186303. lajstromszámú szabadalom • Nincs magyar címe!

15 186303 16 ként előnyösen a XIII általános képletű, ahol Z jelentése hidrogénatom, trifenil-foszfit-halogén komplexeket, és legelőnyösebben a trifenil-foszfit-klór kinetikus komp­lexet használjuk. Az enol-halogénezési eljárásban akkor nyerjük a legjobb eredményeket, ha az átalakítani kívánt enolra számítva körülbelül 1,1 egyenérték és körülbelül 1,2 egyenérték közötti mennyiségű halogénezőszert hasz­nálunk. Az imin-halogénezéssel egyidejűleg végzett enol­­-halogénezéshez előnyösen a kiindulási enolra számítva körülbelül 2,2 egyenérték és körülbelül 2,4 egyenérték közötti, és legelőnyösebben körülbelül 2,3 egyenértéknyi mennyiségű halogénezőszert használunk. A reakciókörülmények A jelen találmány szerinti halogénezési eljárást elő­nyösen körülbelül 0 °C vagy ennél alacsonyabb hőmér­sékleten hajtjuk végre. Előnyösen körülbelül —10 °C körüli vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten dolgo­zunk. A találmány szerinti eljárást általában nem végez­zük —70 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten. Megje­gyezzük, hogy — bár nem előnyösen — de el lehet vé­gezni a jelen találmány szerinti klórozást —70 °C alatti vagy 30 °C feletti hőmérsékleten is. A reakcióhőmérsék­let csökkentésének a reakcióelegy fagyáspontja és az átalakítani kívánt anyag oldhatósága szab határt, míg a túl magas hőmérséklet tekintetében számításba kell vennünk, hogy a termodinamikailag nem stabil halogé­­nezőszer magasabb hőmérsékleten átalakulhat. Termé­szetesen, ha a halogénezőszer oldatát a fent leírt módon, valamely tercier amin-bázis hozzáadásával stabilizáljuk, akkor magasabb hőmérsékleten is végezhetjük az át­alakítást anélkül, hogy számottevő mennyiségű halo­génezőszer átalakulna az esetünkben nemkívánatos, termodinamikailag stabil formájává és anélkül, hogy a halogénezési folyamat bármi kárt szenvedne. A találmány szerinti imin-halogénezést általában kö­rülbelül 30 °C vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten végezzük. Előnyösen körülbelül 0 °C vagy ennél ala­csonyabb hőmérsékleten, és még előnyösebben körül­belül — 10 °C vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten hajtjuk végre a reakciót. Általában nem dolgozunk —70 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten. Legelőnyöseb­ben körülbelül —10 °C és körülbelül —70 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti imin-halo­génezést elvégezhetjük —70 °C alatti, vagy 30 °C feletti hőmérsékleten is. A reakcióhőmérséklet csökkentésének a reakcióelegy fagyáspontja és az átalakítani kívánt ve­­gyület oldhatósága szab határt, míg magasabb reakció­­hőmérsékletet azért nem választunk, mert a halogénező­szer magasabb hőmérsékleten termodinamikailag nem stabil. Természetesen, ha a halogénezőszer oldatát a fent leírt módon, valamely tercier amin-bázis hozzáadásával stabilizáljuk, akkor magasabb hőmérsékleten is elvégez­hetjük az átalakítást anélkül, hogy számottevő meny­­nyiségű halogénezőszer átalakulna az esetünkben nem­­kívánatos, termodinamikailag stabil formává és anélkül, hogy maga a halogénezési folyamat kárt szenvedne. A találmány szerinti redukciós eljárást valamely, lé­nyegében vízmentes, semleges szerves oldószerben vé­gezzük. Ilyen oldószereket példaképpen felsoroltunk a triaril-foszfit-halogén komplexek fenti leírásánál. A je­len találmány szerinti eljáráshoz oldószerként előnyösen szénhidrogéneket, és különösen aromás szénhidrogéne­ket és halogénezett szénhidrogéneket használunk. Elő­nyösen kloroformtól eltérő halogénezett szénhidrogéne­ket használunk. A legelőnyösebb oldószer a találmány szerinti eljárás végrehajtásához a diklór-metán. A találmány szerinti redukciót általában körülbelül 30 °C vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten hajtjuk végre. Előnyösen körülbelül 10 °C vagy ennél alacso­nyabb hőmérsékleten dolgozunk. A redukciót általában nem végezzük —50 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten. Legelőnyösebben körülbelül 0 °C és körülbelül —30 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti redukciót elvégezhetjük 30 °C feletti vagy —50 °C alatti hőmér­sékleten is. A reakcióhőmérséklet csökkentésének a reakcióelegy fagyáspontja, az átalakítani kívánt vegyü­­let oldhatósága és a reakció sebessége szab határt, míg túl magas reakcióhőmérsékletet azért nem választunk, mert magasabb hőmérsékleten a termodinamikailag nem stabil triaril-foszfit-halogén komplex és a termék­ként keletkező cefalosporin-származék stabilitása nem kielégítő. Természetesen, ha a triaril-foszfit-halogén komplex oldatát a fent leírt módon, valamely tercier amin-bázis hozzáadásával stabilizáljuk, akkor a reak­ciót elvégezhetjük magasabb hőmérsékleten is anélkül, hogy számottevő mennyiségű redukálószert elveszte­nénk, és anélkül, hogy maga a redukció rosszabbul menne. A találmány szerinti redukciós eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint a reakciót úgy folytatjuk le, hogy a cefalosporin-szulfoxidot szilárd formában vagy oldat formájában egyszerűen hozzáadjuk a szulf­­oxidra számított körülbelül 1 egyenérték és körülbelül 1,3 egyenérték közötti mennyiségű triaril-foszfit-halogén komplex és a szulfoxidra számított körülbelül 1 egyen­érték és körülbelül 3 egyenérték közötti mennyiségű halogénezőszer elegyéhez valamely semleges szerves ol­dószerben, a kívánt hőmérsékleten. A reakció lefutását például összehasonlító vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel követhetjük. Az előnyös reakciókörülmé­nyek között a reakció általában körülbelül félóra és 2 óra közötti időt vesz igénybe. A termékként nyert cefa­­losporin-származékokat a szokásos laboratóriumi mód­szerekkel, például kirázással, kristályosítással és át­­kristályosítással, szűréssel vagy oldószeres eldörzsölés­­sel különíthetjük el. A termékként nyert cefalosporin­­szá'mazékok ismert vegyületek, amelyeket (a védőcso­portok eltávolítása után) antibiotikumokként használ­hatunk, vagy más cefalosporin-származékok előállítá­sára használhatjuk őket. A találmány szerinti eljárásban redukálószerként használt triari!-foszfit-halogén komplexek egyben aktív halogénezőszerek is. Segítségükkel az enolos hidroxil­­csoportokat a megfelelő vinil-kloridokká, az amidcso­­portokat pedig — valamely bázis jelenlétében — a meg­felelő imino-halogenidekké alakíthatjuk. A triaril­­-foszfit-halogén kinetikus komplexek többirányú reak­ciókészségét a jelen találmány szerinti egyes eljárások­ban aknázzuk ki. így a cefalosporin-szulfoxidok halo­gén ezéssel egybekötött redukciója szintén beletartozik a találmány oltalmi körébe. A találmány szerint ezen eljárást az A-, B- és C-reakcióegyenletek szemléltetik. A reakcióegyenletekben szereplő ül, V, VIII, IX, X és XI általános képletekben R jelentése valamely karboxil­­védőcsoport, és Rj, R2, R3, R7, X és Y jelentése a fenti, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom