186604. lajstromszámú szabadalom • Golyóscsatorna elemekből összerakott háromdimenziós labirintus játék
- Legyenek olyan háromdimenziós labirintusok is, amelyek egy adott átvezető út kiismerése után is érdekesek maradnak a játékos számára azáltal, hogy variálható a labirintus. így minden variációban új útvonalat kell keresnie a játékosnak,- Lenegyenek olyan háromdimenziós labirintusok, amelyek kettős fejtörőt jelentenek. Negatív építőkocka-játék módjára "lyukat kell építeni a térben”! Ha ilyen módon elkészült a labirintus, a golyó átvezetése újabb fejtörést ad.- Ne csak egy járatterven múljon egy háromdimenziós labirintus bonyolultsága. Legyenek olyan tényezők is, mint az optikai tükröződések megtévesztő hatása, vagy sima golyóscsatornák helyett olyan kristálycellák, amelyekből csak meghatározott mozdulatra gurul át a golyó a következő cellába még akkor is,ha elvileg egyenes járatszakaszról van szó. A találmány szerinti golyóscsatornaőelemekből . összerakott labirintus játékok családja a z o n a 1 f e 1 i s mm érésén alapul, hogy háromdi? menziós labirintust csak akkor készíthetünk egyszerűen és nagy sorozatban, ha a három dimenziót 1 elvileg felbontjuk kétdimenziós járatszintű vízszintes golyóscsatornaelemekre, s ezeket azután a harmadik dimenzióban, függőleges irányban szereljük össze. I A háromdimenziós golyóscsatorna-hálózat akkor Válik egyenértékűvé vízszintesen és függőleges irányiján egyaránt, ha a golyóscsatornák négyzet-keresztmetszet űek, és a csatornákat ugyanakkora távolság választja el egymástól egy vízszintes síkban, mint arr. ilyen távolságban egymás alatt helyezkednek el függőleges irányban. Ez a távolság éppen a négyzetkeresztmetszet oldahosszúsága, de lehet kisebb távolság is. Ebből a felismerésből következik, hogy a vízszintes átlátszó lapokban kialakított csatornák alul és fölül nyitottak. Ezeket az összeszereléskor azok a közbeeső lapok zárják le, amelyekben a csatornahálózat függőleges szakaszai vannak kialakítva. Ezek függőleges csatornaszakaszok alul és fölül nyitottak, így teremtenek összeköttetést a vízszintes nyitott csatornák között. Mindebből a háromdimenziós labirintus játékok első generációja, a térhálós labirintusú csoport alakul ki, amelyre az a jellemző, hogy minden golyóscsatornát a csatorna szélességével egyező vastagságú átlátszó anyag választ el egymástól a tér mindhárom irányában. De fölvetődik a kérdés, hogy valóban szükség van-e ilyen vastag elválasztó falakra a csatornák között? Nem lehet-e jobban sűríteni a csatornákat térben? Ha x-y irányú járatszinteket tartalmazó csatornalapokat közvetlenül egymásra rakunk olyan módon, hogy minden követkető lap egy csatornaszélességgel ' van eltolva a fölötte lévő laphoz képest x- és yirányában, akkor olyan térbeli csatornahálózatot kapunk, amelyben éleikkel érintkeznek a csatornák! Ilyen módon bármelyik csatornalap csatornái között az átlátszó anyag egyben a fölötte és az alatta fekvő lapok csatornáinak alját, illetve tetejét alkotja, Ezzel gyakorlatilag eljutottunk a háromdimenziós labirintus játékok második generációjához, a sűrített labirintusú csoporthoz. Az elméleti vizsgálat azt mutatja, hogy valóban szoros összefüggés van a két csoport között, mert a találmány szerinti játékcsalád térháló labiritusú csoportjából bármelyik típus járathálózata egy sűrített labirintusú típus játékteste-ként fogható fel. Ebben pedig a járathálózat egymás1 hoz legközelebbi rácspontjait összekötő járatszakaszok rajzolják ki annak a legkisebb járarcellának az alakját, amelyet golyóscsatornaként alkalmazhatunk. Ennek értelmében a sűrített labirintusú csoport tagjai üres és tömör járatcellákból vannak felépítve, a golyó pedig egyik üres járatcellából gurul a másikba egy adott járatterv szerint. A sokszögalapú hasábokból összeállított sűrített labirintusokban az üres járatcellákból bármelyik oldallap irányában folytathatja útját a golyó. Ez attól függ, hogy az adott oldallap mellett üres vagy tömör járatcella helyezkedi-e el. De miért ne lehetne eleve olyan kockaelemet választani, amelynek belsejében előre meghatározott módon változtat irányt a golyó, és úgy kerül át a következő kockaelembe? Ilyen módon jutunk el a háromdimenziós labirintus játékok harmadik generációjához, a kristály labirintusú csoporthoz. Ebben a csoportban a sorozatgyártás szempontjából legkézenfekvőbb járathálózati egység egy olyan kocka, amelyet négy testátlója hat egybevágó gúlára bont. A tervezéskor kiemelt gúlák hiánya szerinti különféle prizmakockák jönnek létre, amelyek összerakva háromdimenziós labirintust alkotnak. Ilyen irányváltó kockaelemeket legegyszerűbben a kristály fizikából kölcsönözhetünk. Egy adott vegyület elemi kristályrácsában ugyanis különféle atomok egy-egy kristálycellát. A gúlákra bontott pr zmakocka voltaképpen egy kalciumfluorit kristály elemi rácsmodellje. De ugyanígy felhasználható a közönséges só, a nátriumklorid elemi kristályrácsa is oly módon, hogy egyedül a kockarács közepén elhelyezkedő nátrium-ion gömbjét emeljük ki. Ezek a gömbökből összeállított kristálycellák a térhálós labirintusú csoport bármelyik kockatípusú járattervének egy-egy rácspontját képviselik a rácsponttól elágazó járatszakaszok féhosszával együtt. Egy térhálós labirintusú kocka járatterve alapját tehát a járatelemeket képviselő krístálycelIákat háromdimenziós labirintussá rakhatjuk össze. S a sorozatgyártás szempontjából azután a gömbhálózatot ugyanolyan elven bontjuk fel egy-egy gömbhálólapra, ahogyan egy térhálós labirintus járattervét szintenként valósítjuk meg a csa to inai a pókban. A legyártott gömbhálózat végül apró boronák módjára egytnához ragasztva szilárd rácsszerkezetet alkotnak. Ebben pedig a beleülő méretű golyót ugyanúgy vezetjük végigg, mint egy térhálós labirintusú, sima csatornafalú kockatípusban. A kitűzött cél elérése érdekében a golyócsatorna-elemekből összerakott háromdimenziós labirintus játékok családjának térhálós labirintusú csoportjába tartozó játékokat az jellemzi, hogy egy x-y-r térbeli koordinátarendszerben a z-tengelyiránjó egyenes járathálózatból, valamennyi rácspontot magában foglaló labirintus járatterve alapján, az. egyes járatszinteket átlátszó anyagból készített - golyócsatorna-elemek összefoglaló néven említett - csatornalapok vagy ezek részletei, illetve e részletek többszörösei képviselik, amely csatornalapoknak az x-y- síkra merőleges y-irányú egymásra háromdimenziós csatornahálózat alakul ki egy tetszés szerint megválasztott, egyenes poliéderekből tervezett játéktestben. A golyócsatorna-elemekből összerakott háromdK menziós labirintus játékok családjának sűrített hálós csoportjába tartozó játékokat az jellemzi, hogy egy x-y-z térbeli koordinátarendszerben z-tengely-2 186.604 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60-3
