186399. lajstromszámú szabadalom • Katalizátorkomponensek és katalizátorok olefinek polimerizációjára

3 186399 4 A találmány tárgya eljárás új, külső donorként egy szilícium-vegyületet, belső donorként egy észtert tartal­mazó olefinek polimerizálására alkalmas katalizátor előállítására. A propilén és nagyobb szénatomszámú olefinek poli­merizálására eddig ismert, hordozóra felvitt, nagy akti­vitású és erősen sztereospecifikus katalizátorokat úgy állítják elő, hogy egy elektrondonor vegyülettel (külső donorral) részlegesen komplexbe vitt alumínium-alkil­­-vegyületet egy aktív magnézium-halogenidre mint hor­dozóra felvitt títán-vegyülettel és elektrondonor vegyü­lettel (belső donorral) reagál tatnak. Ilyen katalizátorok ismertetése megtalálható az 1 559 194. sz. nagy-britanniai és a 868 682. sz. belga sza­badalmi leírásban. A 79/94 590. és 80/36 203. sz. közzétett japán szaba­dalmi leírásokban is ismertetnek Si—O—C kötéseket tartalmazó szilícium-vegyületekből álló külső donort. Belső donorként például metil-metakrilátot és etil-piva­­látot alkalmaznak. Azonban mindegyik eddig ismert olyan katalizátor­ban, amelyben külső donorként Si—O—C kötéseket tartalmazó szilícium-vegyületet használnak, belső do­norként benzoesavésztereket vagy benzoesavészter-szár­­mazékokat alkalmaztak. A fenti katalizátorok teljesítménye — a teljesítményt aktivitással és sztereospecifitással fejezzük ki •— nem különbözik azokétól, amelyek külső donorként etil­­-benzoátot és hasonló benzoesavésztereket tartalmaz­nak. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az eddig is­mert, külső donorként Si—O—C kötéseket tartalmazó szilícium-vegyületet magába foglaló, hordozóra felvitt katalizátorok aktivitása és sztereospecifitása növelhető, ha belső donorként egy bizonyos szerkezetű észtert használunk. A találmány szerinti katalizátor az alábbi komponen­sek reakciótermékét tartalmazza : a) egy alumínium-alkil-vegyület, b) egy vagy több alkil- vagy fenilcsoportot és/vagy halogén atomot tartalmazó alkoxi-szilán, c) egy szilárd komponens, amely tulajdonképpeni hordozóként egy aktív formában levő vízmentes mag­­nézium-dihalogenidet, valamint egy erre felvitt titán­­-halogenidet vagy titán-halogén-alkoholátot és egy elektrondonor vegyületet tartalmaz, ahol az elektron­donor vegyület az alábbiak közül választható meg : i) ftálsav mono- vagy dialkil-észtere, ahol az észter­csoportok legalább egyike 3-nál kevesebb szénatomot tartalmaz, ii) 1—7 szénatomos telített vagy telítetlen monokar­bonsavak alkil- vagy aralkil-észterei, ahol az alkil-cso­­portok legalább egyike 3-nál kevesebb szénatomot tar­talmaz. Példaként az alábbi előnyös vegyületeket említjük meg: dietil-ftalát, metil-etil-ftalát, dietil-2,3-naftalin­­-dikarboxilát, metil- és etil-pivalát, valamint metil- és etil-metakrilát. A c) komponens előállításakor az észtereket előzete­sen előállított aktív Mg-dihalogeniddel vagy az emlí­tett dihalogenidek prekurzoraival hozzuk érintkezésbe, vagy pedig az észtereket in situ állítjuk elő ismert mó­dokon, például egy alkohol vagy egy alkoholát és egy aril-halogenid észteresítésével, vagy egy anhidrid vagy polikarbonsav-félészter és egy alkohol észteresítésével, vagv átészterezéssel. Az észterek felhasználhatók más ismert belső donorokkal alkotott keverékek formájá­ban is. A ej komponens tulajdonképpeni hordozóját képező, akt v, vízmentes Mg-dihalogenidek azok a vegyületek, amelyeknél a c) komponens röntgendiffrakciós szín­képében a megfelelő, ! m2/g felszínű, por alakú diha­­logenid színképében látható legintenzívebb diffrakciós vonal legalább 30%-át kitevő szélesedés található, vagy azok a Mg-dihalogenidek, amelyek röntgendiffrakciós színképében a legintenzívebb diffrakciós vonalat egy elmosódott sáv helyettesíti, ahol az intenzitási csúcs a legintenzívebb vonal interplanáris távolságát tekintve eltolódott, és/vagy azok a Mg-dihalogenidek, amelyek fel színe nagyobb 3 m2/g-nál. \ c) komponensben a Mg-dihalogenid fajlagos fel­színének mérését azután végezzük el, hogy a vegyületet 2 óra hosszat forraltuk TiCl4-ban. A kapott értéket a Mg-dihalogenid felszínének tekintjük. A Mg-dihalogenidek hangsúlyozottan aktív formái azok, amelyek röntgendiffrakciós színképében a meg­fejelő, 1 m2/g felületű halogenid színképében látható legintenzívebb diffrakciós vonal relatív intenzitása csök­ken és egy elmosódott sávot képezve kiszélesedik, vagy azok, amelyek színképében az említett legintenzívebb vonalat egy elmosódott sáv helyettesíti, ahol annak in­tenzitási csúcsa a legintenzívebb vonal interplanáris ti volságát tekintve eltolódott. Az aktív formák fajlagos fe lszíne általában nagyobb 30—40 m2/g-nál, illetve mintegy 100—300 m2/g. Aktív formáknak tekintjük azokat a fenti formákból s ármazó, a c) komponens inert szénhidrogén oldószer­ben való hőkezelésével kapott formákat is, és amelyek röntgendiffrakciós színképében éles diffrakciós vonalak t ilálhatók az elmosódott sávok helyén. E formák éles, legintenzívebb vonala minden esetben 1 ígalább 30%-os kiszélesedést mutat az 1 m2/g fajlagos felületű Mg-dihalogenid megfelelő vonalához képest. Előnyös Mg-halogenidek a magnézium-diklorid és a magnézium-dibromid. A dihalogenidek víztartalma ál­talában kisebb 1 súlyszázaléknál. Az aktív Mg-dihalogenid hordozóra felvitt Ti-halo­­genidek és Ti-halogén-alkoholátok alatt a fenti vegyü­­'eteket értjük, amelyek fizikailag vagy kémiailag rög­zítve lehetnek a hordozón és 2 órás, 1,2-di-klór-etánban való forralással nem vonhatók ki a c) komponensből. Az a), b) és c) komponensek bármilyen sorrendben reagáltathatók egymással, azonban előnyösen először az a) és b) komponenseket összekeverjük, majd ezt a keveréket hozzuk érintkezésbe a c) komponenssel. A c) komponens az a) és/vagy b) komponenssel elő­zetesen összekeverhető. Az a) és b) komponensek elő­zetes összekeverését általában szobahőmérséklet és a polimerizációs folyamatban alkalmazott hőmérséklet között végezzük el. A c) és b) komponensek előzetes reagáltatását szin­tén magasabb hőmérsékleten hajtjuk végre. Ab) kom­ponens be is építhető és így reagáltatható a c) kompo­nenssel. A reakcióban a b) komponensnek a c) kom­ponensre mint hordozóra felvitt halogénezett titán­­vegyülethez viszonyított mólaránya legalább 1, míg a b) komponensnek az a) komponensként használt Al­­-alkil-vegyülethez viszonyított mólaránya kisebb 20-nál, előnyösen mintegy 0,05 és 0,3 között van. A c) komponensben a Mg-dihalogenid és az erre 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom