186500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott bioaktívitású szemcsézett vagy poralakú szervestrágya előállítására

4 136500 5- a hivatkozott angol eljárással nyert anyagból elóbb-ulóbb mégis visszakerülnek a környezetbe a szennyező anyagok, mivel ma­ga az angol leírás tanúsítja, hogy bár kis mértékben, de mégis oldódik a környezeti hatásoknak kitett anyag, és így csak idő kérdése, hogy a szennyező anyagok vissza­kerüljenek a környezetbe,- az általunk javasolt eljárásban mind a deBzorpció következtében megjelenő, mind a művi úton, savazás céljából adagolt fémek valóban, abszolút értelemben is tökéletesen elkülöníthetők a környezettől, mert hidroxid­­jaik formájában való leválasztásuk után vagy méregtemetóben helyezhetjük el őket, vagy akár újrahasznosíthalók íb, és így a környe­zettel többé nem találkoznak. Fentiek egyben találmányunk haladó voltát is bizonyítja a hivatkozott angol eljá­rással szemben. Haladó voltát bizonyítja továbbá az is, hogy míg az angol eljárással nyert termék legfeljebb talajegyenetlenségek feltöltésére hasznosítható, és ily módon nem különösebben értékes anyagot képez, addig az eljárásunk célkitűzéseként nyert szerves anyag, mint trágyaanyag lényegesen maga­sabb értéket képvisel mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Az összehasonlítással kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy míg az angol eljárásnál a vassót betonadalékként alkalmazzák, addig a mi eljárásunknál a közeg savanyítása cél­jából kerül alkalmazásra. A két eljárás között tehát ebben is lényegbeli különbség áll fenn. Megjegyezzük továbbá az összehasonlí­tással kapcsolatban, hogy míg az angol eljá­rásnál a közeg lúgosílása a találmányi célki­tűzés elérésének elengedhetetlen feltétele, addig a mi eljárásunkban az elkülönítéssel nyert folyadék lúgosítása lényegében nem tartozik a találmányi eljáráshoz magához, mi­vel lúgosításra a fémmentes szerves anyag nyeréséhez nincs szükség. A lúgositással csupán a melléktermékként kapott folyadék ártalmatlanná tételéhez van szükség. Találmányunk szerint a trágyázásra, ta­lajjavításra alkalmatlan, fémtartalmú iszapok kezelése, feldolgozása az alábbiak szerint történik: az iszaphányóban található, több­nyire már Bzilárd halmazállapotú szennyvíz­iszapot vízzel (célszerűen a szennyvíztisz­títás során keletkező tisztított vízzel) fel­­zagyoljuk (például vízágyúval, vagy keverős készülékben) olyan mértékben, hogy a zagy hidraulikusan mozgatható legyen. Ez a tapasztalatok szerint 87-97% víztartalomra való beállítással valósítható meg. Ennek ér­telmében nincs Bzükség külön vízhozzáadásra abban az esetben, ha iszapsűrítőről lejövő, friss iszap kezelésére kerül sor. A zagyolással nyert anyagot ásványi savval (HCl, H3SO4, HaPOO és/vagy savasan hidroli­­záló fémsóval vagy ilyennek oldatával (ilye­nek például a vízoldható vas- és alumínium­sók, továbbá a CaClj, MgCla, MgSCU) megsa­­vanyltjuk pH = 6 alatti, célszerűen pH = 4-5 értékre, majd 0,5-1,0 órás intenzív keverés után a zagyot szokványos ülepítő be­rendezésre visszük, ahol ülepítő segédanyag (előnyösen Praestol 444K) hozzáadásával a szilárd részt ülep’itéBsel tömörítjük, majd elkülönítjük a vízfézistól, és az ülepílésBel tömörített iszapot víztelenítő segédanyag további hozzáadása mellett szokványos víztelenítő berendezésre visszük további víztelenitÓB céljából. Tapasztalataink szerint például víztelenítő konténerben, Praestol 444K-nak 70-130 ppm mennyiségben való hozzáadása esetén spontán vízleadás követ­keztében is 22-27 rn% szárazanyag tartalmú fémmentesített iszap nyerhető, mely ebben a formájában már nem folyékony, hanem lapá­tolható minőségű. Ezt az iszapot abban az esetben, ha poralakú termékei kívánunk elő­állítani további víztelenítés (célszerűen 14 m% víztartalom alá), de főleg hóslerilizálás céljából olyan szárító berendezésre visszük, mely biztosítani tudja, hogy a granulátumok belső hőmérséklete elérje a 400 K értéket. Mind a granulát formájú, mind a szárított terméket kívánalom esetén mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban kiegészítjük növényi makro- és/vagy mikrotápelemekkel (ez utóbbiakra vonatkozóan legelőnyösebben huminkelátokat alkalmazva), majd trágyázó anyagként hasznosítjuk a kapott terméket. Hogy az egész eljárást környezetvédelmi szempontból teljesen kifogástalanná tegyük, érthető, hogy a toxikus fémionokat tartalmazó folyadékfázist nem engedhetjük minden to­vábbi nélkül a környezetbe, hanem abból előzőleg le kell választanunk a kérdéses fé­meket, előnyösen hidroxidjaik formájában. Ezért ezt a savas folyadékot lúgosíló reak­torba visszük, ahol önmagában iBmerl módon lúgositó anyag(ok) (például mészhidrát, külö­nösen dolomitos mészkőből előállított mész­hidrát, különösen magnézium-sóval együtt adagolt nátriumkarbonát) hozzáadásával elő­nyösen pH = 10,5 értékig lúgositjuk, miáltal az oldatban lévő fémionok hidroxidjaik for­májában kicsapódnak, melyeket ugyancsak ülepitéssel választjuk el a folyadékfázistól. A folyadékot például a szennyvíztisztító telepen keletkező tisztított vízhez vezetjük, az ülepi­téssel tömörített fémhidroxidokal célszerűen víztelenítő segédanyag hozzáadása mellett szokványos víztelenítő berendezésre (előnyö­sen víztelenítő konténerre) visszük további víztelenítés céljából, majd méregtemetóben helyezzük el, azonban felhasználhatjuk a kérdéses fémek kinyerésére is. A találmány szerinti eljárás egy célsze­rű foganalosllási módját az alábbi példában írjuk le, amely azonban nem korlátozhatja le oltalmi körünket, csupán találmányunk ma­gyarázatára szolgál. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 f 5 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom