186266. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 6,7-dihidrovinblasztin-3,6-éter-származékok előállítására

5

186266

6

katarantin egy móljára számítva 0,9—1,0 mól mennyiségi arányban, ugyancsak vízmentes diklór-metánnal készített 0,1—0,2 mól/liter töménységű oldat alakjában, valamint a katarantin egy móljára számítva 5—6 mól trifluor-ecetsavanhidridet.

A kapcsolási reakció —20 °C és —50 °C közötti hőmérsékleten körülbelül 12 óra alatt megy végbe ; ezután a reakcióelegyet —10 °C körüli hőmérsékletre hagyjuk felmelegedni és sztöchiometrikusan elegendő mennyiségű hidridoborát-típusú redukálószert, előnyösen nátrium-tetrahi droborátot adunk hozzá, célszerűen vízmentes etanolos szuszpenzió alakjában. A reakcióelegyet ezután csökkentett nyomáson eredeti térfogatának körülbelül '/4-ére pároljuk be, diklór-metánt adunk hozzá és tömény ammónium-hidroxid-oldattal 8 pH -értékre lúgosítjuk, majd a szerves fázisban kapott 6,7-dihidro-3',4'-anhidro-vinblasztin-3,6-étert elkülönítjük és célszerűen preparatív rétegkromatográfiával tisztítjuk.

6,7-dihidroleurozin-3,6-éter előállítása esetén a fenti módon kapott 6,7-dihidro-3',4'-anhidro-vinblasztin-3,6- -éter epoxidálását peroxid-típusú oxidálószerrel, például kumol-hidroperoxiddal folytatjuk le, nitril-típusú oldószerben, célszerűen benzonitrilben, —5 °C és +5 °C közötti hőmérsékleten, levegőtől elzártan, például nitrogén-atmoszférában, célszerűen valamely gyök-inici:ítor vegyület, például 2,2'-aza-bisz-izobutironitril jelenlétében. Az epoxidálási reakció +10 és +30 °C közötti, előnyösen 20 °C körüli hőmérsékleten 12—48 óra í latt befejeződik. A kapott 6,7-dihidroleurozin elkülönítése céljából a reakcióelegyet ammónium-hidroxid-oldattal 8 pH-értékre lúgosítjuk és vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel extraháljuk, majd a szerves fázisból elkülönített terméket preparatív rétegkromatográfiával tisztítjuk.

A találmány szerint előállított vegyületek biológiai hatását in vivo P388 egérleukémián vizsgáltuk. A nemzetközi standard tumort BDF beltenyészetű hibrid egerekbe oltottuk intraperitoneálisan. A gyógyszeres kezelést 24 óra múlva kezdtük meg ; a két vizsgált anyagot és az összehasonlításként alkalmazott ismert citosztatikus hatású vinkrisztint naponta adtuk iutraperitoneálisan, szombat és vasárnap kivételével. A kapott eredményeket a következő táblázatban foglaltuk össze :

I. táblázat

Hatóanyag

Dózis,

mg/kg

íp.

Átlagos

élettartam (nap)

T/C,

%

T oxikusság (mortalitás)

kezelt

kontroll

6,7-dihidro-4x0,4

12,8

10,0

128

0/6-3',4'-anhidro-8x1,0

17,6

10,4

169

0/5-vinblasztin-8x2,0

20,6

10,4

198

0/5-3,6-éter

4x4,0

17,4

10,0

174

0/6

8x8,0

19,8

10,4

190

6,7-dihidro-4x0,4

9,8

10,0

98-leurozin-3,6-4x4,0

10,2

10,0

102-éter

8x8,0

10,8

10,4

104

8 x 16,0

12,0

10,4

115

vinkrisztin

8x0,05

16,5

11,1

143

0/6

8x0,1

15,8

11,1

148

C/6

8x0,2

21,3

10,8

197

C/6

1x0,3

14,6

9,8

149

C/6

A találmány szerinti eljárást a következő kiviteli példákon mutatjuk be:

