186431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bevont acetilszalicilsav-készítmények előállítására

2 186431 3 A találmány tárgya új eljárás bevont acetilszalicilsav-készítmények előállítására. Az „Aspirin" kereskedelmi elnevezése (a Bayer A. G., Leverkusen, NSZK-beli cég véd­jegye) alatt ismert acetilszalicilsav-készil­­mény a világszerte használt gyógyszerek kö­zé tartozik. Gyakran áll fenn az az igény, hogy a hatóanyag erősen savas izének elfedése vagy gyomornedvnek ellenálló készítmény előállítá­sa céljából az acetilszalicilsav-készílményeket bevonattal lássák el. Vízmentes gyógyszerké­­szitmény-bevonó oldatok esetében ez nehéz­ségek nélkül sikerül, újabban azonban igye­keznek a szerves oldószeres oldatokat elkerülni. Olyan, vizes alapú gyógyszerkészit­­mény-bevonó anyagok íb ismertek, amelyek a bevonóanyagot diszpergált alakban tartalmaz­zák. Ezek alkalmazásánál a bevonandó, for­mázott gyógyszerkészítmény szükségszerűen a vizes fázissal kerül érintkezésbe. Az ilyen vizes bevonóanyag-diszperziók közvetlen alkalmazása acetilszalicilßavat tar­talmazó készítményekre a szakember számára az acetilszalicilsav ismert hidrolízisérzékeny­­sége miatt nem megfelelőnek tűnhet. Az acetilszalicilsav ugyanis, mint az ismert, vízzel könnyen ecetsavvá és szabad szalicilsavvá hidrolizál, amely nyálkahártya­­-izgató hatású (lásd: Hagers Handbuch der pharmazeutischen Praxis II. köt., 4. kiad., Springer-Verlag, 1969. 1017. old.), és ezért acetilszalicilsav-készílményekben nem fordul­hat elő. Az acetilözalicilsav-készítmények tisztaságának vizsgálatához a szabad szalícilsav-tartalom meghatározása mindig hozzátartozik. Böhme-Hartke szerint (Kom­mentár, EuAb, I. és II. köt., 1976, 479. old.) a használt hatóanyag szalicilsav-tartalma a 0,05%-ot nem haladhatja meg. Az acetilszalicilsav már nedves levegőn is hidrolizál (lásd Böhme-Hartke hivatkozott közleménye): 2-3 pH-nál az anyag a legálló­képesebb. pH : 3 felett a hidroiizissebesség gyorsan, pH = 9 felelt pedig ugrásszerűen nő. Az acetilszalicilsav-hidrolízis nagy jelentősége miatt, annak lefolyását és a hidrolizistermékek meghatározását a gyógy­szerészeti irodalom kiterjedten tárgyalja (C. A. Kelly: Journal of Pharmaceutical Sciences, 59. köt., 1053-1079. old., 1970; R. Fernandez- Primi és E. Baumgartner: Journal Amer. Chem. Soc., 96. köt., 4489-4494. old., 1974). Valamennyi szerző arra a megállapításra jut, hogy a tárolásra alkalmas acetilszalicilsav­­-készítmények víz-nyomokat sem tartalmaz­hatnak (lásd: Kelly hivatkozott közleménye) és a víz használata a készítmények előállítá­sánál elkerülendő (lásd: Böhme-Hartke hivat­kozott közleménye, 480. old./. Az előítélet, amely az acetilszalicilsav­­-kéezítmények vizes bevonóanyag-diszper­­ziókkal történő közvetlen bevonásával kapcsolatban fennállt, a 2 135 073 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásból ismerhető meg, melynek 7 osz­lopában azt javasolják, hogy vízérzékeny ha­tóanyagokra, ill. gyógyszerkészítményekre azok vizes műanyagdiszperziókkal történő bevonása előtt valamely, szerves oldószerben oldódó polimerből álló vódőfilinet vigyenek fel. Minél nagyobb a bevonandó készítmény folülelének térfogatához viszonyított aránya, vagyis minél finomabb szemcséjű az, annál nagyobbnak kellene lennie a hidrolízis­­veszélynek. Ezért kristályos vagy granulált acetilszalicilsavnál méginkébb fennállt ez az előítélet, mint sajtolt drazséknál vagy tablettáknál. Noha ma nagy mennyiségben használnak fel vizes bevonószer-disz­perziókat gyógyszerkészítmények előállításá­ra, ilyenekkel bevont acetilszalicilsav­­készflmények vagy ezek előállítását célzó k'sérletek nem ismeretesek. Azt találtuk, hogy bevonattal ellátott acetilszalicilsav-készitmények állíthatók elő filmképző gyógyszer-bevonóanyagnak bevo­nattal el nem látott olyan gyógyszerkészítmé­nyekre való felvitele útján, amelyek egyedüli hatóanyagként acetilszalicilsavat vagy ennek egyéb hatóanyaggal alkotott kombinációját és adott esetben szokásos segédanyagokat tartalmaznak, anélkül, hogy ilyenkor nagyobb mértékben képződne szabad szalicilsav, mint a szokásos, szerves oldószeres bevonószer­­-oldatok használata esetén; a találmány szerinti eljárási az jellemzi, hogy a gyógy­szerkészítményekre egyedüli filmképző bevonóanyagkénl olyan, 7-es pH-érték alatti vizes diszperziót viszünk fel, amely 5-30 súly% egy vagy több cellulózésztert vagy polimerizátumot, illetve kopolimerizálumot - előnyösen az akril- vagy melakrilsav, akril­­vagy melakrilsav-é6zlerek, melil-vinil-éler, maleinsav, maleinsav-félészterek, vinil­­-ace tálok, dialkil-amino-ecelsav-vinil-ész­­lerek, etilén, vinil-acetát vagy vinil-pir­­rolidon polimerjél, illetve kopolimerjél - tar­talmazza, adott esetben szokásos segéd­anyagokkal kombinálva, mimelleit az össz­­-szilárdanyagtartalom - valamennyi segéd­anyagot beleszámítva - 15-40 súly%, és a diszperzióban levő vizet filmbevonat képzése kőiben elpárologtatjuk. Az eljárás során szokásos - például drazsirozódobban vagy flujdizációs eljárással - végzett bevonat­­készítési módszer alkalmazható. Ez meglepő, és az acetil-szalicilsav kimutatott hidrolízis­­érzékenysége ismeretében nem volt előre várható. Amennyiben a bevonandó gyógyszerké­szítmények csak acetilszalicilsavat tartalmaz­nak, úgy egyetlen hatóanyagként a kész ké­szítmény szabad szulicilsuvtartalma acetil­­szalicilsav ra vonatkoztatva 0,2 sóly%-nál kisebb kell, hogy legyen; a bevonattal ellá­tott gyógyszerkészítményben általában 0,01- 0,05X között van. A gyógyszerkészítmény további hatóanyagokat is tartalmazhat. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom