186049. lajstromszámú szabadalom • Eljárás finom pórusszerkezetű szilárd szivacsgumi előállítására

186049 2 A találmány tárgya eljárás finom pórusszerkezetű szilikon szivacsgumi előállítására, hajtóanyag és tér­­hálósítószer alkalmazásával. Ismeretes, hogy az ipar állandó igénye műszaki gu­micikkek céljaira olyan szivacsos szerkezetű, gumisze­­rűen rugalmas tömítő-, illetve rugószerű anyag, amely 200 °C körüli hőmérsékleten való felhasználásra is al-. kalmas. Ilyen termékek például a lágytömítések steri­lizáló kamráknál; rugózó alátétek és még számos egyéb műszaki gumitermék. Az ismert gumiipari technológiákkal előállított szo­kásos szivacsgumi termékek általában legfeljebb 100 °C-os hőmérsékletig használhatók. A szilikon kaucsukból vulkanizálással előállított tömör gumi ter­mékek elfogadható hőállósággal rendelkeznek, azon­ban rendkívül nehéz feladatot jelent a terméknek a követelményeknek megfelelő mértékben való finom pórusszerkezettel való előállítása. Az ilyen szerkezetű termékeknél fontos követelmény ugyanis, hogy a pó­rusok minél kisebbek legyenek, szűk intervallumon belül lévő méretelosztással, lehetőleg zárt cellákat tar­talmazzanak, vízfelvételük pedig 10% alatt legyen. Ismert továbbá az is, hogy egyes esetekben a vulka­nizáló forma üregeinél kevesebb anyagot, más esetek­ben viszont a forma üregeinél több anyagot helyeznek a szerszámba, hogy ennek megfelelően a szivacsos szerkezetet befolyásolják. Ugyanakkor ismert az is, hogy egyes esetekben a vulkanizálást több fázisban végzik, ami főként a végleges méret stabilizálását cé­lozza. Cellás szerkezetű gumi előállítására vonatkozik pél­dául a 143515 sz. magyar szabadalmi leírás, azonban ez a megoldás nem szilikongumi előállítására irányul. A 350 786 sz. osztrák szabadalmi leírás szerinti eljárás fomában vulkanizált és nyomás alatt lehűtött cellás szerkezetű gumitermékek gyártására vonatkozik. En­nél az eljárásnál a vulkanizálás első szakaszában teljes a hajtóanyag megbomlása. Ilyen módon főleg cipő­ipari formatalpakat állítanak elő. A 2032373 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás szerinti eljárás butadién kaucsuk alapú szivacsgumira vonatkozik, melynek gyártásánál egy fázisban történik a felhajtás és vulkanizálása. A CA. 81. P. 79141 a) referátum szerint szilikon­­kaucsuk vulkanizálásához módosított di-terc-butil­­-peroxidokat; a CA. 89. 76190 v) referátum szerint pedig szilikonkaucsuk vulkanizálásához bisz-diklór­­-benzoil-peroxidot és azo-dikarbon amidot alkalmaz­nak. A találmány szerinti eljárás célkitűzése, hogy az ed­dig ismeretes szilikon szivacsgumi termékek hőállósá­gával rendelkező, de finomabb pórusszerkezetű ter­mékek előállítását tegye lehetővé. Meglepő módon azt találtuk, hogy az eljárás egyes lépéseinek megválasztása és a keverékben alkalmazott adalékanyagok közötti összefüggések felismerésével, illetőleg ennek a kombinációnak a gyakorlatban eljá­rásként való alkalmazásával olyan termék állítható elő, amely tulajdonságaiban messze felülmúlja az is­mert termékeket. A találmány szerinti, kombináción alapuló eljárással előállítható 200 °C körüli hőállósá­­gú és 0,35—0,70 g/cm3 sűrűségű szivacsgumi termék pórusfinomsága olyan, hogy a pórusok szabad szem­mel szinte alig láthatók. Ilyen termék az eddig ismert eljárások egyikével