186385. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirimidoindolok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

9 186385 10 A reakciót szokásos módon inert oldószerben, pél­dául egy adott esetben halogénezett szénhidrogénben, például egy aromás jellemű szénhidrogénben, például benzolban vagy toluolban, egy éterben, például tetrahid­­ro-furánban, vagy dioxánban, vagy egy amidban, pél­dául dimetil-formamidban, 20—150 °C hőmérsékleten és/vagy egy katalizátor, például egy bázis, például egy alkálifém-alkoholát, például kálium-terc-butilát jelen­létében végezzük. A X általános képletű kiindulási anyagok, melyek képletében R” szolvolízissel R2 csoporttá alakítható csoportot jelent, előállításának egy előnyös változata szerint IVd általános képletű vegyületekből indulunk ki, melyek képletében Bz egy adott esetben szubsztituált a-fenil-(rövidszénláncú)-alkilcsoport, előnyösen benzil­­csoport ; a tercier nitrogénatom előnyösen benzilklorid­­dal kvaternerezett, és ezt a kvaterner nitrogénkötést egy erős bázis, például egy cianid, például nátriumcianid segítségével hasítjuk, és az így keletkezett IVe általános képletű vegyületben a ciano-csoportot adott esetben más Ri' csoporttá alakítjuk, majd a Bz csoportot egy hidrogé­nező katalizátor jelenlétében hidrogénezve távolítjuk el. z; /­Az így nyert vegyületet egy Rj—C képletű vegyü­\ Hal lettel reagáltatjuk, ahol Z\ adott esetben funkcionálisan kialakított oxocsoportot és Hal halogénatomot jelent, majd gyűrűzárási reakcióval, melyet egy szokásos cíkli­­zálószer, például egy ásványisavhalogenid, például fosz­­foroxiklorid jelenlétében végzünk, a megfelelő X általá­nos képletű vegyületté alakítjuk. Az olyan I általános képletű vegyületek, melyekben R2 észterezett vagy amidált l-karboxi-(rövidszénláncú)­­-alkilcsoportot, és alk viniléncsoportot jelent, például úgy állíthatunk elő, hogy egy megfelelő olyan I általános képletű vegyületet, melyben alk etiléncsoportot jelent, H2 lehasítása és egy további kémiai kötés keletkezése közben dehidrogénezünk, és kívánt esetben az így kelet­kezett találmány szerinti vegyületet más I általánoskép­­letű vegyületté, illetve az adott esetben szabad alakban képződött I általános képletű vegyületet valamely sójá­vá, vagy egy keletkezett sót a szabad vegyületté, illetve más sóvá alakítunk. A dehidrogénezést az önmagukban ismert módszerek szerint, főként emelt hőmérsékleten, például 100—300 °C-ra melegítve végezhetjük valamely dehidrogénező­­szer jelenlétében. Ilyenekként a dehidrogénező katali­zátorok, például a mellékcsoport-elemek, például a pe­riódusos rendszer VIII. oszlopa mellékcsoportjának ele­mei, például a palládium vagy a platina, vagy ezeknek sói, például a ruténiumtrifenil-foszfidklorid jönnek szá­mításba. A katalizátorokat adott esetben megfelelő hor­dozóanyagra, például szénre, alumíniumoxidra vagy szi­­líciumoxidra felvive használjuk. További dehidrogénező­­szerek például a kinonok, például a p-benzokinonok, például a tetraklór-p-benzokinon vagy a 2,3-diklór-5,6- -diciano-p-benzokinon, vagy az antrakinonok, például a fenantrén-9,10-kinon. A reakciót inert, adott esetben magas forráspontú oldószerben, például egy éterben, például difeniléterben, szükség esetén nyomás alatt, zárt edényben és/vagy inertgáz, például nitrogén-atmoszférá­ban végezzük. A kiindulási anyagokként alkalmazott I általános képletű vegyületek előállítása az előzőekben ismertetet­tek szerint történhet. Egy, a találmány szerint előállított I általános képletű vegyületet az önmagukban ismert módszerek szerint ala­kíthatunk át más I általános képletű vegyületté. Ha az R2 csoport szabad karboxilcsoportot tartalmaz, úgy ezt az önmagukban ismert eljárási módszerek sze­rint a megfelelő észterezett karboxilcsoporttá alakíthat­juk. így például adott esetben reakcióképesen kialakí­tott karboxilcsoportot vagy ennek valamely sóját, alko­­holízissel, például egy megfelelő alkohollal történő al­­koholízissel, vagy ennek egy reakcióképes származéká­val vagy egy ilyenből származtatható olefinnel reagálta­­tunk, vagy például diazoalkánnal alkilezünk. Megfelelő, reakcióképesen kialakított karboxilszár­­mazékok például az anhidridek, melyek közül főként a vegyes anhidridek jelentősek, például a szervetlen savak­kal, például egy halogénhidrogénsawal, például a só­savval, például a hidrogénaziddal vagy a hidrogéncia­­niddal, vagy például a szerves karbonsavakkal, pél­dául rövidszénláncú alkánsavakkal alkotott vegyes an­hidridek. Egy alkohol reakcióképes származékaként főként a karbonsavas, foszforsavas, kénsavas vagy a szénsavas észterei említendők, például a rövidszénláncú alkánkar­­bonsav-észterek, a tri-(rövidszénláncú)-alkilfoszfitok, a di-(rövidszénláncú)-alkilszulfitok vagy a pirokai boná­tok, valamint az ásványisav-, illetve szulfonsav-észterek, például a sósavval, brómhidrogénnel vagy a kénsavval alkotott észterek, a benzol-, toluol- vagy metánszulfon­­sa vészterek. A szabad karboxilcsoport észterezését egy konden­zálószerjelenlétében végezzük. Az alkoholokkal történő észterezésnél katalitikus vízhasító anyagokként a savak, például a protonsavak, például sósav, brómhidrogén, kénsav, foszforsav, borsav, benzolszulfonsav és/vagy toluolszulfonsav, illetve a Lewis-savak, például a bór­­trifluoridéterát jön számításba. Szokásos vízkötő kon­denzálószerek például a szénhidrogéncsoportokkal szubsztituált karbodiimidek, például az N,N'-dietil-, N,N'-diciklohexil- vagy az N-etil-N'-(3-dimetilamino­­-propilj-karbodiimid. Reakcióképes észterekkel történő észterezés során bázisos kondenzálószereket, például szervetlen báziso­kat, például alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxidokat, illetve -karbonátokat, például nátrium-, kálium- vagy kalcium-hidroxidot, illetve -karbonátot, valamint szer­ves nitrogénbázisokat, például tercier szerves aminokat, például trietilamint vagy piridint alkalmazunk. Az ész­terezés során az alkalmazott alkoholt előnyösen felesleg­ben használjuk. Emellett előnyösen vízmentes közegben, szükség esetén egy inert oldószerben, például egy halogé­nezett szénhidrogénben, például kloroformban vagy klórbenzolban, éterekben, például tetrahidro-furánban vagy dioxánban dolgozunk. Az olefinekkel végzett reakció során például savas katalizátort, például egy Lewis-savat, például bortri­­fluoridot, egy szulfonsavat, például p-toluol-szulfon­­savat, vagy — mindenekelőtt — bázisos katalizátort, például nátrium- vagy kálium-hidroxidot alkalmazunk, előnyösen egy inert oldószerben, például egy éterben, például dietiléterben vagy tetrahidrofuránban. Továbbá egy szabad, illetve reakcióképesen kialakí­tott karboxilcsoportot ammóniával reagáltatva szolvo­­lizálhatunk, szokásosan dehidratáló körülmények kö­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom