186157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szőlőültetvény nevelésére
1 186 157 2 A találmány tárgya eljárás szőlőültetvény nevelésére, amely új szőlőültetvény telepítésekor, vagy elöregedett szőlők felújításakor egyaránt alkalmazható. Mint ismeretes, jelenleg a kordonos szőlőültetvény kialakítása úgy történik, hogy először oszlopokból és szőlőkartartó huzalból álló támrendszert építenek. Ezt követően telepítik az oltványokat a támrendszer nyomvonala mentén. A telepítést követően a vegetáció megkezdődéséig a karózást el kell végezni a szőlőtörzs kialakításához. A hajtásnövekedés ütemének megfelelően a hajtásokat 20-30 cm-enként a karóhoz kötözik, valamint a vesszővastagodás során a bevágódó kötéseket kicserélik. A törzs kinevelése után következik a szőlőkarók nevelése, amihez a hajtást a szőlőkartartó huzalhoz több helyen ugyancsak kötözéssel rögzítik. A szőlőtörzs és a szőlőkar fenti nevelése a nagyüzemi tapasztalatok szerint munkacsúcsokkal nehezített, sok kézimunkát igénylő műveletsor. Maga a karózási művelet önmagában is munkacsúcsot jelent, mivel a hajtásnövekedés kezdetéig azt be kell fejezni. A nagyüzemekben komoly problémát jelent, hogy a közismert munkaerőgondok és/vagy a kedvezőtlen talajviszonyok miatt (túl száraz vagy túl vizes a talaj) ez a munka elhúzódik, következésképpen a hajtások ápolása (kötözés, hajtásválogatás, illetve talajmunka, növényvédelem stb.) nem végezhető el időben és kielégítően. A nagyüzemi körülmények között további nehézség, hogy az optimálisan szükséges 10—15-szöri hajtáskötözés nem elvégezhető, elsősorban a munkaerőhiány miatt. Ennek következtében nagy a szélkár, a hajtásók letörnek, így az ültetvény kialakítása az optimálisnál lényegesen hosszabb időt vesz igénybe. Ezen túlmenően a szőlőkar és a szőlőtörzs többnyire a hagyományos nevelés következményeként nem egyenes, ami egyrészt a kesztyűs kézzel végzett rügytelenítést, másrészt a szőlő gépi megmunkálását nehezíti. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan szőlőnevelési eljárás létrehozása, amellyel a szőlőtörzs és a szőlőkar tökéletesített kinevelésénél nagyüzemekben a munkacsúcsok kiküszöbölhetők, a kézimunkaigény pedig csökkenthető. A kitűzött feladat megoldásához olyan ismert szőlőnevelési eljárásból indultunk ki, amelynél az oszlopokból és egyetlen szőlőkartartó huzalból álló támrendszer nyomvonala mentén telepített oltványok hajtását legalább a szőlőtörzs kinevelésének időszakában támasztóelemmel támasztjuk, majd a hajtásnak a szőlőkart képező részét a huzalhoz rögzítjük. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy támasztóelemként egyik végével az oltványhoz, illetve annak körzetéhez, másik végével pedig a szőlőkartartó huzalhoz kifeszítve rögzített flexibilis támasztó segédeszközt, előnyösen támasztózsineget alkalmazunk, továbbá a támasztózsineghez, illetve a szőlőkartartó huzalhoz a hajtást úgy rögzítjük, hogy arra felcsavarjuk. Célszerű, ha a támasztózsineget első lépésben a kinevelendő szőlőtörzs és szőlőkar együttes hosszának megfelelő hosszúságúra választjuk, ezt a huzalhoz ferdén kifeszítve kötjük, majd miután a támasztózsinegre felcsavart hajtás hossza közelítőleg elérte a szőlötörzs és a szőlőkar együttes hosszát, akkor a támasztózsineget a huzalról leoldjuk, majd azt a szőlőtörzs támasztásához függőlegesen kifeszítve rögzítjük a huzalhoz, a szőlőkart pedig a huzalra felcsavarva rögzítjük. Előnyös, ha a szőlőkart csupán az elején és a végén a huzalhoz kötözéssel is rögzítjük. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti eljárással telepített szőlőültetvény példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon: az 1. ábra a támasztózsinegekkel ellátott támrendszer részletének nézete; a 2. ábrán a szőlőtörzs és szőlőkar példakénti kialakításának első szakasza látható; a 3. ábra a 2. ábra szerinti nevelés második szakasza. A rajzon új ültetvény telepítését szemléltetjük, azonban megjegyezzük, hogy fagykárok után, vagy elöregedett szőlők felújításakor hasonlóképpen kell eljárni a találmány szerinti eljárás foganatosításához. Az első lépés a támrendszer létesítése, amely 1 oszlopokból és a jelen esetben egyetlen szőlőkartartó 2 huzalból áll (1. ábra). A jelen esetben az 1 oszlopok L távolságát 7,2 m-re, a 2 huzal talajfelszíntől mért M magasságát pedig 1,7 m-re választottuk. A támrendszer elkészülte után 3 oltványok (dugvány, vagy visszavágott tőke) telepíthetők. Ezeket a jelen esetben / távolságra rendeztük el, amelynek értéke 2,4 m. A találmány szerint a szőlőtörzs és a szőlőkar kinevelése során támasztóelemként flexibilis támasztósegédeszközt, például műanyagból készült 4 támasztózsineget alkalmazunk. A jelen esetben a 4 támasztózsinegek A hosszát úgy választottuk meg, hogy az megegyezzen a kialakítandó szőlőtörzs és szölökar együttes hosszával. Ez a példakénti esetben 3 m. A 4 támasztózsineg alsó végét a 3 oltványhoz (vagy annak közelében valamilyen helytálló elemhez, például oszlophoz, vagy levert kisméretű karóhoz), másik végét pedig ferdén kifeszitve a szőlőkartartó 2 huzalhoz kötjük az 1. ábrán feltüntetett módon. A 2. ábrán látható a nevelés első szakasza, amikoris a fokozatosan növekvő 5 hajtást a 3 oltvány és a szőlőkartartó 2 huzal között ferdén kifeszített 4 támasztózsinegen felcsavarással rögzítjük. Célszerű az 5 hajtás végét a 4 támasztózsinegen külön 6 kötéssel is rögzíteni. Amikor a hajtás hossza eléri a 2. ábrán feltüntetett méretet, akkor következhet a találmány szerinti szőlőnevelés második szakasza, amikoris a 4 támasztózsineget a 2 huzalról leoldjuk, és azt függőlegesen kifeszítve kötjük a 2 huzalhoz (3. ábra). Ezen feltekerve rögzítjük az 5 hajtásnak a függőleges részét, amely a 7 szőlőtörzset képezi. Az 5 hajtásnak a 8 szőlőkart képező részét a 2 huzalra feltekerjük, és annak két végét a jelen esetben 6 kötéssel külön is rögzítjük. Ezt a második szakaszt célszerű már a tenyészidőszak végén fás állapotban végezni. Jóllehet a rajzon egyfüggönyös, ikertőkés ültetvény kialakítását tüntettük fel, a találmány szerinti 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
