186368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (3aalfa,4béta, 5alfa, 6aalfa)-hexahidro-5-hidroxi-4-hidroximetil- 2H-ciklopenta [6] furán-2-on-származékok előállítására

3 186368 4 A találmány tárgya új eljárás az (I) általános képletű (3aa,4 [i,5oc,6aa)-hexahidro-5 -hidroxi-4-hidroxi-metil­­-2H-ciklopenta[b]furán-2-on-származékok előállítására — e képletben Z jelentése hidrogénatom, trifenil-metil-csoport, tetra­­hidropiranil-, tetrahidrofuranil-, 1—4 szénatomos aIkoxi-(l—4 szénatomos)-alkil-, 1—4 szénatomos alkoxi-(l—4 szénatomos)-alkoxi-(l—4 szénatomos)­­-alkil- vagy terc-butil-dimetil-szililcsoport, Y jelentése hidrogénatom vagy egy R3CO-képletű cso­port, ahol R3 jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport vagy egy C6H5C6H4- képletű csoport. A találmány szerinti eljárást úgy végezzük, hogy vala­mely (II) általános képletű 5-halogén-2-oxo-biciklo­[2,2,l]heptán-7-karbonsav-alkilésztert — e képletben R4 jelentése 1—6 szénatomos alkilcsoport, A jelentése klór- vagy brómatom — valamely egy- vagy kétértékű, 1—4 szénatomos alko­hollal savas katalizátor, így előnyösen benzolszulfon-, p-toluolszulfonsav vagy H+ ciklusban levő ioncserélő jelenlétében, oldószerként előnyösen benzolban, toluol­­ban, 1,2-diklóretánban vagy tetraklórmetánban reagál­­tatnak, miközben azeotrópos desztillációval a keletkező vizet eltávolítjuk, majd a kapott ketált valamely komp­lex hidriddel, előnyösen lítium-alumínium-hidriddel vagy nátrium-bisz-(2-metoxi-etoxi)-aIumínium-hidrid­­del 0 ±30 °C hőmérsékleten redukáljuk, majd a kapott hidroxiketált valamely hidrogén-halogénsav vizes-szer­ves oldószeres oldatával deketálozzuk vagy 2—6 szén­atomos ketonnal átketálozzuk, a kapott 7-hidroxi-metiI­­-5-klór(bróm)-biciklo[«,a,l]heptán-2-on primer hidr­­oxilcsoportját valamely Z-származék — ahol Z jelentése a fentiekben megadottal azonos — alakjában védjük, majd a kapott 8-laktont perecetsavval vagy m-klór-ben­­zoesavval nátrium- vagy kálium-hidrogén-karbonát je­lenlétében oxidáljuk, előnyösen lítium-hidroxiddal és hidrogénperoxiddal, és az így kapott (I) általános képle­tű S-laktont ahol Y jelentése hidrogénatom, A és Z jelentése a fentivel egyező — kívánt esetben acil-haloge­­niddel, előnyösen acetilkloriddal, propionilkloriddal vagy fenil-benzoilkloriddal tercier amin, előnyösen piri­­din, trietil-amin vagy diizopropil-etil-amin jelenlétében Y helyén hidrogéntől eltérő csoportot tartalmazó (I) ál­talános képletű vegyületté alakítjuk. A szintetikus prosztadiénsav-származékok, az ún. prosztaglandinok szintézisében különös flexibilitás jel­lemzi a biciklo[2,2,l]heptán-származékokból kiinduló szintézis-utakat. Úgy látszik, hogy ezek az említett fontos és biológiai­lag hatásos prosztaglandinok legelőnyösebb előállítási módszerei sorába tartoznak. Ezekben az eljárásokban döntő fontosságú közbenső termékek az említett (I) ál­talános képletű (3aa,4(i,5a,6aa)-hexahidro-5-hidroxi-4- -hidroximetiI-2H-ciklopenta[b]f urán-2-on-származékok, amelyekből mind a hat primer prosztaglandin, az A-, B-, C-, D-, E- és F-sorbeli prosztaglandinok nagy sztereo­­szelektivitással állíthatók elő. A prosztaglandinok szö­vethormonként jelentős szerepet játszanak. E vegyülete­­ket a nőgyógyászatban (a szülés elősegítésére), keringési zavarok kezelésére stb. alkalmazzák. Az állatgyógyá­szatban szintén kiterjedt alkalmazást nyernek. E vegyületek szintézisére néhány eljárást az irodalom már ismertetett, elsősorban az alábbi