meg a 2. táblázatban. 2. táblázat Vegyület Anilinhidroxiláz Aminopirin-demetiláz (nmol/g máj/perc) (nmol/g máj/perc) Kontroll 100+2,7 (1) 100+4,3 (2) A 72+5,8 71 ±8,1 Kontroll (1)= 19,8 + 0,53 x + S.E. (2) = 260,7 ± 11,2 x ± S. E. Az eredményekből látható, hogy a vegyületek már 2 óra múlva is jelentősen gátolják a biotranszformáló enzimrendszer aktivitását. A vegyületek központi idegrendszeri hatását egereken és patkányokon a következő módszerekkel vizsgáltuk: elektroschock (Swinyard, E. A., Brown, W. C., Goodman, L. S.: J. Pharmacol. Exp. Ther., 70ő., 319.,(1952.)); metrazol görcs (Everett, G. M., Richards, R. K.: J. Pharmacol. Exp. Ther., 81., 402., (1944.)); tioszemikarbazid görcs (Da Vanzo, J. P., Greig, M. E., Cormin, M. A.: Amer. J. Physiol., 201., 833., (1961.)); sztrichnin görcs (Kerley, T. L., Richards, A. G., Begley, R. W., Abreu. B. B., Wesver, L. C.: J. Pharmacol. Exp. Ther., 132., 360., (1961.)); nikotin görcs (Stone, C. A., Mecklenburg, K- L., Turnhans, M. L.: Arch. Int. Pharmacodyn., 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
