186470. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inhibitor hatású tenzidek előállítására

2 186470 3 A találmány inhibitor hatású tenzidek előállítására vonatkozik glikol-éterből és tiokarbonil-származékokból. Ismeretes, hogy a glikol-éterekből adott körülmények között különböző ionos vagy nemionos típusú gtikol-éler tenzidszármazé­­kok vezethetők le. Juhász Éva - Lelkesné, Erős Mária a „Felületaktív anyagok zsebkönyve” c. könyvük 32-36. oldalán (Mű­szaki Kiadó, Budapest, 1979) olyan anionos típusú alkil-poli(etilén-glikol-éter) - szulfá­tot, alkil -fenol-poli (ctilén-glikol-éter) szulfátot, poli(etilén-glikol) - inonozsírsav­­-észter-szulfátot ismertet, melyek a megfelelő kiindulási polifglikol-éterek 1-ből szulfatálás­­sal állíthatók elő. A glikol-éterek-ortofoszfor­­sav-származékait is ugyanebben a szakiro­dalmi forrásban ismertetik a 4 9-52. oldalon. Az előbbiekben ismertetett származékokat vi­zes bázisú elektrolitokban kizárólag szerves oldószeres durva tisztítás után alkalmazzák fémek zsirtalanítására. A fenti készítmények közős hátránya:- csak előzetes oldószeres zsírtalanítás után alkalmazhatók, melyek nagy hőenergiát, levegő elszívást, komplikált, drága berende­zéseket igényelnek; egészségre ártalmasak, környezetvédelmi szempontból károsak; az ol­dószerek visszanyerése, tisztítása körülmé­nyes és költséges, egyesek tűz-, robbanás­­veszélyesek; a nedves felületű tárgyak rósz­­szul zsírtalaníthatok, továbbá bizonyos ese­tekben nem alkalmazhatók.- maguk az ismertetett készítmények vi­zes bázisú elektrolitokban is hátrányosak, mert nem mindig távolítják el a zsírokat és olajokat (pl. szilikon olajokat); a zsírok és olajok eltávolításához magas üzemi hőmérsék­letre van szükség (80-90 "C), a hosszú keze­lési idő (15-30 perc) miatt az utóbbi időben elterjedt automata galvánsorokon gazdaságta­lanok és előnytelenek; a savas zsírtalanítók­­nál pedig még hidrogénridegedés és fémbe­­maródás is végbemegy, nehezen öblíthetők, nem regenerálhatok, a zsírtalanítás után még egy pácolásra is szükség van. A Korroz. Zasheh. Neftegazov. Prom.-sti. (Russ.) 1980, (3), 8-10. (Chemical Abstracts 93 33 759 c.sz. refetárumn) tiokarbamid szár­mazékok inhibitor, hatásál. írja 1°, melyek hátránya a találmány szerinti megoldáshoz képest, hogy erős elektrolitokban kis oldha­tóságuk révén csak gyenge inhibilorhatást fejtenek ki, felületaktív tulajdonsággal nem rendelkeznek. Ezért a szennyezett fémfelüle­­leket nem inhibitálják, zsírlalanításra pedig alkalmatlanok. Mérgezőek, biológiailag nem bonillátok le és rákkeltő hatásúak. Erős sa­vakban hatástalan anyagokká bomlanak. A 12.919CG0) számú japán szabadalmi le­írás (Chem.Abstr. 55 1031 fsz. referátuma) cmliLést tesz olyan etilén-oxid származékok inhibitor hatásáról, melyeknek hátránya, hogy egyik kiindulási anyaguk ctilcn-oxid, melyet nagy nyomáson és hőmérsékleten, kü­lönleges biztonsági intézkedések ér. körülmé­nyek között lehet csak katalizátor jelenlété­ben a többi komponenssel egyesíteni. A vég­termékek nem egységesek, így változik inhi­bitor hatásuk, zsírlalanításra alkalmatlanok, továbbá erős elektrolitokban elbomlanak. A 697 315 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás (Chem. Abstr. 48 6150 a sz. referátu­ma) karbamid és poli-(glikol-éter)-származék kiindulási anyagokból készített tenzidet is­mertet. Hátránya a körülményes kémiai reak­ció és utólagos tisztítási folyamat nem ered­ményez egységes inhibitort, továbbá a kelet­kező termék hatékonysága vizes bázisú zsír­talanító fürdőben 50-100-szor rosszabb a ta­lálmány szerinti megoldással készített ter­méknél. Hátránya még, hogy a tenzid karba­mid tartalma folytán nagy stabilitású vízben jól oldódó komplexet képez néhány fémmel, többek között rézzel is, így szennyvízkezelé­si nehézségeket eredményezhet. A 6916.020.sz. japán szabadalmi leírás (Chem.Abstr. 71 12 5481. e.sz. referátuma) ugyan a találmány szerinti eljárással elő­állított vegyületekhez közel álló de kémiai felépítését tekintve merőben eltérő lerizi­­dekel ismertet, melyeket etilén-oxidból nagy nyomás alatt állítanak elő, mert az szobahő­mérsékleten már forr. Hátránya még, hogy olyan polimer termék keletkezik, moly nem égj séges termék, ezért felületaktivitás szem­por íjából csak a Lennék 50%-a hatékony és inhibitor hatása nincs. Néhány fémmel igen stabil a szennyvíz kezelése szempontjából hátrányos komplexet képez, valamint rossz a víz oldhatósága. Az utóbbi négy irodalmi hivatkozás már felsorolt hátrányain túlmenően, főleg abban különbözik a találmány szerinti megoldás az ismert eljrásoklól, hogy mások a kiindulási anyagok, a termékek csak a megadott kiin­dulási anyagokból állíthatók elő (bármely ki­indulási anyag kihagyása a közöli eljárások meghiúsulását eredményezi). A kémiai reakció körülményei és a végtermékek nem egyeznek meg a találmány szerinti eljárás körülményei­vel és végtermékeivel. Mig a 6196.020 sz. ja­­pár szabadalmi leírással 25 “C-on 20 cP, ad­dig a találmány szerint 1100-2000 cP viszko­zitású termékek állíthatók elő, melyek több nagyságrenddel különböznek, ezért automata galvánsorokon nem alkalmazhatók zsírtalaní­tó s-a. A fémek felületkezelésére - zsírtala­nító, nn és oxidmentesitóso - során általában inhibitort és nedvesitőszerl tartalmazó vizes vagy még inkább savas elektrolitokat alkal­maznak. A bomlási és a felületeken lejátszódó adszorpciós folyamatok révén azonban meg­­vál'ozik az optimális nedvesilőszer-inhibitor arány. A megváltozott konccnlrációviszonyok káros hatással vannak a fémek zsirlalanitá­­sárn, a fémoldódás sebességére és egyenle­tességére, valamint n fémoldódás révén hid­­rogénridegedés lép fel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom