186136. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagytisztaságú propolisz üzemszerű előállítására méhészetekben
r 186136 2 A jelen találmány tárgya olyan eljárás és berendezés, melynek segítségével a méhészetekben nagytisztaságú propoliszt (méhszurkot) állíthatunk elő, elsősorban gyógyászati célokra, anélkül, hogy a propolisz fokozott mértékű termelése a méztermelést csökkentené. Ismetes, hogy a méhek, a méz gyűjtése közben több olyan mellékterméket állítanak elő, amelyek a kaptárakból ugyancsak kinyerhetők, és önmagukban (méztől függetlenül) értékes anyagok. Ilyenek a virágpor, a méhviasz, a méhpempő, de már az ókor óta ismert ilyen anyag a méhszurok (propolisz) is, melynek gyógyászati (egészségügyi) felhasználását már az ókori görög orvosok is ismerték. Ezeknek az anyagoknak a méhcsalád életében megvan a maguk rendeltetése, ezeket az anyagokat — ugyanúgy mint a mézet is, —- a méhek a saját létfenntartásuk érdekében termelik, — az ember legfeljebb elsajátítja és felhasználja azokat. A propoliszt — természetes állapotában, illetve tinktúra vagy kenőcs alakjában feldolgozva —■ sebgyógyulás gyorsítására, gyulladásos megbetegedések, valamint gyomorfekély kedvező befolyásolására használják régóta, részben népi gyógymódként, de ilyen felhasználásra irányuló eljárásokat ismertetnek a 167862 lajstromszámú osztrák, és a 2374030 lajstromszámú francia szabadalmak. Száj- és fogápolószerré történő feldolgozására ismertet egy eljárást a. 172063 lajstromszámú osztrák szabadalom. Az alapanyagul számításba vett propoliszt a méhek annak érdekében állítják elő, hogy azzal tömítsék az életterük határait jelentő kaptár mindazon repedéseit és hézagait, amelyeken keresztül nem kívánatos helyen külső levegő áramlik ebbe az élettérbe. Ez a tevékenység hozzátartozik a méhcsalád életéhez, a méhcsaládnak a télre történő felkészüléséhez („betelelés”), és ezzel a méhek biztosítani akarják azt, hogy életterük levegőellátása a számukra kívánatos helyen (bejárat) és mértékben történjék, ezzel a hőmérsékletnek a megfelelő elosztását is. A propolisz alapanyagát a méhek a fenyők, a nyár-, a fűz- és gesztenyefák, valamint a gyümölcsfák (elsősorban csonthéjas gyümölcsök fái) rügyeinek ragacsos borítóanya|ából veszik, és saját nyálukkal összedolgozva tömítiJrvele a szükségtelennek ítélt réseket és egyéb nyílásokat, sőt szűkítik („beragasztás” formájában) adóit esetben a kaptár bejáratát is. Sokáig elterjedt ’/Ölt az a nézet, hogy ezt a tevékenységet a méhek annak függvényében végzik a mézhordás terhére (mézhordás helyett), hogy milyen mértékben számítanak kemény (hideg) télre, így a propolisz mennyiségét időjáráselőrejelzésre is figyelembe vették. A propolisz kinyerésére ezideig nem volt más mod elterjedve, mint az, hogy a kaptár tisztításakor a hézagokban lerakott propoliszt onnan levakarták és összegyűjtötték. Az ilyen „kapart” propolisz természetesen igen alacsony tisztasági fokú volt. A kaparásnál a propolisz állománya közé került a kaptár faláról festék, szennyeződés, más idegen anyag, úgyhogy az ilyen propolisz csak megfelelő tisztítás után volt gyógyászati célra felhasználható. Ezen felül a termelt propolisz mennyisége sem volt számottevő, és erősen attól fügött, hogy a méhek milyen mértékű „tapasztásra” voltak kényszerítve a kaptár állapota (repedések, az illesztések pontatlansága) folytán. Miután a propolisz iránt, mint alapanyag iránt, az utóbbi időben erősen megnőtt az érdeklődés, ez a „természetes módon történő termelés” és kaparásos kinyerés nem alkalmas az igényeknek megfelelő mennyiségű és minőségű propolisz előállítására. A hibákon kíván segíteni a jelen találmány. A jelen találmány az alábbi felismerésekből indul ki: — Mivel a méhek a propoliszt csak addig és csak abban a mennyiségben termelik, amíg arra az élettér hőszigetelése szempontjából szükségük van, számukra előnytelen légbeáramlás (a tüzelés technikából vett kifejezéssel élve: „hamis levegő”) beáramlásának folyamatos biztosításával a méhek folyamatos propolisztermelésre vehetők rá (feltéve természetesen, hogy annak alapanyagát megfelelő mennyiségben nem túl nagy távolságban megtalálják). — A propolisztermelés intenzitása független a „gyűjtés” (virágpor behordás és mézrakás) intenzitásától, és a fokozott, sőt intenzív propolisztermelés nem megy a méztermelés rovására. Ez annak a következménye, hogy a propolisztermelést nem ugyanazok (nem ugyanazon életkorú dolgozó) méhek végzik, mint a „behordást”, és azok a méhek (abban az életkorban lévő méhek) amelyek a propolisztermelést végzik, ha erre nincs szükség, tétlenek. — A propolisz maga ragadós anyag és friss állapotban bármilyen felületről nehezen választható le, ez egyébként rendeltetéséből következik. Hűtött állapotban azonban rideggé és törékennyé válik, és rugalmas felületről annak mozgatására leporlik. A fenti felismeréseken alapuló eljárást, és annak foganatosítására szolgáló berendezést, illetve ezek egy lehetséges kiviteli módját és alakját az ábrák tüntetik fel, ahol az 1. sz. ábra a propolisz természetes előfordulási helyeit tünteti fel a kaptárban, vázlatban, 2. sz. ábra a találmány szerinti eljárásnak megfelelő termelés elméleti alapjait tünteti fel vázlatban, 3. sz. ábra az ismertetett eljárásnak hagyományos (fa) méhkaptárakban történő foganatosítására szolgáló berendezés fontosabb elemeit tünteti fel 45°-os (Kavalier féle) axonometriában, a megfelelő sorrendben egymás fölé helyezve, 4. sz. ábra a kaptárban legcélszerűbben alkalmazható elrendezést tünteti fel metszetben. Természetes körülmények között a méhek az 1 kaptárban 2 életterüknek határoló felületén a 4 hézagokat zárnák el a 6 propolisz ragasztásokkal, valamint „betelelés” idején az 5 röpdeszkával ellátott 3 bejáraton alkalmaznák a 7 szűkítést (1. ábra). Az eljárás foganatosítása során a (2. sz. ábra) az 1 kaptárban a méhek 2 életterét elválasztjuk a kaptár belső teréből elvont 8 szellőztetett tértől és a 8 szellőztetett térbe a 10 szabályzóval ellátott 9 levegőbevezető nyíláson át friss levegőt bocsájtunk. Az elválasztást a 11 távtartórács, a 12 rögzítőrács, a 13 gyűjtőrács, és a 14 levegőhomogenizáló egymásra helyezésével úgy alakítjuk ki, hogy az kellő mechanikai szilárdság mellett rendelkezzen egy olyan réteggel, amely alkalmas arra, hogy azt a méhek a szigetelés érdekében propolisszal beragaszthassák, de amelyen a propolisz úgy tapad meg, hogy e réteg elválasztása és kiemelése esetén vele együtt a propoliszragasztást is kiemelhessük. Az elválasztásnál fontos feltétel még az is, hogy azon 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
