186375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív enkefalin-származékok előállítására

9 186375 10 pító és neuroleptikus hatásuk van. Emlősöknek, bele­értve az embert is, parenterálisan vagy orálisan adagol­va különösen alkalmasak a fájdalom enyhítésére és ér­zelmi zavarok kiküszöbölésére. Az I általános képletű vegyületeket adagolhatjuk ön­magukban, vagy gyógyászatilag elfogadható vivőanya­gokkal együtt, amely vivőanyagok mennyisége az adott vegyület oldhatóságától és kémiai természetétől, az adagolás módjától és a szokásos gyógyszerészeti gyakor­lattól függ. Előnyösek a parenterálisan adagolható gyógyászati készítmények, vagyis az izomba (intramuszkuláris), bor alá (szubkután) vagy vénába (intravénás) adható kész:t­­mények. Ilyenek a steril, injektálható oldatok vagy szusz­penziók, és a steril, injektálható depot (lassan felszívó­dó) készítmények. Különösen kényelmesen alkalmaz­hatók az izotóniás (a vérrel azonos ozmózisnyomású) konyhasó-oldattal vagy izotóniás dextróz-oldattal ké­szült steril injektálható oldatok. A steril injektálható készítményeket elkészíthetjük előre, és tárolhatjuk őket kész állapotban, vagy pedig elkészíthetjük őket köz­vetlenül a felhasználás előtt oly módon, hogy valamely steril közeget — például vizet — adunk valamely, egy fiolában vagy ampullában levő, ismert mennyiségű steril hatóanyaghoz. Ez esetben a fiola vagy ampulla sterilen tartja a készítményt. A steril hatóanyag mellett jelen lehet olyan mennyiségű steril dextróz vagy nátrium­­-klorid, amely biztosítja, hogy a steril közeg hozzáadása után az oldat vagy szuszpenzió a vérrel izotóniás legyen. Előnyösek az orálisan adagolható készítmények is. Ezek lehetnek például kapszulák, tabletták és más ha­sonló gyógyszerformák, amelyekben a hatóanyag meg­határozott mennyisége van jelen. Alkalmas orális ké­szítmények még például a porok, granulátumok, vala­mely vizes vagy nem vizes közeggel készült oldatok, szuszpenziók vagy emulziók. A tablettákat préselés útján állíthatjuk elő, általában egy vagy több segédanyag felhasználásával. A tablettá­kat úgy készítjük el, hogy a hatóanyagot por vagy gra­nulátum formájában általában összekeverjük egy vagy több segédanyaggal, például kötőanyagokkal, csúsztató­szerekkel, semleges hígítószerekkel, felületaktív anya­gokkal, pufferoló anyagokkal, ízesítő anyagokkal, sűrí­tőszerekkel, konzerválószerekkel, diszpergálószerekkel vagy más hasonlókkal, és ezt a keveréket préseljük. Az I általános képletű vegyületek pontos dózisát a kezelőorvos állapítja meg. A kiválasztott dózis az ada­golás módjától, az adott hatóanyagtól, a kezelt beteg­től és a kezelés módjától függ. Általában azonban, ha a hatóanyagot intramuszkulárisan vagy szubkután ada­goljuk, akkor a dózis testsúly-kilogrammonként körül­belül 10 jj-g és körülbelül 2 mg között van, és előnyösen körülbelül 100 fi.g és körülbelül 500 p.g között, ha pedig intravénásán adagoljuk, akkor testsúly-kilogrammon­ként körülbelül 1 [J.g és körülbelül 200 jzg között, és elő­nyösen körülbelül 3 fxg és körülbelül 50 fxg között van. Orális adagolás esetén a dózis testsúly-kilogrammon­ként körülbelül 1 mg és körülbelül 500 mg között, és előnyösen körülbelül 50 mg és körülbelül 200 mg között van, és még előnyösebben körülbelül 50 mg és körülbe­lül 100 mg között van. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban, a talál­mány oltalmi körének szűkítése nélkül, példákkal szem­léltetjük. 1. példa L-tirozil-D-alanil-glicil-L-p-fluor-fenil-alanil-L­­-(Na-metil)-metioninamid, acetát-só aj lépés L-tirozil-D-alanil-glicil-DL-p-fluor-fenilalanil-L­­-(Na-metil)-metionil-benzhidrilamin-gyanta, trifluor­­-ecetsavas só A gyantához kötött pepiidet szilárd fázisú szintézissel állítjuk elő egy automatikus, Beckman 990 típusú pep­­tid-szintetizátorban, 4 g benzhidrilamin-gyanta (Beck­man, 0,47 millimol nitrogén/gramm) felhasználásával. A gyantát 4%-os, diklór-metános diizopropil-etil­­-amin-oldattal semlegesítjük, majd DCC jelenlétében, diklór-metánban Boc-(N-Me)Met-OH-val kapcsoljuk, és ily módon a Boc-(N-Me)-Met-helyettesített gyantá­hoz jutunk. Ezután egymás után rákapcsoljuk a Boc­­-D,L-(p-F)PheOH-t, Boc-Gly-OH-t, Boc-D-Ala-OH-t és a Boc-Tyr-OH-t, oly módon, hogy a védett aminosavat először az 1. számú program szerint kapcsoljuk, majd a kapcsolást ugyanezzel az aminosavval a 2. számú program szerint újra elvégezzük. Az ily módon kapott, gyantához kötött Boc-pentapeptidről a védőcsoporto­kat az 1. számú program 1—8. lépésében leírt módon lehasítjuk, ily módon 4,98 g cím szerinti vegyületet ka­punk. A gyanta kimosásához mind az 1. számú, mind a 2. számú programban grammonként 8 ml oldószert használunk. 1. számú program 1. A gyantát diklór-metánnal háromszor kimossuk. 2. A gyantát 5 percen át trifluor-ecetsav : trietilszilán­­-diklór-metán 30 : 5 : 65 térfogat arányú elegyével kezeljük. 3. Megismételjük a 2. lépést, fél órás kezeléssel. 4. A gyantát diklór-metánnal kétszer kimossuk. 5. A gyantát metanol és diklór-metán 1: 1 arányú ele­gyével kimossuk. 6. A gyantát metanollal kétszer kimossuk. 7. A gyantát metanol és diklór-metán 1: 1 arányú ele­gyével kimossuk. 8. A gyantát diklór-metánnal kétszer kimossuk. 9. A gyantát négyszer 2 percen át 4%-os, diklór-metá­nos diizopropil-etil-amin-oldattal kezeljük. 10. Megismételjük a 4—8. lépéseket. 11. A gyantát 120 percen át a kívánt aminosav-szárma­­zék 2,5 egyenértéknyi mennyiségének diklór-metános oldatával, és diciklohexil-karbodiimid 1,25 egyen­értéknyi mennyiségének diklór-metános oldatával kezeljük. 12. A gyantát diklór-metánnal négyszer kimossuk. 13. Megismételjük az 5—7. lépéseket. 14. A gyantát diklór-metánnal háromszor kimossuk. 2. számú program 1. A gyantát négyszer 2 percig 4%-os, diklór-metános diizopropil-etil-amin-oldattal kezeljük. 2. A gyantát diklór-metánnal kétszer kimossuk. 3. A gyantát metanol és diklór-metán 1: 1 arányú ele­gyével kimossuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom