186186. lajstromszámú szabadalom • Inicializáló bernedezés visszavert kiküszöbölő készülékhez és a visszavert jelet kiküszöbölő rendszer

1 186186 2 ciál áramkörön keresztül bejövő jelből becsléssel állítja elő a visszavert jel értékének megfelelő korrekciós jelet alapsávú átvitel esetében. A bejö­vő jel komplex mennyiségek sorozataként jelent­kezik. A visszavert jelet kiküszöbölő berendezésben az 5 készülék által előállított korrekciós jelet 3 kivonó áramkör segítségével vonjuk le a vett jelből. Az ismert korrekciós jelet előállító 5 készülékek pél­dául Ck együtthatókat meghatározó rendszerrel vannak kialakítva. Abban az esetben, ha a korrek­ciós jelet elóllító 5 készülék alapsávban működik, a Q együtthatókat meghatározó gradiens algorit­mus az (n+l)T időpillanatban a következőképpen írható fel: C\(n+ ! )=C\(n)+ye(n) a(n-k). ahol y valós pozitív állandó. A 2 differenciál áramkör biztosítja a 11 vonal illesztését a modern adásához és vételéhez. Ha a gradiens algoritmus nem konvergál elég gyorsan, a korrekciós jelet előállító 5 készülék inieializálása elég hosszú időt vehet igénybe. A találmány szerint ö inicializáló egységet ikta­tunk be a berendezésbe, melynek egyik bemenete 7 álvéletlen jelgenerátorhoz, másik bemenete pe­dig a 3 kivonó áramkörnek a vett jel korrigált értékét szolgáltató kimenetére van csatlakoztatva. Ismeretes, hogy a modemek a 11 vonalra kapcsolás után inicializáló jelsorozatokat bocsátanak ki. Ezek a jelsorozatok általában álvéletlen üzenetek. Az álvéletlen jelsorozatok tulajdonságai jól is­mertek. Williams és Sloane cikke, amely a Pro­ceedings of the IEEE folyóirat 64. kötetének 1976 decemberében megjelent 12. számában található, az 1715—1727. oldalakon, foglalkozik az álvélet­len jelsorozatok sajátosságaival. Legyen {uk} üze­net egy inicializálási szekvencia uk mintáinak soro­zata. melyet 7 álvéletlen jelgenerátor segítségével állítunk elő. Az {uk}üzenet állhat például (N+l)/2 darab „nullá”-ból és (N-1)/2 darab „egy”-ból. Az 1. ábra szerint a 7 álvéletlen jelgenerátor által előállított {uk} üzenet a 6 inicializáló egység egyik bemenetére jut. Egy másik bemenetére kerülnek a korrigált vett jel SN_k mintái és 6 inicializáló egységnek az 5 készülékhez csatlakoz­tatott egyik kimenetén megkapjuk azokat a mintá­kat, melyeket a korrekciós jelet előállító 5 készü­lék közvetlenül felhasználhat mint kezdeti Cg együtthatókat. A 6 inicializáló egység másik kime­nete egyrészt szintén az 5 készülékhez, másrészt a 2 differenciál áramkör bemenetéhez van csatlakoz­tatva. Hivatkozva a 2. ábrára, az {uk} üzenetet a 7 álvéletlen jelgenerátor állítja elő. Az {uk} üzenetet alkotó uk minták álvéletlenek N periódushosszal. Ez az {uk} üzenet a 6 inicializáló egység bemene­tére kerül. A találmány szerint az {uk} üzenetet az (a. -a) mintákból álló {ek} üzenetté transzformáljuk a 61 kódolóegység segítségével. Minden egyes t\ min­tát az uk mintából az ek=a(2uk—1) összefüggés alkalmazásával határozunk meg. A gyakorlatban célszerűen azu állandót 1 -re választjuk. Az [ej üzenetet egyrészt a 2 differenciál áram­körön át a 11 vonalra adjuk, másrészt a léptető 62 regiszter bemenetére kerül, amelynek N darab cellája van. Az A(l), A(2)....A(N) cellák mind­egyike T időtartamú késleltetést valósít meg. így az A(l) cella az ek mintát tartalmazza, az A(2) cella az ek_| mintát, az A(M) cella az e(N M.k-,) mintát s végül az A(N) cella tartalmazza az ek_, mintát. Ezután az N darab minta párhuzamosan 63 regiszter megfelelő bemenetelre kerül. A 63 re­giszter is N darab A'(1),...A'(M),...A'(N) cellá­ból áll. Az A'(l) cella bemenetére az ek minta kerül és kimenetén az uk mintát kapjuk, az A'(N) cella bemenetére az ek„, kerül és kimenetén nyerjük az uk+1 mintát. Általánosan kifejezve az A'(M) cella bemenetére kerül az e(N_M_|,k)nKX,N minta, és kime­netén rendelkezésünkre áll az u(N_M.i_k)modN minta. Ez az N darab uk. ...u,N., .k_Mim„jN....uk., minta N darab 64,....64N szorzóáramkör egyik bemene­tére jut. melyeknek másik bemenete a 3 kivonó áramkör kimenetére van csatlakoztatva. így min­den egyes mintát megszorzunk az adatátviteli 11 vonalról vett és korrigált jel SN.k mintájával (lásd az 1. ábrát). Az N darab 64,___64^, szorzóáramkör által képzett N darab [SN.k- UN_j.k.,] (i=l, N) minta N darab 65,, ...65N regisz­ter bemenetére kerül, melyek zérus értékre van­nak inicializálva N darab 66,,...66^, összeadó áramkör segítségével. Valójában a szorzási műve­letek a 64|,...64n szorzóáramkörök által és az összeadási műveletek a 66,,...66^, összeadó áram­körök által csak az NT időpillanatban kezdődnek, azaz az SN minta megérkezte után. Általános esetben azt mondhatjuk, hogy az említett művele­tek az SN_k minták érkezte után kezdődnek, ahol k értéke 0-tól (N-l)-ig változik. Az N darab 66,,.. .66n összeadó áramkör lehetővé teszi. hogy a vizsgált (N+k)T időpillanatban összegezzük az N cellás 63 regiszter tartalmát. így a 65,,...65n regiszterek az (N+k)T időpilla­natban rendre olyan hk(i) mintákat fognak tartal­mazni, amelyek a következő összefüggéssel írha­tók fel: [A'(i ) cella tartalma] hk(i)=hk_,(i)+SN.k. azaz hk(i)=hk-i(')+SN*k-u(N^k_,_i)inodN. A következő, azaz (N+k+l)T időpillanatban az A'(i) cella tartalma u(k_i.2,mudN minta, a vett minta pedig SN*k+!. Ekkor a 6o, regiszter a követ­kező műveletet valósítja meg: hk + l(i) = hk(i) + ^N-k*l'U(k-í-2)modN* Hasonló a helyzet mind az N darab 65,,...65N regiszter esetén. Egy 68 memória tartalmazza a 2------------értékű K állandót, mellyel valamennyi a(N+l) 65,,...65N regiszter h(i) mintája megszorzódik. A szorzást N darab 67,, ...67N szorzóáramkör végzi. Az N darab 67,,...67N szorzóáramkör kimene­tén kapott N darab H(i)(, , s, minta a visszavert jelnek megfelelő impulzusválasz mintaértékei, ezek kerülnek a korrekciós jelet előállító 5 készü­lék bemenetére, mint kezdeti együtthatók. Ha a H, minták a visszavert jelnek megfelelő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom