186601. lajstromszámú szabadalom • Féktárcsaszabályozó készülék
1 186.601 2 A találmány tárgya féktácsaszabályozó készülék tárcsafékkel rendelkező bármilyen gépkocsi kopott féktárcsáinak köszörüléssel történő szabályozására, anélkül, 1íőgy~á~kefékagyat és a féktárcsát meg kellene bontani, s ugyanakkor a szabályozási megmunkálás a hagyományos technológiához képest nagyobb pontossággal és rövidebb időn belül hajtható végre. A találmányra az jellemző, hogy a készülék a féktácsát eredeti helyén munkálja meg úgy, hogy a szabályozókészülék a fékberendezés munkahenegerének tartókonzoljára van felerősítve, a hozzácsatlakozó nagy fordulatszámú, csiszolókoronggal ellátott megmunkáló hajtóegységge) együtt, továbbá, hogy a síkköszörülés mellett a féktárcsa folyamatos előtolását is végrehajtja a féktárcsa külső és belső oldalán egyaránt. A készülékre az is jellemző, hogy alkalmazható akár egy hajtóművel, akár két hajtóművel. A tárcsafékkel rendelkező gépkocsik kopott féktárcsáinak a technológiai előírások szerinti javítását ugyanis általában három alkalommal lehet végrehajtani. Minden ilyen esetben a féktárcsát le kell szerelni, ami munka- és időigényes járulékos feladat; le kell szerelni a kötőelemeket és a fék munkahengerét is meg kell bontani. A féktárcsát ezután szakműhelybe kell szállítani, ott forgácsolni és méretre kell köszörülni. A javítóműhelyek azonban általában nincsenek felszerelve speciális féktárcsaköszörűgéppel, mert az ilyen berendezés egyrészt drága és nagy terjedelmű, másrészt a legtöbb műhelyben nem is lenne rentábilis. így a féktárcsát csak szakműhelyben lehet megmunkálni. Idő- és költségigényes munka lévén, ezért a féktácsákat ezidőszerint nem javítják, hanem kicserélik. Olyan gyakorlat is kialakult, hogy a gyári technológiának megfelelő köszörülés helyett a féktárcsát esztergálással szabályozzák be. Az ilyen megoldás azonban nem kielégítő, mert a megmunkált felület minősége nem felel meg a követelményeknek. A fékbetétek cseréje során a féktárcsa-cserére akkor kerül sor, ha annak ütése és kopottsága meghaladja a gyár által előírt értékeket. A csere azonban azzal a hátránnyal jár, hogy az új fékbetétek sík felülete nem köszörült sík felülettel, hanem kopott, de technológiai szempontból még megfelelőnek minősített barázdás felülettel érintkezik. Az új fékbetéteket és a régi féktárcsát össze kell tehát koptatni. Ez a művelet azonban a fékbetétek élettartamát csökkenti. A javítás műszaki színvonalának és a fékbetétek élettartamának növelése érdekében az ideális javítás az lenne, ha a fékbetétek cseréjével és egyéb járulékos munkáival együtt lehetne a féktárcsa felületét köszörüléssel beszabályozni. Jelenleg a legkorszerűbb megmunkálási technológia szerint a féktárcsák méretre történő megmunkálása automata célgépeken törté,nik, melyeken a féktárcsa méretreköszörülését mindkét felületen egy időben végzi a berendezés. Egyetlen, de elég nagy hátránya ennek a berendezésnek és technológiának az, hogy velük csak új féktárcsákat mun.kálnak meg, mert gazdaságos üzemeltetésük csak a gyártóvállalatoknál lehetséges. Már üzemelő gépkocsik féktárcsáinak beszabályozására alkalmas készüléket fejletesztettek ki a svéd VBG-vállalat. Ez a készülék a féktárcsa javítását csak esztergálással végzi, ezért csak szükségmegoldásként értékelhető, mert a megkívánt minőségi követelményeknek az így megmunkált felület nem felel meg. A találmány révén tehát azt a célt tűztük magunk elé, hogy olyan féktárcsa-szabályozókészüléket konstruáljunk, amely a jelenlegi korszerű követelményeknek megfelelően a féktárcsa megmunkálásának technológiáját gazdaságosan, rendszeresen végzi és a fékjavítási technológiába illesztve alkalmazható. Ezt a feladatot úgy oldottuk meg, hogy egy olyan féktárcsaszabályozókészüléket alkottunk, amely a féktárcsát eredeti helyén köszörüléssel munkálja meg olymódon, hogy a szabályozókészülék a fék munkahengerének tartójára van felerősítve a csiszolókoronggal felszerelt hajtóberendezéssel együtt, s a síkköszörülés mellett a féktárcsa folyamatos előtolását is végrehajtja a féktárcsa mindkét oldalán. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő féktárcsa szabályozókészüléket a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével részletesen is megmagyarázzuk. A rajzok közül az 1. ábra a berendezést felfogott helyzetben, körvonalas rajzban, oldalnézetben ábrázolja, a 2. ábrán ugyanezen, egy hajtóműves készüléket látunk felülnézetben. A 3. ábra két hajtóműves készülék hátsó nézeti rajza, végül a 4. ábra a készüléket két hajtóművel, felülnézetben mutatja be. A 2. ábra szerinti felülnézeti rajzon látjuk a fék munkahengerének 5 tartóját, amelyre — miután a munkahengert leszereltük — a készüléket egy 19 tartóbak segítségével felerősítjük. A 19 tartóbakon több speciális furat van kimunkálva annak érdekében, hogy a készülék univerzális alkalmazási lehetőségét biztosítsuk. A 19 tartóbakra van — önmagában ismert módon — felszerelve két darab 17 vezetőcső egy olyan 18 csúszóhüvellyel, amely úgy van kialakítva, hogy négy illesztési hézag utánállításának lehetőségét tudjuk biztosítani. A 19 tartóbakhoz csatlakozik egy 21 felfogókeret, amelyre az alább még részletesen ismertetésre kerülő 23 hajtóberendezés van célszerűen csavarozás útján felerősítve. Annak érdekében, hogy a 21 felfogókeret pereméhez felfekvő, illesztett kétirányú előtolását végre lehessen hatani, a 19 tartóbak menetes furatán áthaladó és a 21 felfogókeret pereméhez felfekvő illesztett menettel és talpcsapággyal rendelkező 20 állítócsavar van a készüléken felszerelve. A 21 felfogókeretre rögzített 23 hajtóberendezés önmagában ismert, a célnak megfelelő bármilyen kialakítású lehet. A vázlatos ábra szerint a közvetlen meghajtás egy 22 villamos motor, melynek 14 kimenő tengelyére csatlakozik a tulajdonképpeni hajtómű, amely a 12, 13 fogaskerekekből, egy 10 csigahajtásból, egy a hajtóműre csatlakozó 9 tengelyből, valamint az erre szerelt 7 külső szíjtrácsából áll. A 7 külső szíjtárcsához csatlakozik egy 4 dörzskorong, amely a 7 külső szíjtárcsa 8 tengelyének vonalába eső további 3 tengelyre van szerelve. Ugyanezen tengelyre van felékelve egy 2 belső szíjtarcsa^ A szíjtárcsák az 1 hajtószíj útján vannak meghajtva. A hajtómű másik kimenő 15 tengelyére van felerősítve a 16 csiszolókorong, amely a 6 féktárcsa közvetlen közelébe kerül a készülék felerősítése után. A 16 csiszolókorong tengelye merőleges a 6 féktárcsa megmunkálásra kerülő felületének síkjára. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő készülék két, csiszolókorongos kivitelben is kialakítható. Ennek kiviteli példáját a 3. és 4. ábrákon mutatjuk be. E kiviteli példa szerint egy 27 tartóbakra mozgatható módon van felszerelve a 25 szán, amelyre a 24 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