sem volt előállítható. A találmány szerinti eljárás elméletileg azon alapul, hogy a szilikon szivacsgumi előállításához kétféle tér­­hálósító anyagot alkalmazunk és az eljárást három fá­zisban végezzük. Az eljárás első fázisát vulkanizáló présben folytat­juk le. Az eljárásnak ebben a szakaszában gyakorlati­lag elővulkanizálás, illetőleg előformázás jön létre, amikor a hajtóanyag csak részben bomlik, és csak az alacsonyabb hőmérsékleteken működésbe lépő térhá­­lósító anyag hatása jelentkezik. A második fázisban történik a tényleges póruski­­alakítás, az eljárás első szakaszában alkalmazott hő­mérsékletnél magasabb hőmérsékleten végzett hőke­zeléssel (például hőkezelő szekrényben), nyomás al­kalmazása nélkül. Az eljárás ezen szakaszában a má­sodik térhálósító anyag is működésbe lép, és a hajtó­anyag teljes bomlása végbemegy. A találmány szerinti eljárás harmadik fázisa lénye­gében egy, a második lépésben alkalmazott hőmérsék­lethez hasonló hőmérsékleten és ugyancsak nyomás nélkül végzett további hőkezelés, melynek célja, hogy a termékből a bomlási termékek teljesen eltávozza­nak. A találmány szerinti eljárást közelebbről tehát úgy végezzük, hogy 100 súlyrész szilikonkaucsuk előkeve­­rékhez hozzákeverünk 1—5 súlyrész olyan, nitrogén gázt fejlesztő hajtóanyagot, amelynek 120—150 °C között van a bomláspontja és amely később a vulkani­zálás során bomlik és a bomláskor keletkező gáz ered­ményezi a pórusos szerkezetet. A hajtóanyag bekeve­rése azért célszerű a keverési folyamat elején, hogy a tökéletes eloszlatás biztosítható legyen. Ezután követ­kezik 0,1—0,5 súlyrész 2,4-diklór-benzoil-peroxid tér­­hálósító, majd 1—3 súlyrész terc-butil-perbenzoát tér­hálósító bekeverése. A terc-butil-perbenzoátot a jobb eloszlatás céljából előnyös már előzőleg aktív szilícium-dioxiddal össze­keverni (pasztásítani), mely enyhén savas hatásánál fogva később a vulkanizálás során az egyenletes haj­tóanyag bomlás beindítását is segíti. A keverék elkészítése általában 10—30 percig tart. Ezután következik a vulkanizálás, amely az alábbi szakaszokra bontható folyamat : 1. A nyerskeveréket vulkanizáló présbe helyezett szerszámba tesszük úgy, hogy térfogata néhány %-kal legyen nagyobb, mint a szerszám ürege, lehetőleg úgy beszabva, hogy minél kevesebb legyen a teljes kiala­kuláshoz szükséges folyás. A prés zárása után 115— 140 °C hőmérsékleten végezzük az elővulkanizálást, de csak oly mértékben, hogy egy kicsit meginduljon a hajtóanyag megbomlás, ami kb. 5—15%-ig növeli meg a méretet a szerszám üregéhez viszonyítva és a felületen meginduljon a vulkanizálás, ami biztosítja a zárt szerkezetű felületet. Ennek a műveletnek a hő­mérsékletét és időtartamát a termék méretétől és geo­metriai alakjától függően kell meghatározni. Ez az elővulkanizálás azért végezhető el így, mert a 2,4-di­­klór-benzoil-peroxíd már 115°C-on térhálósodást okoz, a tec-butil-perbenzoát pedig 140 °C-ig még lé­nyegében nem eredményez számottevő térhálósodást. A találmány szerinti megoldásnál lényeges felismerés az is, hogy a keverék komponensek katalizáló hatásá­ra a hajtóanyag kis mértékben már szokásos bomlás­pontja alatt is bomlik. Ez a művelet eredményezi a kismértékű elővulkani-5 10 lb 20 2 b 30 40 4 b 50 5:3 60 lj b 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom