186222. lajstromszámú szabadalom • Fungicid szer és eljárás a hatóanyagként alkalmazott N-(oximino-alkil)-analidek előállítására
! 186222 nokat. például trietil-amin vagy píridin. továbbá a szervetlen bázisokat, mint például az aikáli-hidroxidok vagy alkáli-karbonátok. A i cakuh In 'mérsékletet a/ a) el|aras\ alto/atnai szeles határokon bellii \ allo/tath.il|iik. Altalaban 0 és I 2<ï ( ko/olt dolgozunk . Az a) eljárásváltozatnál a (II) általános képletú kiindulási vegyidet egy móljára 1—1.5 mól acilezőszert és 1 — 1.5 mól savmegkötőanyagot alkalmazunk. Az (I) általános képletú vegyületeket ismert módon különítjük el. A b) eljárásváltozatnál hígítószerként célszerűen valamely közömbös szerves oldószert alkalmazunk. Ide tartoznak az a) eljárásváltozatnál már ' felsorolt oldószerek. A b) eljárásváltozatnál savmegkötőszerként az a) eljárásváltozatnál említett anyagokat alkalmazhatjuk. A reakció hőmérséklete a b) eljárásváltozatnál széles tartományban változhat, általában 0 és 150 °C, célszerűen 20 és 100 °C közötti hőmérsékleten végezzük a műveletet. A kiindulási anyagokat a b) eljárásváltozatnál célszerűen ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk. Lehetséges azonban, hogy az egyik komponenst feleslegben használjuk. A reakciótermék feldolgozása és elkülönítése szokásos módon történik. Egy célszerű megoldás szerint a b) eljárásváltozatot kétfázisú rendszerben. például vizes nátriumvagy kálium-hidroxid/toluol vagy metilén-klorid elegyben végezzük. Adott esetben 0,1 — 1 mól fázistranszfer-katalizátor. mint például ammonium- vagy foszfónium-vegyületek hozzáadásával végezzük a műveletet. Fázistranszfer-katalizátorként használhatunk például benzil-dodecil-dimetil-ammónium-kloridot vagy trietil-benzil-ammónium-kloridot. A c) eljárásváltozatnál hígítószerként elsősorban alkoholok, mint például vizes alkohol, jöhetnek számításba. Abban az esetben, ha a c) eljárásváltozatnál a (VII) általános képletú kiindulási vegyületeket valamilyen só, célszerűen sósavas só, formájában alkalmazzuk, a reakciót savmegkötőanyag jelenlétében végezzük. Ezek közül említjük meg az alkáli karbonátokat és -acetátokat. A reakció hómérséklete a e) eljárásváltozatnál széles tartományban változtatható; általában 20 és 100 A’, célszerűen 40 és ll)0 C között dolgozunk. A c) eljárásváltozatot célszerűen ekvimoláris mennyiségű anyagok felhasználásával végezzük. Lehetséges azonban az, hogy az egyik komponenst feleslegben alkalmazzuk. A reakciótermékek elkülönítése és feldolgozása szokásos módon történik. Oldószerként a d) eljárásváltozathoz bármely közömbös szerves oldószert használhatunk; ezek közül említjük meg az étereket, mint dietil-éter, és dioxán; az aromás szénhidrogéneket, mint toluol és benzol; egyes esetekben klórozott szénhidrogéneket, mint toluol és benzol; egyes esetekben klórozott szénhidrogéneket, mint például kloroformot, metilén-kloridot és széntetrakloridot is alkalmazhatunk; említést érdemel még a hexametil-foszforsav-tríamid és a dimetil-formamid is. A d) eljárásváltozatnál a reakció hőmérséklete széles tartományban változtatható. Általában 20 és 150°C között, célszerűen szobahőmérsékleten dolgozunk. Egyes esetekben célszerű, hogy a reakciót az oldószer forráspontján, például 60 és 100 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A d) eljárásváltozatnál 1 mól (Vili) általános képletú oxim-vegyület alkálisójához célszerűen 1—3 mól (IX) általános képletú vegyületet veszünk A reakciótermékek feldolgozása és elkülönítése ismert módon történik. Egy kedvező megoldás szerint a d) eljárásváltozatot oly módon végezzük, hogy valamely (VIII) általános képletú oximból indulunk ki; e vegyületet valamely közömbös szerves oldószerben egy alkálifém-hidrid vagy -amid segítségével sóvá alakítjuk; majd a kapott sót elkülönítés nélkül valamely (IX) általános képletú halogeniddel reagáltatjuk amikoris valamely alkáli-halogenid leválása mellett egy (I) általános képletú vegyület képződik. A d) eljárásváltozatnak másik célszerű kiviteli módja szerinti valamely (VIII) általános képletú oxim-vegyület sójának előállítását, továbbá a találmány szerinti reakciót egy kétfázisú rendszerben végezzük. Erre a célra v izes nátrium- vagv kaiiumhidrox d/toluol és metilén-klorid elegyét alkalmazzuk. A művelethez 0.1 — 1 mól fázistranszfer-katalizátort. mint például valameh ammonium- vagv Ibszfónium-vegyületet használunk. Hígúószerként az e) eljárásváltozathoz közömbös szerves oldószert használunk. Oldószerként az a) eljárásváltozatnál megadott vegyületek jönnek figyelembe. Az £•) eljárásváltozatot adott esetben egy savmegkötőanyag jelenlétében végezzük; bármely szokásos szervetlen vagy szerves savmegkötőanyag figyelembe jöhet, így használhatunk alkálikarbonátokat, mint például nátrium-karbonátot, kálium karbonátot, kálium-hidrogén-karbonátot vagy rövidszénláncú tercier-alkil-amino-, cikloalkil-amino- vagy aralkil-amino-vegyületeket. például trietil-amint, dimetil-benzil-amint, továbbá piridint és diaza-biciklooktánt. Célszerűen az azol vegyületet feleslegben alkalmazzuk. A reakció hőmérséklete az e) eljárásváltozatnál széles tartományban változtatható. Általában 20 és 150 CC, célszerűen 60 és 120 °C között dolgozunk. Abban az esetben, ha oldószert használunk, a reakciót célszerű az oldószer forráspontjának hőmérsékletén végezni. Az e) eljárásváltozatnál 1 mól (X) általános képletú vegyületet, 1—2 mól (XI) általános képletű vegyületet, továbbá adott esetben 1—2 mól savmegkötőanyagot alkalmazunk. Az (I) általános képletú vegyületeket ismert módon különítjük el. Az f) eljárásváltozathoz célszerűen egy közömbös szerves oldószert alkalmazunk. Oldószerként az a) eljárásváltozatnál említett vegyületek jönnek számításba. Az f) eljárásváltozatot adott esetben egy savmegkötőanyag jelenlétében végezzük. Bármely szervetlen vagy szerves savmegkötőanyag szóba jöhet. Savmegkötóanyagként az a) eljárásváltozatnál felsorolt vegyületeket alkalmazhatjuk. A reakció hőmérsékletét az f) eljárásváltozatnál széles tartományban változtathatjuk. Általában 20 és 150°C között, célszerűen az oldószer forrás-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
