186500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott bioaktívitású szemcsézett vagy poralakú szervestrágya előállítására
2 186500 3 A találmány tárgya eljárás fokozott bioaktivitáBÚ Bzemcsézett vagy poralakú szerveatrágya előállításéra. Mind az irodalomból, mind a gyakorlatból iamertes, hogy különösen a biológiai (eleveniszapos) szennyvíztisztítás sorén jelentős mennyiségű úgynevezett főlösiBzap keletkezik, mely fő tömegében szerves anyagból áll, melyet az elhelyezhetőség céljából különböző módon víztelenítenek és esetenként egyéb anyagokkal, többnyire tőzeggel keverve és komposztálva megkísérlik a mezőgazdaságban való hasznosításukat trágyázó anyagként felhasználva. Ezek a szerves iszapok nagy szervesanyag tartalmuk miatt, és mert a legfontosabb növényi tápanyagokból is jelentÖB mennyiséget tartalmaznak, alapjában véve alkalmasak szerves trágyaként való felhasználásra. Azonban az utóbbi évtizedekben még a kommunális szennyvizekben is egyre nagyobb mennyiségben jelennek meg olyan fémek, melyek a növényzetre toxikus hatással vannak és amelyek a szennyvíztisztítás során fő tömegükben a szennyvíziszapokhoz kötődnek, főleg adszorpciós úton. Ez az oka annak, hogy a fent említett iszapok ma már nem alkalmasak trágyaként való felhasználásra, és többek között ebből eredően mennyiségük egyre növekszik. Az így kialakult iszapdepóniák mennyisége óvatos becslések szerint is eléri ma már a több százmillió tonnát, amely azonban ebben az állapotában felhasználhatatlan a mezőgazdaságban, mivel a toxikus fémek a növényzetet elpusztítják. Találmányunk célkitűzése az volt, hogy ezekből a mérgezett iszapokból a bennük felhalmozódott és a növényélettani folyamatokra toxikus fémeket kivonjuk éB ezáltal a szerves iszapokat a mezőgazdaság számára mint szervestrágyát hasznosíthatóvá tegyük. Találmányunk lényege azon a felismerésen alapul, hogy ezen iszapokból egyszerű eljárással kivonhatók a növénytermesztés szempontjából toxikus fémek, miáltal az iszapok agronómiailag értókesíthetóvé válnak. A találmányunk szerinti eljárás igen nagy jelentősége tehát abban áll, hogy az eljárásunk szerint kezelt iszapok a mezőgazdaság számára mind a növényi tápanyag utánpótlás, mind a talajjavítás számára felhasználhatók, ugyanakkor a környezetvédelem szempontjából is igen jelentős, mert az iszaphányók a feldolgozásuk következtében a környezetből eltűnnek, így megszűnik a környezetnek általuk való veszélyeztetettsége. Az eljárással előállítható trágyázható anyag igen lényeges tulajdonsága, hogy összetétele az aktuális agronómiái igényeknek megfelelően tetszőlegesen beállítható olyan növényi tápanyagokkal, melyek a szerves trágya bioaktivitását az átlagoB érték fölé emeli. Ilyen anyagok például az esszenciális mikrotápelemek szerves komplexei, melyek közül is kiemelkednek ezen mikrotápelemek humátkomplexei. Sem az irodalomból, sem a gyakorlatból nem ismeretesek olyan eljárások, melyek a toxikus fémekkel szennyezeti iszapokat a bennük felhalmozódott toxikus fémek kivonása, eltávolítása útján mezőgazdaságilag hasznosíthatóvá teszi. A találmányunk lényege abban áll, hogy a toxikus fémeket, melyek a szerves szilárd szemcsék felületén ionos és/vagy vegyületük formájában adszorbeálódva vannak jelen, hidrogénion segítségével deszorbeáljuk, miáltal azok víz jelenléte esetén a vízfázisba kerülnek, ily módon ezen vizes fázisnak a szilárd fázistól való elkülönítése esetén magukat a toxikus fémeket is elkülönítettük a szerves anyagtól, mely utóbbi ezáltal vélik szerves trágyaként hasznosíthatóvá. Hidrogénionokat hatékonyan a kezelendő iszapokkal érinlkeztetni zagy formában tudunk, melynek savanyításét előnyösen és olcsón ásványi sav(ak) és/vagy savasan hidrolizáló só(k)nak a zagyhoz való hozzáadásával, majd az így előkészített zagynak előnyösen intenzív keverésével tudunk biztosítani. Erre a célra előnyösen használhatók az ásványi savak közül a HC1, HjSOi és HaPO«, illetve a savasan hidrolizáló fémsók közül vassók, alumíniumsók, MgSOt és CaCla. Szennyezett iszapnak (hulladékiszapnak) vassóval való kezelésére ismeretes az 1.535.024 sz. angol szabadalmi leírás, mely szerint hulladékiszapokat úgy kezelnek, hogy az iszapot vasszulfáttal és ásványi savval erősen megsavanyítanak (pH = 2-5), majd alkalikus anyagokkal (mész, marónétron) a közeg pH-ját először 9-re emelik, amikor is leválik az első lépésben hozzáadott vas vashidroxid formájában (továbbá az iszapban esetleg jelen lévő egyéb fémek is hidroxidjaik formájában), majd az így előkészített közeghez szilíciumtartalmú, tipikus betonképző anyagokat adagolnak, mint például Na-Bzilikátot, cementet, szállópernyét, szokványos hamut, agyagot, homokot és hasonlókat, majd a közeg pH-ját 12,5-re emelve a szilíciumtartalmú adalékanyagok és a vashidroxid között betonképzési reakciót hajtanak végre kiB vizoldékonyságú beton előállítása céljából. Ezen eljárásnak tehát nem az a célja, hogy a növényzetre toxikus fémeket a szerves anyagoktól elkülönítse, hanem az, hogy azokat megsemmisítse olyan módon, hogy kis vizoldékonyságú beton előállítása útján, abba beépítve kísérelje meg a környezetből való kivonásukat. Nem célja továbbá az eljárásnak az sem, hogy a szerves anyagot hasznofillhatóvá tegye, mivel nem különíti el a többi kiBérő anyagtól, hanem azt is beépíti a betonba. Ezen eljárás és az általunk javasolt eljárás között tehát célkitűzésében is lényeges különbség van. További lényeges különbséget jelent a kél eljárás között az is, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
