186314. lajstromszámú szabadalom • Szögbeverő készülék

3 186314 4 A találmány tárgya szögbeverő készülék szö­gek és hasonló rögzítőelemek beverésére, beve­rőszárral és egy hajtómotor révén forgásba ho­zott hajtószervvel, ami a beverőszárral emelő­mozgás közlése végett összeköthető. Ismeretes a szögek vagy kapcsok beverésére szolgáló motorral hajtott készülék. Ebben a ten­gelyirányban eltolhatóan csapágyazott beverő­szárat egy motorral forgásba hozott, lendkerék­ként kiképzett hajtószerv hajtja előre. A lend­kerék a beverőszáron legördül és így a forgó­mozgás emelőmozgássá alakul át. A beverőszár eközben egy állítható görgőre támaszkodik. Az erőt a lendkerékről a beverőszárra súrló­dás viszi át. Az átvihető erők a lendkerék és be­verőszár közötti súrlódási viszonytól függően in­gadoznak. Ezt a súrlódási viszonyt egyrészt az anyag fajtája, az anyag minősége, másrészt a szorítóerő, valamint külső hatások, pl. nedves­ség és hasonlók határozzák meg. Különösen a nagy erőt igénylő beverési folyamatoknál gyak­ran lép fel csúszási veszteség és emiatt a rögzí­tőelemet nem lehet kellőképpen beverni. Találmányunk célja a bevezetőleg leírt jelle­gű, olyan szögbeverő készülék kialakítása, amelynél a hajtómotor által leadott teljesítmény közel veszteségmentesen megy át a beverőszárra a rögzítőiéinek beverése végett. Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a hajtószervnek van egy, az emelőmozgás irányában lényegében hosszirányú mozgást végző menesztője és a beverőszárnak van egy tengelykapcsoló berendezése, ami a me­­nesztőt és a beverőszárat egy forgási ciklus ide­jére összekapcsolja. A menesztő a beverőszárat a bekapcsolási fo­lyamat után legalábbis beverési irányban me­­neszti. A beverőszárat a beverési iránnyal ellen­tétesen a kiinduló helyzetbe visszavezethetik kü­lön visszavezető elemek, pl. rugó vagy hasonlók, de visszavezetheti a menesztő is. Ennek megfe­lelően az első esetben a kikapcsolás már nagy­jából egy fél forgási ciklus lefutása után bekö­vetkezik, míg a menesztővel történő visszave­zetéskor a forgási ciklust nagyjából kihasznál­juk. A hajtómotor által leadott teljesítmény így csúszási és hasonló veszteségek nélkül rendelke­zésre áll a rögzítőelemek beveréséhez. A menesztő hosszirányú mozgása létrehozható pl. forgattyús hajtással vagy bütykös mechaniz­mussal. A menesztőt a forgattyú, illetve a bü­työkhordozó elem által egyenesvonalúan mozga­tott elemen helyezhetjük el. Mind az elrendezés és a méretek, mind a moz­gásátvitel lefolyása szempontjából előnyös meg­oldás, ha a menesztőt a hajtószerv által forga­tott és eközben egy belsőfogazású kereken le­gördülő bolygókeréken helyezzük el. Ennél a megoldásnál a bolygókerék osztókörátmérője a belsőfogazású kerék osztókörátmérőjének felével egyenlő. Az összes vázolt megoldásnál a menesztő se­bessége nagyjából szinuszosan és így ideális mó­don változik. így a be- és kikapcsolás a menesz­tő legkisebb sebességének fázisában következhet be. Ezáltal a kapcsolási folyamat akadálytalanul folyhat le és a készülék elemeinek kopása mini­mális. Ha a menesztőt egy bolygókeréken helyezzük el, akkor a készülék viszonylag kicsi lesz és emellett a menesztő, illetve a beverőszár útja nagy lehet. A bolygókerék fogaskapcsolása a például a készülék házára támaszkodó belsőfo­gazású kerékkel azt is biztosítja, hogy a boly­gókerék saját tengelye körül ható forgási ener­giáját a beverési folyamatban — a lendítő tö­meg elve alapján — ugyancsak a beverőszár ve­­gye át. A kompakt felépítést és ugyanakkor a me­nesztő által leírt mozgáspálya maximális löket­­hcsszát a találmány egyik további előnyös kivi­teli alakjánál azzal érjük el, hogy a menesztő­­nek a bolygókerék tengelyével párhuzamos ten­gelyét a bolygókerék osztókörén kívül helyezzük el. A menesztő által leírt mozgáspálya akkor az egyenes helyett lapos ellipszis lesz, ami az egye­nes hosszirányú kiterjesztése. Ezáltal is elérhető a mozgás beékelődési veszélytől mentes átvite­le a beverőszárra. A menesztő tengelyének el­tolása a bolygókerék osztókörátmérőjétől célsze­rűen az osztókörátmérő max. 20%-a, előnyösen kb. 10%-a. Célszerű a hajtószervvel legalább egy, a bel­sőfogazású keréken legördülő mankókereket összekötni. A mankókerék egyrészt tehermente­síti a hajtószerv csapágyazását, másrészt tömeg­kiegyenlítést szolgáltat a bolygómű számára. Igv a bolygómű egészét egyenletes járás jellem­zi. A mankókerék a bolygókerékkel szinkronban forog a hajtószerv forgástengelye körül és így tömege járulékos kinetikai tárolót képez. A mankókeréknek ezt a tároló hatását a belsőfo­gazású kerékkel való fogaskapcsolása révén tel­jesen csúszásmentesen kihasználjuk és ily mó­don a mankókerék saját tengelye körül ható­forgási energia a beverési folyamathoz rendelke­zésre áll. A bolygókeréknek és a mankókeréknek van egv-egy nagyjából az osztókörátmérőjüknek megfelelő átmérőjű kerékkoszorúja, hogy mesz­­szemenően akadálymentesen tudjanak legördül­ni. Ezek a kerékkoszorúk a belsőfogazású kerék sima körpályáján gördülnek le. A menesztőt különbözőképpen alakíthatjuk ki. Kialakítható például zsebszerűen, egy száj­nyílással ellátva, amibe a beverőszár reteszszerű szervvel ellátott tengelykapcsoló berendezése kapcsolódik. Célszerű a menesztőt a bolygókeré­ken elhelyezett forgattyúcsapként kialakítani. Ez a kiviteli alakja funkcionálisan egyszerű, megbízható és robusztus. A találmány még további kiviteli alakja sze­rint a tengelykapcsoló berendezésen a menesz­tő számára egy befogadó nyílást alakítanak ki, hogy a kapcsolási folyamat megbízhatóan és egyszerűen menjen végbe. A találmány továbbfejlesztésénél a befogadó nyílást a beverőszárral elforgathatóan összekö­tött hornyon helyezzük el. A menesztő a beve­rőszár hátsó helyzetében bemegy a horgon levő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom