186654. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, piridin-származékok, valamint savaddiciós és kvaterner sóik, és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 186 65c 2 1. táblázat reactions, III/l kötet, Ed.; Interscience Publishers (1964.), 1-63. oldal.] A (111) és (VII) általános képletű vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő aril-halogenidből az irodalomból ismert módon Grignard-reagenst készt tünk [M. S. Kharash és munkatársai: Grignard reactions of nonmetallic substances, Ed., Prentice-Hall. Inc. (1954.) 5-90. oldal], az alkálifémorganikus vegyületeket például a Houben—Weyl: Methoden der Organischen Chemie, XIII/1. kötet, 134-159.; 389-405. (1970.) módszere szerint állíthatjuk elő. A (VI) általános képletű vegyületek például a megfelelő propiofenonokból szintetizálhatok a megfelelő Grignard-reagensekkel történő reagáltatással [lásd például M. S. Kharash és munkatársai: Grignard reactions of nonmetallic substances, Ed., Prentice-Hall Inc. (1954.) 138-143. oldal], A találmány szerinti vegyületek értékes farmakológiái tulajdonsága, hogy gátolják a máj mikroszomális monooxigenáz enzimrendszerét, ezért a klinikumban például olyan exogén- xenobiotikus anyagok mérgező hatásának kivédésére vagy enyhítésére használhatók, amelyek a májban alakulnak át mérgező aktív metabolittá [D. M. Jerina és munkatársai: Science, 185., 573. (1974.)] májnekrózist, vérdiszkráziát, karcinózist okozva. Gyógyszerkombinációkban a hatóanyag hatástartamának növelése érhető el a találmány szerinti vegyületek alkalmazásával. A vegyületek enzimgátló hatásosságát hexobarbitál oxidáz aktivitás változásának in vivo mérésével határoztuk meg 50-60 g-os nőstény Hann.-Wister patkányokon, amelyek a vizsgálandó anyagokat egy alkalommal kapták szájon át 40 mg/kg-os adagban. A kezelés után 1, illetve 24 órával az állatokat 60 mg/kg hexobarbitálnátrium intravénás adagjával narkotizáltuk és mértük a teljes ébredésig eltelt időt [Noordhoek, J.: Eur. J. Pharmacol., 3., 242. (1968.)] meghatározva a csoportok átlagát, a standard hibát és az alvásidőt a kontroll százalékában. összehasonlító anyagként az ilyen farmakológiái aktivitásban leghatékonyabbnak tartott Proadifent (2-dietil-amino-etil)-a, a-difenil-valerát) alkalmaztuk 100 mg/kg-os adagban. A központi idegrendszeri kölcsönhatást az ébredés pillanatában mért plazma liexobarbitál-koncentráció meghatározásával zártuk ki [Jori, A. és munkatársai: Biochem. Pharmacol., 19., 2687. (1970.)], amely nem tért el a kezeletlen kontroll értékektől. Az eredményeket az 1. táblázatban adjuk meg. Az alkalmazott rövidítések: x — átlag érték, S. E. = az átlag standard hibája, n = állatszám. A kontroll csoportot placebóval kezeltük. A = 2 - metil - 6 - <4 - [ 1 - (4 - klór - fenil) - 1 - hidroxipropil]-fenoxi-metil>-piridin B = 2 - metil - 6 - <4 - [1 - (2,5 - dimetil - fenil) - 1- hidroxi-propil]-fenoxi-metil)-piridin Vegyület Hexobarbitál 1 óra alvásidő a kontroll %-ában 24 óra n A 259 ±11,4 155 ± 9,6 10 B 135+ 6,7 174 ± 7,2 10 Proadifen* 241 ± 9,6 44 ± 5,7 10 Kontroll0 100 + 8,9 (1) 100 ± 10,8 (2) 10 ' Kontroll 100 % = 41,3 ± 3,67 (x ± S. E./perc (1) 48,12 ± 5,19 (x ± S. E./perc (2) ■ A Proadifen dózisa 100 mg/kg. A hexobarbitál narkózis meghosszabbodása és a 24 óra múlva is fennálló hatás arra mutat, hogy az (I) általinos képletű vegyületek tartósan gátolják a xenobiotikus anyagok biotranszforniációját a májban. Hatásuk minőségileg is jobb, mint az összehasonlításra használt Proadifené, ugyanis a kezdeti gátló hatást a találmány szerinti vegyületekke] történt kezelés után nem követi í mikroszomális enzimrendszer aktivitásának fokozódása, indukciója mint a Proadifén adagolást követően. Az (I) általános képletű vegyületek enzimgátló hatásának kimutatására meghatároztuk a máj poliszubsztrát monooxigenáz enzimrendszerének aktivitását is, placebó\al, illetve a vegyületekkel való előkezelés után. 50— í 0 g-os nőstény H. Wistar patkányokat a vegyületek í 0 mg/kg-os dózisával orálisan kezeltük egyszeri alkalommal. A kezelés után 2 órával az állatokat dekapitáltuk, májukat eltávolítottuk. A májakat 0 °C-os fiziológiás sóoldatta] való öblítés, szárítás, súlymérés után ( °C-on 1,15% kálium-kloridot tartalmazó 0,1 mólos Tris-HCl pufferben (pH = 7,4) 0 °C-on homogenizáltuk, 9000 g-vel 20 percig centrifugáltuk és a felülúszót (posztmitokondriális frakció) használtuk a további vizsgálatokhoz. A mikroszóma frakciót Cinti D. L. és munkatársai: Biochem. Pharmacol., 21., 3249. (1972.) módszerével preparáltuk. Az anilin hidroxiláz aktivitásit a p-amino-fenol képződés sebességéből Chhabra R. S. és munkatársai: Toxicol. Appl. Pharmacol., 22., 50. (1972.) módszerével határoztuk meg, az aminopirincemetiláz aktivitását Gourlay G. K. és munkatáisái: Biochem. Pharmacol., 27., 965. (1978.) szerint keletkező f ormaldehid mennyiségéből mértük. A kontroll csoportokat placebóval kezeltük. A.z eredményeket a kontroll ? -ában adjuk meg a 2. táblázatban. 2. táblázat Anilinhidroxiláz Aminopirin-demetiláz (nmól/g/perc) (nmól/g/perc) Kontroll 100 + 2,7 100 ±4,2 A 66 + 8,0 55 ± 4,4 B 77 + 7,5 63 ±4,4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
