186314. lajstromszámú szabadalom • Szögbeverő készülék
5 186314 6 befogadó nyílásba és a beverőszárat alakzáróan először beverési irányban, majd visszavezetési irányban meneszti. A horog elfordítása révén jön létre az összekapcsolás a menesztővel. Ehhez célszerű egy olyan működtető berendezést alkalmazni, ami a horgot olyan helyzetbe fordítja, amiben a menesztőt és a beverőszárat összeköti. A működtető berendezés hathat pl. elektromágnesesen vagy elektromechanikusán a horogra. Előnyösnek bizonyult azonban egy mechanikai működtető berendezés. Ezt például a horogra közvetlenül vagy közvetve ható bütyökként ■ bolygókeréken alakíthatjuk ki. Vezérléstechnikailag megbízható és ugyanakkor egyszerű megoldás a billenthető karként kialakított működtető berendezés. Ennek vezérlésére célszerű a hajtószerven egy kényszerpályát elhelyezni. A kar billenési helyzetét így a hajtószerv mindenkori forgáshelyzetétől függően, kényszermozgással lehet vezérelni. A hajtószerv forgáshelyzete ugyanakkor a menesztő mindenkori helyzetét is meghatározza. A kényszerpálya a hajtószerven úgy helyezkedik el, hogy a kart a menesztő bekapcsolása végett akkor billenti meg, amikor a menesztő, illetve a beverőszár hátsó helyzetben van. A menesztő a horoggal mindenkor legalább a beverőszár előrelöketére kapcsolódik össze. Mivel a motor a hajtószervet állandóan forgatja, ezért a beverőszárat a kellő időpontban szét kell kapcsolni. Ha a beverőszár kiinduló helyzetbe való visszavezetéséhez külön visszavezető elemet, pl. rugót használunk, akkor a szétkapcsolás az előrelöket végén következik be. Ha viszont a beverőszárat a menesztő vezeti vissza, akkor a szétkapcsolás a visszavezetési folyamat végén következik be. A szétkapcsolást célszerű módon egy ütköző berendezés végzi, ami a horgot olyan helyzetbe hozza, amiben a menesztő és a beverőszár szétkapcsolódik. Az ütköző lehet egy házoldali ferdepálya, amire a horog ráfut. A legközelebbi kívánt beverési folyamathoz a kart bejuttatjuk a kényszerpálya hatóterébe. Erre célszerű egy tolattyút alkalmazni. A tolatytyút célszerű mechanikus vagy elektromechanikus indítószerkezettel működtetni. A találmányt a továbbiakban annak egy kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül: — az 1. ábra egy szögbeverő készülék, részben hosszmetszetben; — a 2. ábra az 1. ábra szerinti bevezetőszár II részletnézete ; — a 3. ábra a 2. ábra szerinti beverőszár III—III vonal szerinti metszete; — a 4—7. ábra az indítószerkezet és az általa működtetett készülékrészek különböző működési helyzetei, az 1. ábrával megegyező metszetben, kissé nagyítva; — a 8—13. ábra a beverőszár vezérlő és működtető szerkezete, az 1. ábrán levő VIII metszet szerint. Az 1. ábrán látható szögbeverő készülék lényegében az összességében l-gyel jelölt házból, egy motorból —■ aminek az egyszerűség kedvéért csak 2 hajtótengelyét ábrázoltuk — és egy öszszességében 3-mal jelölt bolygóműből áll, ami a forgómozgást emelőmozgássá alakítja át az öszszességében 4-gyel jelölt beverőszár számára. A 4 beverőszár az 5 fejből és a 6 szárból áll, amivel a készülék nyílásához tározottan bevezetett 7 szögeket egy befogad«) munkadarabba beverjük. A 4 beverőszár evégett mindig előrehalad a tengelyében levő 7 szöghöz. A 4 beverőszár ezt az emelőmozgást a forgattyúcsapként kialakított 3 menesztőtől kapja. A 8 menesztő a 3 bolygómű 9 bolygókerekének a 4 beverőszár felé eső hcmlokoldalán helyezkedik el. A 9 bolygókerék a lényegében tárcsaalakú 11 hajtószerven forgathatóan van csapágyazva és az 1 házban nem elforgathatóan rögzített 12 belsőfogazású kerékhez kapcsolódik. A 11 hajtószerven ezen kívül a 9 bolygókerékkel szemben forgathatóan van csapágyazva a 13 mankókerék. A mankókerék külső fogazása ugyancsak a 12 belsőfogazású kerékhez kapcsolódik. A 9 bolygókerék és a 13 mankókerék a hajtószerv-oldali 14, 15 csapszegen van csapágyazva és a 16, illetve 17 kerékkoszorúval a 12 belsőfogazású kerék sima 18 körpályájára támaszkodik. A 11 hajtószerv az 1 házban, annak központi tengelye körül, forgathatóan van csapágyazva. A hajtószervnek a hajtás és csapágyazás céljából van egy 19 tengelycsonkja, amelyen vele együtt forgó módon van rögzítve a 21 fogaskerek. Ehhez a fogaskerékhez kapcsolódik a 2 hajtótengely 22 fogastengelye. A 9 bolygókerék osztókörátmérője megegyezik a 12 belsőfogazású kerék osztókörátmérőjének felével. A csapalakú 8 menesztő tengelye kissé kívülesik a 9 bolygókerék osztókörén. Ezen elrendezés révén a 8 meresztő a 3 bolygómű működésekor a 11 hajtószerv minden körülfordulása alatt egy lapos elliptikus pályát ír le, amelynek hosszirányú kiterjesztése a 4 beverőszár hossztengelyével párhuzamos síkba esik. A 11 hajtószervnek van továbbá egy 23 palástrésze, ami három körbefutó, 24, 25, 26 kényszerpályára oszlik. A készülék 27 nyílását nyugalmi helyzetben egy 28 biztosítókengyel hidalja át azért, hogy a 7 szögek a készülék 27 nyílását csak akkor hagyhassák el, amikor a készüléket a befogadó munkadarabhoz nyomjuk. A biztosítókengyelt a készülék felhelyezésekor a 29 nyomórugó ellenében visszatoljuk. A biztosítókengyel a 32 nyomórugó ellenében a 31 közlőrudat is eltolja. A 31 közlőrúd az összességében 33-mal jelölt indítószerkezetre hat. A 4 beverőszár 5 fején van — mint ez a 2. ábrán látható — egy kapcsolóberendezés, amelynek lényege a 34 horog. A. 8 menesztő kapcsolódása céljából a 34 horgon van egy oldalra nyitott befogadó 35 nyílás. A 34 horog — mint ez a 3. ábrán látható — fixen a 36 csapágyszegen van rögzítve és azzal együtt lehet elfordítani. A 36 csapágyszeget körülvevő 37 torziós rugó a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 A
