186315. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés fénysorompó érzékenységének fokozására

3 186315 4 A találmány tárgya eljárás és kapcsolási el­rendezés behatolás elleni fénysugár sorompó ér­zékenységének fokozására. A fénysugár sorompó áll egy fényforrásból, mint adóból és egy fényérzékeny elemből, mint vevőből. Ha a sugárzott fény kimarad, akkor a vevőnek a fény hatására kiadott feszültségjele megváltozik. A felerősített villamos jel megvál­tozása beavatkozón át relé vagy logikai áram­kör vezérlésére alkalmas. A fénysugár sorompó felhasználási területe igen széles; felhasználható az élet- és vagyonvé­delemben, biztonsági berendezésekben, munka­­védelmi eszközökben, szállítópályák vezérlésé­hez, jármúérzékeléshez, darabszámláláshoz, sze­mélyszámláláshoz és számos egyéb helyen. Az általában a 920 nm körüli infravörös su­gárzási tartományban működő fénysugár so­rompóban a sugárzást fénydióda bocsátja ki és fotodióda ill. fototranzisztor érzékeli. Az ismert fénysugár sorompók nyílása 1,5 mm és 35 m között van. Az adó és a vevő lehet a nyílás két végpontjában elhelyezve, vagy képezhet egyet­len egységet, amikor a nyílás másik végpontjá­ban a sugárzást visszaverő felület van; ebben az esetben a nyílás legfeljebb 15 m lehet. Az ismert fénysugár sorompó (pl. Leuze Elect­ronic, Owen-Teck, NSZK) működésének lénye­ge, hogy az adó által kibocsátott sugárzást hangfrekvenciás gerjesztéssel modulálják és a vevőben ugyancsak hangfrekvenciás modulált feszültség jellé átalakított kimenő jelet szelektív erősítővel felerősítik. Ezáltal a külső zavaró su­gárzások hatása kiszűrhető. Nem terjedt el általánosan, de ismert egy olyan elrendezés is, amelynél a hangfrekven­ciás gerjesztést periodikusan megszakítják, pul­­zálják, miáltal a sugárzást kibocsátó elem hőter­helése csökken és az adó egy nagyságrenddel nagyobb gerjesztést bír ki. Ezáltal az érzékeny­ség, vagyis az áthidalható nyílás növelhető volt. A szelektív erősítésnek azonban a gerjedékeny­­ség fokozódása miatt korlátái vannak; az insta­bilitás miatt a fénysugárzás útja az említett 30—35 m fölé nem növelhető. A 3 045 217. ljsz. NSZK nyilvánosságra hoza­tali iratból ismert a belső terek felügyeletére szolgáló optikai berendezés, amely áll az ellen­őrzött térszektorban fényenergia-térerősséget felépítő adóból; ez a vevőre szinkron impulzuso­kat ad. A vevő a fényenergiát frekvencia-sze­­lektíven felfogja, villamos jellé alakítja, erősíti és egyenirányítja, két fényimpulzus közötti szü­netekben az optikai alapszintet meghatározza és a fényimpulzus alatti jelből kivonja, végül az így képzett hasznos jelből négyzetgyököt von. A berendezés adója fénydiódából, impulzusge­nerátorból, szinuszoszcillátorból és a szinkron­impulzusok kimenetéből áll. A vevő fotodiódát, továbbá sávszűrőből, előerősítőből és egyenirá­nyítóból álló demodulátort, erősítőt és ezzel pár­huzamos sample-and-hold áramkört az adó által kibocsátott szinkronimpulzusok számára, továb­bá differenciálerősítőt a kivonás elvégzésére és gyökvonót tartalmaz. Ez a megoldás valójában nem térközök fel­ügyeletére szolgáló fénysugár sorompó, nagyobb távolságok áthidalására nem alkalmas, emellett bonyolult és költséges berendezést igényel. Az 1 566 733. ljsz. NSZK közzétételi iratból megismerhető zárkireteszelő és zárellenőrző el­rendezés azon az ismert megoldáson alapul, amelynél az adó fényforrása által kibocsátott és a vevőbe bevezetett fényt legalább egyféle frek­venciával megszakítják. A vevőhöz olyan esz­közök csatlakoznak, amelyek észlelik a megsza­kítás frekvenciájának koincidenciáját. A találmány szerint az adóban fénydióda ál­tal kibocsátott fényt kétféle frekvenciával sza­kítják meg, amelyek közül az egyik többszörö­se a másiknak. Az adó a zár kulcsát képezi. A vevő fotodiódája szélessávú szelektív erősítő bemenetihez csatlakozik, amelynek sávszélessé­ge átfogja a kétféle frekvencia összegét és kü­lönbségét. Ennek a szelektív erősítőnek a kime­nete demodulátor bemenetét képezi. A demodu­lator egyrészt a kisebb frekvenciára szelektív keskenysávú erősítőn, másrészt simítótagon át ÉS kapuhoz csatlakozik. Az ÉS kapu bemene­téin belépő jelek koincidenciája, vagyis a kulcs­ként kiképzett adó helyessége esetén a kapu egyik kimenetén, antikoincidencia, vagyis a kulcs hamissága esetén a másik kimeneten meg­jelenő jel a kireteszelés, ill. a riasztás vezérlé­sére szolgál. Ez a megoldás tehát zár optikai ellenőrzésé­nek és nem behatolás elleni fénysugár sorompó­nak a feladatát látja el. Ennek megfelelően bo­nyolult és költséges, mert a szélessávú erősítőt követő demodulátor után a jelet keskenysávú szelektív erősítő mellett simítótagon is át kell vezetni és a kilépő kétféle jelet ÉS kapuban ösz­­sze kelt hasonlítani. Találmányunk célja olyan módszer kidolgozá­sa, amellyel a behatolás elleni fénysugár sorom­pó érzékenysége a többszörösére növelhető a kapcsolási elrendezés egyszerűbbé válása mel­lett. A találmány szerint úgy járunk el, hogy az adóban a fénysugár fényerősségét egy nagyobb frekvenciájú gerjesztéssel moduláljuk, majd ezt a modulált rezgést periodikusan megszakítva egy második modulálást végzünk. Mindkét mo­dulált rezgés a vevőben a fényerősség villamos jellé való átalakítása után szelektíven erősíthe­tő, miáltal igen nagy erősítés érhető el. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy a nagyobb frekvenciára szelektív széles­sávú erősítő kimenetéhez csatlakozó demodulá­­tornak van egy megszólalási küszöbszintje, amelynél kisebb amplitúdójú jelet nem képes feldolgozni. Amennyiben tehát a demodulátor­­ból jel lép ki, ez a nagyobb frekvenciájú jelnek a vevő által történt vételét bizonyítja. A derao­­dulátorból kilépő jel a második, kisebb frek­venciával van modulálva, amelyet a keskeny­sávú szelektív erősítő értékel ki. Ha ebből az erősítőből jel lép ki, ez azt bizonyítja, hogy a fénysugár útja megszakítatlan. A kilépő jel in-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom