186385. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirimidoindolok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

15 186385 16 anyagként elsősorban a zsíralkoholok, például a lauril-, cetil- vagy sztearilalkohol, a zsírsavak, például a palmi­­tinsav vagy a sztearinsav, a különböző halmazállapotú viaszok, például az izopropilmirisztát, a gyapjúviasz vagy a méhviasz, és/vagy szénhidrogének, például a va­zelin (petrolátum) vagy a paraffinolaj említendő. Emul­­geátorokként a felületaktív anyagok, mégpedig az olya­nok jönnek számításba, melyek erősen hidrofil tulajdon­­ságúak, például a megfelelő nem-ionos szerkezetű emulgeátorok, például a polialkohotok zsírsavészterei vagy ezek etilénoxid-adduktjai, például a poliglicerin­­-zsírsavészter vagy a polioxietilénszorbitán-zsírsavészter (Tweens), továbbá a polioxietilén-zsíralkohol-éterek, vagy zsírsavészterek. Megemlíthetők az ionos szerkezetű emulgeátorok is, például a zsíralkohol-szulfátok alkáli­fémsói, például a nátriumlaurilszulfát, nátriumcetilszul­­fát vagy a nátriumsztearilszulfát, melyeket a szokásos módon zsíralkoholok jelenlétében, például cetilalkohol vagy sztearilalkohol jelenlétében alkalmazunk. A vizes fázishoz adalékanyagok adhatók, melyek csökkentik a krémek kiszáradását. Ilyenek például a glicerin, szorbit, propilénglikol és/vagy a polietilénglikolok. Az előbb említett gyógyászati készítmények konzerváló anyago­kat, illatosító anyagokat stb. tartalmazhatnak. A kenőcsök víz-olajban emulziók, amelyek legfel­jebb 70%, előnyösen azonban körülbelül 20—50% víz vagy vizes fázis tartalmúak. Zsírfázisként elsősorban a szénhidrogének, például a vazelin, paraffinolaj és/vagy paraffingyanták jönnek számításba, melyek a vízkötő­képesség javítására előnyösen megfelelő hidroxilvegyü­­leteket, például zsíralkoholokat vagy ezek észtereit, pél­dául cetilalkoholt vagy gyapjúviaszalkoholt, illetve gyap­júviaszt tartalmaznak. Emulgeátorok a megfelelő lipofil anyagok, például a szorbitánzsírsavészterek (Spans), pél­dául a szorbitánoleát és/vagy a szorbitánizosztearát. A vizes fázis adalékanyagokat; többek között a nedves­séget tartó szereket, például polialkoholokat, például glicerint, propilénglikolt, szorbitot és/vagy polietilén­­glikolt, valamint konzerváló, illatosító stb. anyagokat tartalmazhat. A zsíros kenőcsök vízmentesek, és alapként főleg szénhidrogéneket, például paraffint, vazelint és/vagy folyékony paraffinokat, továbbá természetes vagy rész­ben szintetikus zsírokat, például kakaósav-trigliceridet vagy keményített olajokat, például hidrogénezett földi­­mogyoró- vagy ricinusolajat, a glicerin parciális zsírsav­észtereit, például a glicerin mono- és -disztearátot, va­lamint a kenőcsökkel kapcsolatban már említett, a víz­­felvevő-képességet növelő zsíralkoholokat, emulgeáto­­rokat és/vagy egyéb adalékanyagokat tartalmaznak. A paszták tulajdonképpen olyan krémek és kenőcsök, melyek váladék abszorbeáló, por alakú alkotórészeket tartalmaznak. Ilyen alkotórészek például a fémoxidok, például a titánoxid vagy a cinkoxid, továbbá a talkum és/vagy az alumíniumszilikátok, melyeknek az a felada­ta, hogy a jelenlevő nedvességet vagy váladékot meg­kösse. A habokat nyomás alatt levő flakonokból adagoljuk, ezekben aerosol alakú olaj-vízben emulziók vannak, és hajtóanyagként halogénezett szénhidrogéneket, pél­dául klórfluor-(rövidszénláncú)-alkánokat, például di­­klór-difluormetánt, vagy diklór-tetrafluor-etánt alkal­mazunk. Olajos fázis lehet többek között egy szénhid­rogén, például egy zsíralkohol, például cetilalkohol vagy paraffinolaj, zsírsavészter, például izopropil-mirisztát és/vagy egyéb viaszok. Emulgeátorokként többek kö­zött olyan keverékeket alkalmazunk, melyek erős hidro­fil tulajdonságúak, például a polioxietilén-szorbitán­­-zsírsavészter (Tweens), valamint olyanok, amelyek erő­sen lipofil tulajdonságúak, például a szorbitán-zsírsav­­észter (Spans). Ehhez jönnek a szokásos adalékok, pél­dául konzerválószerek stb. A tinktúrák és oldatok általában vizes-etanolos ala­púak, de többek között polialkohol, például glicerin, glikol és/vagy polietilénglikol alapúak is lehetnek. Ezek a készítmények a párolgás csökkentésére nedvesség­tartó anyagot, a bőrből az alkohol által kivont zsíranya­gok pótlására visszazsírosodó anyagokat, például rövid­­szérláncú polietilénglikolokkal alkotott zsírsavésztere­ket, azaz a vizes keverékben oldható lipofil anyagokat, és szükség esetén más segéd- és adalékanyagokat tartal­mazhatnak. A topikus adagolásra alkalmas gyógyászati készítmé­nyeket önmagukban ismert módszerek szerint, a ható­anyagnak az alapban vagy szükség esetén ennek egy ré­szében történő oldással vagy szuszpendálással állítjuk elő. A hatóanyagot oldat alakúra úgy dolgozzuk fel, hogy azt az emulgeálás szabályai szerint a két fázis egyi­kében oldjuk, ha pedig szuszpenziót készítünk, úgy já­runk el, hogy emulgeálás után az alap egy részével ösz­­szekeverjük, majd a maradékot hozzáadjuk. A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületeket és az ilyen, sóképző tulajdonságú vegyületek sóit tartalmazó gyógyászati készítmények elsősorban előnyösen gyulladások, elsősorban reumás jellegű gyulladásos megbetegedések, főként krónikus arthritis kezelésére alkalmasak. A következő példák közelebbről mutatják be a talál­mányt ; anélkül azonban, hogy a találmány köre az ott megadottakra korlátozódna. A kitermelési értékek 20 és 80% között vannak ; ezek optimalizálhatok. A hőmérsékleti értékeket Celsius fokokban adtuk meg. Az I általános képletű vegyületeket jelölő pirimido­­-indol-gyűrűrendszerben az anellációs pontok számozá­sa az irodalomban nem egységes. így például a régebbi irodalmi leírásokban a gyűrű­­rendszer anellációs pontjait [3,4-a]-val jelölik, míg újab­ban az [1,6-a] jelölést alkalmazzák. Alapvetően az előzőekben és az ezután következők­ben megadott XII képletű gyűrűrendszer elnevezése a következő: pirimido[l,6-a]indol. 1. példa 7 • Metoxi- l-(p-klórfenil)-3,4-dihidro-pirimido[ 1,6-a]­­indol-5-ecetsav-etilészter-hidroklorid 165 g (0,4 mól) 2-[2-(p-klórbenzoil-amino)-etil]-5-met­­oxi-indol-3-ecetsav-etilésztert 825 ml foszfor-triklorid­­ban 3 órán át forralunk visszafolyatás közben, majd a foszfortriklorid felesleget 60°-on kisvákuumban ledesz­tilláljuk. A maradékot 1500 ml metilén-kloridban old­juk, 2000 ml jeges vízzel összekeverjük, az elegy pH-ját 500 ml tömény ammónium-hidroxid hozzáadásával alkalikusra állítjuk, majd rövid keverés után a metilén­­-kloridos fázist elválasztjuk. Ezt vízzel semlegesre mos­suk, nátriumszulfát felett szárítjuk, majd a metilén­­-kloridot ledesztilláljuk. A maradékot (136,7 g) 120 ml 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom