186246. lajstromszámú szabadalom • Eljárás myxomatozisos nyulak - különösen házinyulak - tartására
186246 A bejelentés tárgya eljárás myxomatizosos nyulak — különösen házinyulak — tartására nagyüzemi nyúltenyészeteknél és házi nyúltenyészeteknél. A myxomatizosos — házinyulak orrán, fülén, testén megjelent szúnyogok által már megfertőzött myxodermás daganatokkal rendelkező — házinyulak állattartásának (étrendjének) megváltoztatásával — száraz takarmány és táp etetése melletti sütőélesztőshipermangános és asztali sós itatófolyadék — majd kamilla tea itatással — 14—18 napon belül vissza lehet állítani a házinyulak leromlott egészségi állapotát, a nagyüzemi és a házi nyúltenyészetekben. Mint ismeretes a házi és üregi nyulak myxodermás duzzanatokkal járó fertőzése — melynek oedémás formája nem megfelelő beavatkozás esetén többnyire halálos — komoly károkat jelent a nagyüzemi és a kisállattenyésztési házi nyúltenyészetekben. A betegség terjesztésében szerepet játszó szúnyogok egymástól távolabb levő állományokba is behurcolhatják a betegséget (BAUYIER, 1954) vagy úgy, hogy a fertőzött állományban levő szúnyogok más állományokba repülnek, de az is előfordul, hogy fertőzött területekről begyűjtött zöldtakarmányon levő szúnyogokkal kerül a kórokozó az addig nem fertőzött állományokba. Az utóbbival függ össze az a megfigyelés, hogy szúnyoghálóval védett állományokban is jelentkezhet. A szúnyogokban a vírus több hétig megtarthatja fertőzőképességét. A vírus nagy ellenállóképessége folytán kontaktus útján is terjedhet. Ilyenkor nehéz kizárni a rovarok fertőzést közvetítő szerepét, de tapasztalataink szerint a beteg nyulak nem fertőtlenített ketreceibe helyezett fogékony nyulak a lappangási idő eltelte után megbetegedtek. A rovarok szúrása helyén elszaporodó vírus a bemeneti kapuban jellegzetes myxoedemás (1. később) elváltozást hoz létre, majd innen a vér- és nyirokáram közvetítésével a szervezet különböző részeibe eljut, kitőhártya- és orrhurútot, továbbá a test más helyein is myxoedemás elváltozásokat okoz. Lázk bágyadtság, nehezített légzés, esetleg tüdőgyulladásra utaló tünetek (csak az elhullás előtt) fejlődnek ki. Az állat előbb-utóbb elpusztul. Ha a betegség során kifejezett myxoedemás elváltozásokat okoz. Láz, bágyadtság, nehezített légzés, esetleg tüdőgyulladásra utaló tünetek (csak az elhullás előtt) fejlődnek ki. Az állat lentkező csomókban mutatkoznak, a lefolyás több hétre is elhúzódik, s az esetek nagy részében gyógyulással végződik. A myxoedemás elváltozások kórfejlődését SZÉKY és BENEDEK (1969) szövettani tanulmányai alapján a következőkben foglalhatjuk össze. Az érintett területeken a hámsejtek oedema következtében megnagyobbodnak, üregessé válnak. Később a membrana basalis szétesik és eltűnik, s a coriumban oedemás területek képződnek. Az elváltozott hámsejtekben szerkezet nélküli képletek jelennek meg. A későbbiekben változó nagyságú területeken a hámréteg elhal vagy felületes és mély rétegei között savóval telt üregek képződnek, amelyekben a megnyúlt, elfajult hámsejtek hálószerű reticularis szerkezetet alkotnak. A hámsejtek oedemája a sejthártya áteresztőképességének fokozódása és a sejtplazma-károsodás következménye. A vizenyős kötőszövetben található különleges nyúlványos testű, nagy magvú histiocytákat myxomasejteknek is nevezik. Ezek később szintén elfajulnak, egy részük pedig jelentősen megnagyobbodik. A nodularis forma esetén hasonló folyamat zajlik le, de itt az elváltozott területeket egy széles sejtréteg elhatárolja az ép szövetektől. A ritka gyógyulás során a hám regenerálódik és a vizenyő lassan felszívódik a coriumból. \ lappangási idő általában 7—10 nap, de ennél lényegesen hosszabb is lehet. Először az egész fejen és a fül kagylókon, valamint a végbél és nemi szervek nyílásai körül nagy vizenyős-kocsonyás (myxoedemás) duzzanatok fejlődnek ki, amelyek a fejnek oroszlánfejszerű jelleget kölcsönöznek. A helyi tünetekhez később kötőhártya-gyulladás, előbb savós, majd gennyes orrgyulladás társul. Ekkor az állatok már nehezen lélegzenek a gennyes orrgyulladás, máskor az olykor kialakuló hurutos tüdőgyulladás miatt. Az általános állapot csak a betegség vége felé romlik, az állatok lázassá válnak és hamarosan elpusztulnak. A betegség előbb vázolt, és 1—2 hét alatt majdnem mindig elhullásra vezető klasszikus formája főleg a teljesen fogékony nyúlpopulációkban jelentkezik. Ezzel szemben a tartósan fertőzött endemiás területeken a betegség elhúzódóbb, nodularis típusa is előfordul. Ez nem jár kötőhártya- és orrgyulladással, a keletkezett duzzanatok éles határúak, kiemelkedők, tömött tapintatúak és gömbszerűek. Az általános állapot sem romlik jelentősen, a folyamat tovább tart, de mintegy 3—5 heti fennállás után szintén nagyszámú (BENEDEK, 1968. szerint 70—90%-os) elhullással jár. A rendelkezésre álló irodalom alapján a fertőzést különböző módokkal, gyógyszerekkel, vakcinákkal stb. próbálták már megoldani, sikertelenül. A kisállatok életmódjának, tartásának a megváltoztatásával irodalom még nem foglalkozott. Az ismert irodalom a szúnyogok elleni védekezést tartja elsőrendű feladatnak. A megelőzés céljából — az irodalom szerint — a szúnyogokat minden eszközzel távol kell tartani. Ez szúnyoghálók alkalmazásával, a nyulak zárt épületben való tartásával csak részben sikerül. A nyulak tartási helye körül a nedves, pocsolyás helyeket meg kell szüntetni — az irodalom szerint — továbbá a rendszeres rovarirtásokat kell végezni és még így is a zöld vagy száraz takarmányokon a szúnyogok mindig bekerülhetnek az állományba. Mivel a megelőző rendszabályok csak nagy gondosság és rendszeres alkalmazás esetén vezetnek (sajnos, akkor sem mindig) eredményre, sok próbálkozás történt a betegség elleni aktív immunizálás kidolgozására. A vírustartalmú szervek szuszpenziójából vagy a csirkeembriók chorionallantois-hártyájában elszaporított vírusból formaiinnal vagy más eljárással készített inaktivált oltóanyagok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Jobb immunitást ad a Shopeféle fibroma-virus élő állapotban való felhasználása. A vírus hatására a bőr alatti kötőszövetben a jelentéktelen daganatképződés az állatok 2—6 hónapig tartó mérsékelt immunitását eredményezi. Az oltóanyag használatáról megoszlanak a vélemények, mert nincs kizárva, hogy a vírusból esetleg virulens változatok képződhetnek (RAMON, 1954). Újabban terjed a myxomatosis vírus csökkent virulenciájú változataiból előállított vakcinák használata. Ezt a vírusnak szövettenyészetben való sorozatos átoltásával állítják elő. Külföldön ilyen vakcinák már forgalomban van30 65 2