1. példa

6,7-Dihidro-3',4'-anhidro-vinkaleukoblasztin-3,6--éter

172 mg (0,51 mmol) katarantin 4 ml vízmentes diklór-metánnal készített oldatához nitrogén-atmoszférában, — 15 °C hőmérsékleten, keverés közben 15 perc alatt hozzácsepegtetjük 113 mg (0,55 mmol) 84%-os m-klór-perbenzoesav 3 ml vízmentes diklór-metánnal készített oldatát. A reakcióelegyet —50 °C-ra hűtjük, majd hozzáadjuk 230 mg (0,504 mmol) 6,7-dihidrovindolin-3,6-éter 3 ml vízmentes diklór-metánnal készített oldatát és 0,39 ml (580 mg, 2,76 mmol) frissen desztillált trifluor-ecetsavanhidridet. Az oldatot —30 C hőmérsékleten 12 óra hosszat állni hagyjuk, majd —10 °C-ra hagyjuk felmelegedni és ezen a hőmérsékleten hozzácsepegtetjük 70 mg nátrium-tetrahidrido-borát 7 ml vízmentes etanollal készített szuszpenzióját. A reakcióelegyet vákuumban eredeti térfogatának egynegyedére bepároljuk, 5 ml diklór-metánt adunk hozzá és jeges hűtés közben, koncentrált ammónium-hidroxid-oldattal 8 pH-értékig lúgosítjuk. A szerves oldószeres fázist elválasztjuk, a vizes fázist 5—5 ml diklór-metánnal háromszor extraháljuk és a szerves oldószeres fázisokat egyesítjük. A szerves oldószeres oldatot vízmentes magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot preparatív rétegkromatográfiával tisztítjuk, (réteg: KG—PF254+366; futtatás: diklór-metán és metanol 20 : 2 arányú elegyével ; eluálás : acetonnal). Ily módon 160 mg 6,7-dihidro-3',4'-anhidro-vinblasztin-3,6-étert (az elméleti hozam 40%-a) kapunk; op.: 160 °C-tól bomlik (amorf anyagként); [a]546=—52° (c=0,95, diklór-metánban).

CD (As, nm, EtOH) : 213 (-52,2), 228 (+26,0), 251 (—2,2); 269 (+2,4); 290 (+1,0); 307 (+5,8).

MS (m/e; %): 806 (M + 14, 0,4); 792 (M+, 2,1); 733 (1,7); 669 (1,2); 634 (2,0); 633 (4,1); 612 (0,8);

611 (1,1); 610 (1,5); 552 (1,1); 510 (2,7); 452 (2,6);

316 (1,1); 188 (13); 187 (10); 121 (93); 120 (62); 106

(100);

IR (KBr) : 3400 (NH), 1720—1730 cm“1 (—C02CH3, —OCOCHj).

‘H-NMR (CDClj) 8=8,22 (1H, s, indol—NH), 7,41 (1H, m, Cl4, —H), 7,10 (3H, m Cn>; CI2,;

C13,—H), 6,63 (1H, s, C,4—H) ; 6,10 (1H, s, C17—H),

5.82 (1H, d, C3,—H) ; 5,53 (1H, s, C4—H); 4,07 (1H, széles s, C16—H), 3,83, 3,81, 3,60 (9H, 3s, —OCH3):

2.83 (sH, s, N—CH3); 2,04 (3H, s, —OCOCH3); 1,00 és 0,89 ppm (6H, 2t, —CH2—CH3).

2. példa

6,7-Dihidroleurozin-3,6-éter

100 mg (0,126 mmol) 6,7-dihidro-3',4'-anhidro-vinblasztin-3,6-étert 2,2 ml benzonitrilben oldunk, majd 4 mg (0,02 mmol) 2,2'-aza-bisz-izobutironitriIt adunk hozzá. Az oldatot 0 °C-ra hűtjük, majd nitrogén-atmoszférában 160 mg (0,75 mmol) 70%-os kumol-5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

4