közleményekben: J. S. Bindra, A Grodski, T. K. Schaaf, E. J. Corey; J. Amer. Chem. Soc. 95, 7522 (1973); K. Inone, Sakai: Tetrahedron Lett. 1977, 4063: E. I. Corey, N. M. Weinshenker, T. K. Schaaf, W. Hubert; J. Amer. Chem. Soc. 91, 5675 (1969); K. G. Paul, F. Johnson, D. Favara: J. Amer. Chem. Soc. 98, 1285 (1976); A. Fisch'i, M. Klaus, H. Mayer, P. Schöhholzer, R. Rüzgg: Helv. Chim. Acta 58, (1975). A fent említett második irodalom a találmány tár­gyához közel áll, azonban a redukciós lépés lényegesen előnytelenebb módon zajlik le. Ezenkívül a kapott ter­mék elkülönítése, nehézkes és költséges. Hasonlóképpen költségesek a felhasznált reakciókomponensek. Az ismertetett eljárások túlnyomó részében a közben­ső termékeket el kell különíteni az előállítási reakció­­elegyeikből és kromatográfiás úton való tisztítást igé­nyelnek. A találmány szerinti eljárás célja az ismert el­járások e hátrányainak kiküszöbölése és az említett ve­gyületek egyszerű módon, jó hozammal történő elő­állítására A találmány szerinti eljárás különös előnye, hogy nem szükséges az egyes közbenső termékek elkülönítésére és tisztítására kromatográfiás módszereket alkalmazni. Az egyes közbenső termékek a szükséghez képest egy­szerű kristályosítással tisztíthatok. További lényeges előny, ho ;y az eljárásban könnyen hozzáférhető és ol­csón beszerezhető kiindulási anyagokat alkalmazunk ; emellett a találmány szerinti eljárás könnyen felnagyít­ható nagyipari méretekre. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy valamely (II) általános képletű 5-halogén-2-oxo-biciklo[2,2,l]­­heptán-7-karbonsav-alkilésztert — ahol R4 1—6 szénatomos alkilcsoportot és A klór- vagy brómatomot képvisel — valamely sav és szerves oldószer, például benzol, toluol vagy klórozott alkánok jelenlétében valamely egy- vagy kétértékű, 1—6 szénatomot tartalmazó alkohollal rea­­gáltatunk és a reakció folyamán képződő vizet azeotro­­posan vagy valamely szervetlen szárítószer segítségével eltávolítjuk. A reakció befejeztével a savat a reakció­­elegyből — előnyösen nátrium-hidrogén-karbonáttal — eltávolítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk és az így kapott (IF) általános képletű ketált — e képletben R5 1—3 szénatomos alkilcsoportot, vagy a két R5 jel együtt egy —(CH2)n-csoportot (ahol n=2 vagy 3) képvisel — 1: 0,5—2 mólarányban valamely komplex hidriddel reagáltatjuk 0 ± 30 °C hőmérsékleten és az így kapott (IV) általános képletű alkoholból — ahol R5 és A jelen­tése a fentivel egyező — azR5 védőcsoportot savas ka­talizátor jelenlétében eltávolítjuk. Ez a művelet vagy víz és valamely vízzel elegyedő szerves oldószer elegyében, valamely szervetlen sav jelenlétében, vagy pedig egy 3—6 szénatomot tartalmazó ketonnal egy szerves sav, pél­dául benzolszulfonsav vagy toluolszulfonsav vagy vala­mely ioncserélő jelenlétében, 15—90 °C hőmérsékleten történő átketálozás útján folytatható le. Ily módon az (V) általános képletű 5-halogén-7-hidroximetil-biciklo­[2,2,l]heptín-2-ont — ahol A jelentése a fentivel egyező — kapjuk kristályos alakban; ennek a vegyületnek a hidroxilcsoportját a további műveletek előtt egy a fenti meghatározásnak megfelelő Z szubsztituenssel megvéd­­jük. Az így kapott védett ketonszármazékot Beyer—Vil­­liger szerint oxidáljuk valamely szerves persavval, pél­dául perecetsavval vagy m-klór-perbenzoesavval gyen­gén báziscs reagens, például nátrium-hidrogén-karbo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom