186136. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagytisztaságú propolisz üzemszerű előállítására méhészetekben

1 186136 keresztül a levegő a teljes felületen egyenletesen el­oszolva hatoljon keresztül, ezzel biztosítva azt, hogy a méhek a teljes felületet beragasztni kényszerüljenek. A 10 szabályzót úgy állítjuk be, hogy a beáramló friss (hűvös) levegő a méheket propolisz gyűjtésre és ra­gasztásra indítsa, de állapotukat ne károsítsa, azaz a kaptár hőmérséklete ne hűlhessen oly mértékben le, hogy az a méhek károsodását eredményezze. Eközben természetesen a kaptárt olyan helyen kell felállíta­nunk, ahol a méhek a propolisz alapanyagához nehéz­ség nélkül hozzáférnek, tehát ahol a gyűjtés alapját képező növényeken (virágzó növényeken) kívül kellő mennyiségű fenyő-, nyár-, fűz- illetve gyümölcsfa is van a környéken. Ezt az eljárást az időjárástól függő­en általában márciustól október hónapokig alkalmaz­hatjuk. A propoliszragasztást időközönként ellenőrizzük. Ha a méhek a levegőjárat útját többé-kevésbé bera­gasztották, a 13 gyűjtőrácsot a propolisszal együtt ki­emeljük, és újat (üreset) helyezünk a helyére, miáltal a méhek továbbra is folytatják a propolisz begyűjtését és ragasztását. Ilyen módon egész nyáron át sikerül a méheknek a propolisz begyűjtéssel és ragasztással foglalkozó csoportját (korcsoportját) intenzív propo­lisztermelésre kényszeríteni, miközben a méheknek a gyűjtéssel foglalkozó (kor) csoportja zavartalanul végzi a virágpor begyűjtését és a méztermelésí. A propolisszal beragasztott, és a kaptárból kiemelt elemeket azonnal a helyszínen tiszta műanyag fólia­zsákba helyezzük, majd hűtőgépben intenzíven lehűt­jük. A lehűtött és törékennyé vált propoliszt ekkor a hűtőgépből kiemelve enyhe ütögetéssel a 13 gyűjtő­­rácsról leválasztjuk, majd azt a műanyag fóliazsákból kiemelve a tiszta propoliszt a zsákból a gyűjtőedénybe öntjük. A hűvösebb időjárás beköszöntésekor az utolsó be­ragasztott gyűjtőelemet a helyén hagyjuk és/vagy a 10 szabályzó elzárásával a levegőztetést beszüntetjük, ez­zel a méhek zavartalan áttelelését biztosítjuk. A fenti eljárás foganatosítására szolgáló berendezés nem igényli az elterjedt kaptárak átalakítását. A kap­tár 1 falazata által körülzárt térben elhelyezünk egy, a belső térrel azonos méretű, kemény műanyagból ké­szült, nagy lukbőségű fonatdarabot, amelynek lukbő­sége legkevesebb 40, legfeljebb 80 mm. Ez a fonat le­het célszerűen a Magyar Viscosagyár által gyártott H—02 gyártmányjelű kemény tpk fonat, melynek lukbősége 50 x 50 mm. Ezt a 11 távtartórácsot közvet­lenül ráhelyezhetjük a 20 kerettartóra (4. sz. ábra) függesztett 15 lépkeretek tetejére. Erre helyezzük a 12 rögzítőrácsot, amelynek anyaga hasonló, lukbősége legalább 4, legfeljebb 12 mm. E célra kiválóan megfe­lel az előbbi cég által gyártott H—08 jelű fonat, mely­nek lukbősége 6x6 mm. Erre a 13 gyűjtőrács kerül, melynek anyaga legalább 2, legfeljebb 5 mm lukbősé­gű hasonló anyagból készült szitaszövet. E célra cél­szerűen alkalmazható az említett gyártó M—08 jelű szövete, amelynek lukbősége 4x4 mm. A felsorolt anyagokat alkalmazhatjuk méretre szabva természetes állapotukban, ugyanis így kellő szilárdsággal bírnak. Más — kisebb mechanikai szi­lárdságú