186462. lajstromszámú szabadalom • Eljárás paraterálisan alkalmazható levonantradol és N-metil-levonantradol készítmények előállítására

2 186462 3 A találmány tárgya eljárás parenterális használatra alkalmas gyógyászati készítmé­nyek előállítására. Közelebbről a találmány tárgya olyan eljárás, amellyel az analgetikus és antioniclikus hatású levonantradolból és N-metil-levonantradolból nagy stabilitású és különösen az említett analgetikus hatóanya­gok intramuszkuláris beadására alkalmas vi­zes micelláris oldatokat és liofilizált készít­ményeket állíthatunk elő. A levonantradol, amelynek kémiai neve Í6S-(3S*, 6-alfa, 6a-alfa, 9-alfa, 10a-béta)]-5, 6, 6a, 7, 8, 9, 10a-oktahidro-6-metil-3-(l-me- Ül-4-fenil-buloxi)-l, 9-fenantridin-diol-l-ace­­lát hidroklorid és az N-metil-levonantradol, az előbbinek N-metil-származéka, narkotikus hatástól, így rászokás veszélyétől mentes analgetikus és antiemetikus hatású vegyüle­­tok. Előállításuk és felhasználásuk, valamint kompozíciók alakjában való alkalmazásuk a 854 655 számú belga szabadalmi leírásból is­meretes. A kompozíciók vivőanyagát a beadás kívánt módja és a gyógyszerkészítés gyakor­lati követelményei szerint választják meg. Az idézett leírásban tabletta, pilula, por, kap­szula vagy granula alakjában elkészített kompozíciókról olvashatunk, amely vivő­anyagként keményítőt vagy tejcukrot tartal­maz, de megemlítik a leírásban a szuszpenzi­ókat, oldatokat, emulziókat, szirupokat és elixíreket is. Vízben nehezen vagy egyáltalán nem old­ható gyógyászati hatóanyagokból eddig is készítettek tiszta vizes oldatokat oly módon, hogy a hatóanyagokat micelláris oldattá ala­kították. így például a benzokainnak az ész­ter hidrolízis késleltetése végett felületaktív micellákba való beviteléről és a micelláris ol­datok más gyógyászati alkalmazásáról részle­tesen olvashatunk a szakirodalomban (Re­mington's Pharmaceutical Sciences, 15th Ed., Mack Publishing Company (1975/283 és 320). Azt találtuk, hogy a tárolás, különösen az oldal alakjában való tárolás közben színes melléktermékek képződésével könnyen bomló és aktivitását elvesztő levonantradolból és N­­-motil-levonantradolból stabil vizes oldatot készíthetünk micelláris oldással, valamint lio­­fil izált készítménnyé alakíthatjuk ezeket a hatóanyagokat, ha a kompozíció elkészítésé­hez annak lényeges alkotórészeként egy nem-ionos amfifil anyagot használunk. A hatóanyagból, nevezetesen a levonant­radolból vagy N-metil-levonantradolból köny­­nyen készíthetünk vizes micelláris oldatot, ha azt a választott amfifil anyagnak a ké­szítmény végtérfogatánál kisebb térfogatnak megfelelő mennyiségű vízzel készített oldatá­val feloldjuk. A hatóanyagot általában, de nem kötele­zően egy savaddíciós só, előnyösen hidroklo­rid alakjában használjuk. Ez könnyen kezel­hető, viszonylag stabil és gyorsabban oldó­dik, mint szabad bázis. A hatóanyag feloldó­dása után kívánt esetben antíoxidánsokat, különféle segédanyagokat és puffereket adunk a készítményhez és beállítjuk annak pH-jál. Végül vizet adunk a készítményhez, míg annak koncentrációja eléri a kívánt vég­ső hatóanyag koncentrációt. Az így készített vizes micelláris oldatok tiszta oldatok, amelyek viszonylag hosszú ideig stabilak maradnak, és amelyeknek az emberi szervezetbe való parenterális bejut­tatása után a hatóanyag igen gyorsan kifejti hatását. A gyorsított stabilitás vizsgálatok sorén az ilyen ódátokban a levonantradol teljesen stabilnak mutatkozott 37 °C-on lega­lább kilenc hétig. Liofilizélással az így előállított vizes micelláris oldatokból liofilizált kompozíciókat készíthetünk, amelyeket víz hozzáadásával hozunk ismét használható formába. A levonantradol vagy az N-metil-levo­nantradol vizes micelláris oldatait, amelyek - tekintette] azok pH-jára - voltaképpen a szobád bázist tartalmazzák, oly módon állít­juk elő, hogy a levonantradol vagy az N-me­­til-levonantradol (hatóanyag) gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sóját a kívánt mennyiségben hozzáadjuk egy megfe­lelő nem-ionos amfifil (felületaktív anyag) gázmentesíletl, steril vízzel készített olda­tához. Ebben a lépésben a vógtérfogalnál ki­sebb mennyiségű vizet használunk, hogy le­hetővé tegyük az oldat végső koncentráció beállítását a kívánt értékre. Általában a vég­térfogatnak megfelelő vízmennyiség 40-80%-át használjuk ebben a lépésben. A hatóanyagot használhatjuk bármely gyógyászati szempontból elfogadható savad­­dlciós sója alakjában. A font említett okokból azonban előnyösen a hidrokloridot használ­juk A találmány szerinti eljáráshoz bármely ismert nem-ionos amfifil használható. Gyakor­lati meggondolásokból, igy például a szabá­lyozó szervekkel való elfogadtatást is figye­lembe véve azonban a találmány szerinti el­járáshoz általában szorbitán-zsírsavészlere­­ket, poli (oxi-etilén)-szór bitán-zsír savészlere­­ket, poli(oxi-etilén)-glikol-észlereket és gli­cerin-zsír savészter eket használunk. Előnyösen polHoxi-olilén )-szorbitán-zsír­­savésztereket és poli(oxi-etilén)-glikol-zsir­­snvésztereket használunk nem - ionos amfi­­filkónt. A poli(oxi-etilén)-glikol-zsirsavész­­terekre példaként megemlítjük a monooleál ősziért (mely a kereskedelmi forgalomban Po­­lysorhate 80 márkanéven kapható), a monosz­­toarátésztert (kereskedelmi neve Polysorbate 60), a monolaurát észtert (kereskedelmi neve Polysorbate 20) és a trisztearálésztert (ke­reskedelmi neve Polysorbate 65), amelyeket az Atlas Chemical Industries Inc. (Wilmington, Delaware) amerikai cég hoz forgalomba. A po)i(oxi-etilén-glikol-észterekre példa­ként megemlítjük n poli(oxi-etilén)-(40)-szte­­arátnt (kereskedelmi neve Polyox.yl 40 Stea­rate), a po]i(oxi-elilén)-(8)-szlearálot és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom