186604. lajstromszámú szabadalom • Golyóscsatorna elemekből összerakott háromdimenziós labirintus játék

A találmány tárgyát képező háromdimenziós labirintus játékok családja három nagy csoportra oszlik. A térhálós labirintusú csoport tagjait átlátszó csatornalapokból vagy ezek részeiből; a sűrített la­birintusú csoport tagjait tömör járatcellákból, a kristály labirintusú csoport tagjait prizmakokckák­­ból vagy kristálycellákból rakjuk össze, amelyek végül térbeli csatornarendszert alkotnak. Ezen kell egy golyót vagy más alkalmas jelzögömböt végig­vezetni az átlátszó játéktest különféle billentései­­nek sorozatával, ami próbára teszi és fejleszti a meg­figyelő képességet, a vizuális emlékezetet és a térbeli gondolkodást. A találmány azt a célt valósítja meg, hogy sorozat­­gyártással készíthessünk golyóscsatorna-elemeket, e­­zekböl pedig szabályos mértani testeket, amelyek­nek belsejében az összeszerelés után szabad szem­mel is egy-egy meghatározott irányból jól látható, meghatározott bonyolultsággal elágazó csatornarend­szer alakul ki. A találmány szerinti játékcsalád minden egyes tagját elvileg a sima átvezetésű labirintusból a vég­telenségig fokozott bonyolultságú labirintusig tet­szés szerinti változatokban állíthatjuk elő. A labirin­tusok bonyolultságának csak az átlátszó játéktestek\ fényelnyelése szab határt. Ugyanakkor matematikai­lag számtalan variációban készíthetünk egy adott számú rácsponttal rendelkező labirintust. Ezen felül a háromdimenziós labirintusokat különféle alakú és méretű játéktestekben valósíthatjuk meg. Mindezt figyelembe véve a találmány szerinti labirin­tus képességeinek megfelelő variációkat gyárthatunk, tehát a háromdimenziós labirintusok családját uni­verzálisjátéknak tekinthetjük. A technika mai állásának szempont­jából kétdimenziós labirintusok ősidők óta ismertek. Ezekben x-y koordinátarendszer síkjában mozogva különféle elágazó rendszereken át kell megtalálni az egyetlen helyes utat az indulási ponttól az érke­zésig Nemrég lehetett találkozni olyan műanyag játékkal is, amelynek egy-egy tárcsáján körkörös és sugárirányú falakkal ellátott labirintus van ki­alakítva. A rekeszfalak olyan magasak, mint egy acélgolyó sugara. Ilyen módon a két tárcsa egy köz­ponti tengely mentén egymás felé fordítva és for­­gathatóan összeerősítve a szokásosnál bonyolultab­bá teszi egy acélgolyó kivezetését a középpontból a tárcsa peremén álló kapuig, mert közben ide-oda kell forgatni a tárcsát. De valójában ez a rendszer is csak kétdimenziós labirintus, mert a golyó egy x-y-z térbeli koordinátarendszer x-y síkjából nem mozdulhat ki az erre merőleges z-irányba. Háromdimenziós labirintusról Martin Gardner matematikus tesz érdekes említést egyik könyvében. (Martin Gardner: Matematicseszkije doszugi; Iz­­datyelsztvo "Mir", Moszkva, 1972. Fordítás angol­ból. A két eredeti mű: M. Gardner: New Mathe­matical Diversions from Scientific American; New York, Simon Schuster, 1966, és The Unex­pected Hanging and other Mathematical Diversions, New York, Simon Schuster, 1969.) Az orosz kiadás 378-379. oldalán a következő bekezdés olvasható: "Labirintus a kocka belsejében. Térbeli labirintusok­kal ritkán találkozhatunk. Pszichológusok használ­ják őket néha az állatok tanulási folyamatának kutatására, időnként pedig labirintussal kapcsola­tos fejtörők jelennek meg a kereskedelemben. A múlt század kilencvenes éveiben Londonban két­emeletes labirintusokat árultak, amelyeken üveggo­­'yót kellett átvezetni Ennek a játéknak a leírása megtalálható Angelo Hoffman professzor Régi és új fejtörők című könyvébe. (A, Hoffman: Puzzles Old and New, London, 1893.) Jelenleg Amerikában ugyanilyen típusú négyemeletes labirintusokat árul­nak. Ez átlátszó műanyag kocka, amelyet átlátszó válaszfalak osztanak 64 rekeszre. Néhány válasz­falat kihúzva a kocka labirintussá változtatható, amelyen azután golyót kell átvezetni. Ez egyszerű fejtörő és elég könnyen megoldható... A szerző a továbbiakban Robert Abbot pro­fesszor labirintusát ismerteti, aki azt a célt tűzte; maga elé, hogy a lehető legbonyolultabb 4 x 4 x.4 rekeszes labirintus bejáratától a kijáratig 16 billfm­­téssel lehet átvezetni a golyót. (Itt a billentés’ ' a kocka billentését, azaz a golyónak egy csatornasza­kaszban való végigurítását vagy leejtését jelenti a következő irányváltásig, függetlenül a csatorna­­szakasz hosszától.) A professzor szerint a 16 'billen­tés a megtévesztő elágazásokkal és hurkokká’; a leg­bonyolultabb megoldás. A leírásból úgy tűnik, hogy a több .emeletes, kiemelhető rekeszfalas kocka technikailag bonyo­­lidtan és drágán gyártható. Másrészt, aki megvásá­rolja, véletlenszerűen készít először labirintust az egyes válaszfalelemek eltávolításával, s csak azután próbálja meg végigvezetni a golyót. Matematikai szempontból kérdéses, hogy a pél­dában megfejtésként ismertetett 64 rekeszes labi­rintus a legbonyolultabb-e. A billentések számát te­kintve hosszabb átvezető járatot is lehet tervezni. A tévutak, vagyis az elágazások számát: is fokoz­hatjuk. A hurkok számát, amikor a golyó kerülővel jut vissza egy olyan csatornába, ahol yárt már egy­szer, szintén növelhetjük. Egy háromdimenziós labirintus bonyolultságát ezek a tényezők külön-külön növelik, de egy adott járathálózatban erősen befolyásolják e-gymás hatását. Egy labirintus bonyolultsága valójában relatív. Függ az átvezető járat hosszától: minél több billentés keli hozzá, annál bonyolultabb; függ az elágazások számá­tól: minél több van belőlük, annál több zsákutca­­járatból kell visszafordulni, és függ a hurokjáratok számától: túl sok hurokjárat több átjárási lehetőséget és így könnyebb megoldást ad. Érdemes megjegyeznünk, hogy eg) 4 x 4 x 4-es kocka 64 rácspontját (a példában r't eszét) végig­járó sima átvezetésű labirintus is bonyolult abból a szepontból, hogy az elvileg lehetséges 5fc billentés sóján a játékos sokszor zavarba jön: nem tuája már, hogy a golyóval kifelé halad-e a labirintusból, vagy visszafelé tart a kiinduló ponthoz. A találmány szerinti játékcsalád kidolgozásakor több célt tűztünk magunk ele- Sorozatgyártással készíthessünk háromdimenziós labirintust tartalmazó játéktesteket.- Matematikailag egy háromdimenziós labirintus tervezéséhez két, egymásnak, ellentmondó követel­ményt kell egyszerre megvalósítani: egyrészt bármelyik csatornán is gurul a golyó, egyre újabb elágazáshoz éljen, de csak egyetlen útvonalon jusson el az érkezési pontig; másrészt egy adott játéktest csatornahálózatában minden lehetséges rácspontba jusson el- Jegyének olyan háromdimenziós labirintusok is, amelyeknek bonyolultságát fokozhatja a játékos fbban az ütemben, ahogyan erősödik érdeklő cése és növekszik ügyessége. 2 .604 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom