186397. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására alkalmas katalizátor előállítására
186397 A kapott értéket a magnézium-dihalogenid felszínének tekintjük. A magnézium-dihalogenidek hangsúlyozottan aktív formái azok, amelyek röntgendiffrakciós színképében a megfelelő, 1 m2/g felületű halogenid színképében látható legintenzívebb diffrakciós vonal relatív intenzitása csökken és egy elmosódott sávot képezve kiszélesedik, vagy azok, amelyek színképében az említett legintenzívebb vonalat egy elmosódott sáv helyettesíti, ahol annak intenzitási csúcsa a legintenzívebb vonal interplanáris távolságát tekintve eltolódott. Az aktív formák fajlagos felszíne általában nagyobb 30—40 m2/g-nál, illetve mintegy 100—300 m2/g. Aktív formáknak tekintjük azokat a fenti formákból származó, a c) komponens inert szénhidrogén oldószerben való hőkezelésével kapott formákat is, és amelyek röntgendiffrakciós színképében éles diffrakciós vonalak találhatók az elmosódott sávok helyén. E formák éles, legintenzívebb vonala minden esetben legalább 30%-os kiszélesedést mutat az 1 m2/g fajlagos felületű magnézium-dihalogenid megfelelő vonalához képest. Előnyös magnézium-halogenidek a magnézium-diklorid és a magnézium-dibromid. A dihalogenidek víztartalma általában kisebb 1 súlyszázaléknál. Az aktív magnézium-dihalogenid hordozóra felvitt titán-halogenidek és titán-halogén-alkoholátok fizikailag vagy kémiailag rögzítve lehetnek a hordozón és 2 órás, 1,2-diklór-etánban való forralással nem vonhatók ki a c) komponensből. Az a), b) és c) komponensek bármilyen sorrendben reagáltathatók egymással, azonban előnyösen először az a) és b) komponenseket összekeverjük, majd ezt a keveréket hozzuk érintkezésbe a c) komponenssel. A c) komponens az a) és/vagy b) komponenssel előzetesen összekeverhető. Az a) és b) komponensek előzetes összekeverését általában szobahőmérséklet és a polimerizációs folyamatban alkalmazott hőmérséklet között végezzük el. A c) és b) komponensek előzetes reagáltatását szintén magasabb hőmérsékleten hajtjuk végre. A b) komponens be is építhető és így reagál ta tható a c) komponenssel. A reakcióban a b) komponensek a c) komponensre mint hordozóra felvitt halogénezett titán-vegyülethez viszonyított mólaránya legalább 1, míg a b) komponensnek az a) komponensként használt alumínium-vegyülethez viszonyított mólaránya kisebb 20- nál, előnyösen mintegy 0,05 és 0,3 között van. A c) komponensben a magnézium-halogenid és az erre mint hordozóra felvitt halogénezett titán-vegyület közötti mólarány 1 és 500 között, míg az említett halogénezett titán-vegyület és a magnézium-halogenidre felvitt elektrondonor vegyület közötti mólarány 0,1 és 50 között van. Előnyös szilícium-vegyületek a következők:' fenil-alkoxi-szilánok, például fenil-trietoxi- vagy trimetoxi-szilán, difenil-dimetoxi- és dietoxi-szilán, monoklór-fenil-dietoxi-szilán ; alkil-alkoxi-szilánok, például etil-trietoxi-szilán és etil-triizopropoxi-szilán. További alkalmas vegyületekre példaként a következőket említjük meg: klór-trietoxi-szilán, butil-trietoxi-szilán, trifenil-monoetoxi-szilán és tetraalkoxi-szilánok, például tetrametoxi-szilán. A szilícium-vegyületek in situ is előállíthatok oly módon, hogy például egy halogénezett szilícium-vegyületet — például szilícium-tetrakloridot — valamely magné5 4 zium- vagy alumínium-alkoholáttal vagy valamely alkohollal reagáltatunk. A találmány szerinti katalizátorban a szilicium-vegyület a különböző katalizátor komponensek közötti reakció szilárd termékében kombinált formában van jelen, és a mólarány a szilícium-vegyület és a halogénezett titán-vegyület között nagyobb 0,05-nál, illetve előnyösen 0,1 és 5 között van. Az a) alumínium-alkil-komponens előnyösen alumínium-trialkil-vegyület lehet, így például trietil- vagy triizobutil-alumínium vegyület. A c) komponens ismert módszerekkel állítható elő. Ezen módszerek egyike abban áll, hogy a magnézium-halogenidet együttesen összeőröljük a találmány szerinti elektrondonor vegyülettel, és az őrlést addig folytatjuk, amíg az őrölt termék röntgendiffrakciós színképe meg nem egyezik a magnézium-dihalogenidnek a fentiekben már leírt színképével, majd a megőrölt terméket reagáltatjuk a titán-vegyülettel. Ilyen típusú eljárást ismertetnek az 1 559 194 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásban. Hasonló eljárásokat ismertetnek a 4 107 413, a 4 107 414 és a 4 107 415 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban is. Egy másik módszer abban áll, hogy egy magnézium-halogenid és egy alkohol adduktját aktív hidrogénatomokat nem tartalmazó elektrondonor vegyület jelenlétében reagáltatjuk egy titán-vegyülettel. Ezt a módszert a 868 682 sz. belga szabadalmi leírásban ismertetik. Egy másik módszer szerint — amelynek ismertetése a 3 022 738 sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban található meg — az alkohol és a Mg-dihalogenid adduktját folyékony formában reagáltatják a halogénezett Ti-vegyülettel és az elektrondonor vegyülettel. További módszereket ismertetnek a 2 924 029 sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban, a 4 220 554 és 4 328 122 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Egy további módszer abban áll, hogy a Mg-dihalogenidet, a halogénezett Ti-vegyületet és az elektrondonor vegyületet a Mg-dihalogenid aktiválódásáig együttesen összeőrlik, majd az őrölt termék szuszpenzióját kezelik. A szuszpenziót halogénezett szénhidrogén oldószerrel, például 1,2-diklór-etánnal, klór-benzollal, metilén-kloriddal vagy hexaklór-etánnal állítják elő. A kezelést 40 °C és a halogénezett szénhidrogén oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten végzik általában 1—4 órán át. Egy további módszer szerint egy kevés hidroxilcsoportot (előnyösen 1 súlyszázaléknál kevesebb) tartalmazó, porózus hordozóanyagot — például Si02 vagy A1203 — impregnálnak a Mg-dihalogenid és egy alkohol folyékony adduktjával, majd a hordozót az elektrondonor vegyületet feloldva tartalmazó, fölös mennyiségű TiCl4-dal kezelik. Ezt a kezelést például a 3 022 728 sz. NSZK-beli vagy a 868 682 sz. belga szabadalmi leírásban ismertetettek szerint végzik el. A fenti módszerekkel előállított végtermék minden esetben tartalmaz egy Mg-dihalogenidet, méghozzá a fentiekben már ismertetett aktív formában. Ismeretesék további módszerek is, amelyek aktív formájú Mg-dihalogenidek vagy olyan titántartalmú, Mgdihalogenid hordozós komponensek kialakulásához vezetnek, amelyekben a dihalogenid aktív formában van jelen. E módszerek a következő reakciókon alapulnak : 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