hasonló anyagok alkalmazása esetén ezeket rugalmas, de kellő szilárdságú keretekre feszítjük, — ezeket a kereteket az ábrákon nem tüntettük fel. ') A gyűjtőrácsra 14 levegőbeáramlás-homogenízáló kerül, amely célszerűen valamilyen durvább szövésű teKtilanyag, leginkább (tiszta) lepedővászon. Mindezeket az elemeket a 16 kaptár-toldalék foglal­ja magába. (Ez a 16 kaptár-toldalék lehet egyszerűen része a kaptár eredeti falazatának, ami eredetileg a „menekülő teret” képezi, ekkor ezt úgy tekintjük, hegy a kaptár 1 falazatának ezen részét a 3. sz. ábrán ra ztechnikai okból választottuk el a kaptár 1 falaza­tának alsó részétől, mint ahogy erre a 4. sz. ábrán uta­lunk.) Ennek belsejében a 14 levegőbeáramlás-homogeni­­zá óra helyezhetjük a 19 etetőt, majd a kaptárát lezár­hatjuk a 18 rosta — szűvetes keretfedővel, és a 17 te­tősei. A 9 íevegőbevezető nyílást kialakíthatjuk a 17 tetőn (3. sz, ábra), ennek oldalán (4. sz. ábra), de külön ki­alakítás helyett a 17 tető szükséges mértékű megeme­lésével is helyettesíthetjük. A 9 levegőbevezető nyílás 10 szabályozója önmagában ismert megoldású. A fentiekben ismertetett eljárás foganatosításakor a méheket olyan helyre telepítjük, hogy a gyűjtőhe­lyen (akácos, repce, stb.) kívül legyenek közelben fenyő-, nyár-, fűz- vagy gyümölcsfák, vadgesztenye­fái: , szóval ragacsos rügyeket tartalmazó növények. Megjegyezzük, hogy szállításkor, valamint etetés szükségessége esetén a 14 levegőbeáramlás-homogeni­­zálót. a kaptár egyik oldalán mintegy 2—4 cm széles­ségben felhajtjuk, hogy a méhek a menekülőtérbe fel­juthassanak. Gyűjtés közben a 13 gyűjtőrács állapo­tát rendszeresen ellenőrizzük, ha azt a méhek jórészt beragasztották, cseréljük oly módon hogy a kiemelt 13 gyűjtőrácsot a propolisszal együtt azonnal tiszta műanyag fóliazsákba helyezzük, és helyére újat helye­zünk el. A propolisz hűtését, és leverését, amint lehet­séges, elvégezzük. A használt 13 gyűjtőrácsokat és a műanyag fóliazsákokat ismételt felhasználás előtt alaoos tisztításnak, és fertőtlenítésnek vetjük alá. A berendezés alkalmazásakor a méretre leszabott, tisztított és fertőtlenített 11 távtartórácsot, 12 rögzítő­­rácsot, és 13 gyűjtőrácsot ráhelyezzük a kaptárban függő 15 lépkeretek tetejére, majd a 14 levegőáramlás­­homogeuizálóval (példaszerűen vászondarabba!) leta­karjuk. Ráhelyezzük a 18 rostaszövetes keretfedőt, a 17 tetőt. A 9 levegőbevezető nyílás 10 szabályzójának nyírásával a kaptárnak hamis levegőt adunk, illetve ugyanezen cél elérése érdekében a 17 tetőt kissé meg­emeljük, és ebben a helyzetben rögzítjük. A méhek etetésének szükségessége esetén — vagy a méhcsalád telepítésekor (szállítás közben) — a 14 le­­vegőbeáramlás-homogenizálót az egyik oldalon kb. 2 cm szélességben felhajtjuk, és erre ráhelyezzük a 19 etetőt is. A 9 levegőbevezető nyílás nagyságát az időjárásnak (hőmérsékletnek) megfelelően szabályozzuk. A fentiekben ismertetett eljárás foganatosításával és berendezés alkalmazásával egy méhcsalád 3300—3500 gramm nagytisztaságú propoliszt termel­het egy idényben, míg a jelenlegi (kaparásos) techno­lógiává! egy méhcsaládtól 20—25 grammos termelés vártató — változatlan méztermelés mellett. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom