186036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás omega-indol-3-il-alkanol-származékok előállítására

1 2 vagy hexoxicsoport, míg az aciloxicsoport például acetoxi- vagy propionoxi-csoport lehet. Az RjO-fCH^L^-O- általános képletű alkoxi-alki­­lén-oxicsoport például metoxi-etilénoxi-, etoxi-etilén­­oxl-, propoxi-etilénoxi-, metoxi-propilénoxi-, propo­­xi-propilénoxi-, metoxi-butilénoxi-, etcxi-butilénoxi­­vagy propoxi-butilénoxicsoport lehet. Az -(O-CH CH(R6)-(CH2V)rO- általános képle­tű csoport etílén-dioxi-, propilén-dioxi- vagy butilén­­-dioxicsoportot jelenthet, ha I értéke 1. Az -(O-CH^CHÇR^j-ÇCH^VOj-O- általános képlet­tel jellemezhető hídroxi-diaíkilén-dioxicsoportokra -­­amelynek esetén 1 = 2 — példaképpen a hidroxi-di­­etilén-díoxi- vagy hidroxi-dipropilén-dioxicsoportot említhetjük. A fenil-hidrazin-származék és az oxacikloalkán-2- -il-származék közötti reagáltatást — miként említet­tük — olyan oldószerben hajtjuk végre, amely lega­lább egy alkohol típusú vegyületet tartalmaz. Az utóbbi lehet alifás monohidroxialkohol (például me­tanol, etanol, propanol vagy butanol), alifás dihidro­­xialkohol (például etilénglikol vagy butanol), alifás dihdroxialkohol (például etilénglikol vagy propilén­­glíkol), alifás éter-alkohol (például etilénglikol-mo­­nometiléter vagy etilénglikol-monoetiléter) vagy ezek közül legalább egynek vízzel akotott elegye. A konk­rét esetben alaklmazott oldószer típusát az előállítani kívánt omega-indol-3-il-alkanol-származék tulajdonsá­gainak a függvényében választjuk meg. Az oldószer tehát lehet egyetlen alkohol típusú vegyület, kettő vagy több ilyen típusú vegyület elegye vagy legalább egy ilyen típusú oldószer és víz elegye. A vizre vonat­koztatva az alkohol típusú vegyület súlyaránya elő­nyösen 1:10 vagy több. A találmány szerinti eljárás gyakorlati végrehajtása során egy mól oxacikloalkán-2-ol-származékra vonat­koztatva a fenil-hidrazin-származékból előnyösen leg­alább 1 mólt, különösen előnyösen 1,1—3,0 mólt használunk. Ilyen esetben fontos, hogy a két vegyü­let reagáltatását legalább olyan mennyiségű erős sav jelenlétében végezzük, amely mennyiség biztosítja az adott erős savval alkotott savaddiciós só képződését a fenil-hidrazin-származék legalább akkora mennyisé­ge esetén, amekkora megfelel egy mól oxacikloalkán­­-2-ol-származékra vonatkoztatva legalább egy mól­­fenil-hidrazin-származéknak. Erős savként például hidrogén-kloridot, kénsavat vagy p-touol-szulfonsavat vagy ezek keverékét, illetve olyan egyéb erős savat használhatunk, amely képes a (II) általános képletű fenil-hidrazin-származékokkal savaddiciós sót képezni. Ha egy mól oxacikloalkán-2-ol-származékra vonat­koztatva több, mint egy mól fenil-hidrazin-származé­­kot használunk, akkor előnyös, ha a savaddiciós só formájában lévő fenil-hidrazin-származéknak az ilyen sóvá át nem alakult fenil-hidrazin-számrazéknak vo­natkoztatott mólaránya 2 vagy több. Az erős sav­val alkotott savaddició sóvá át nem alakul fenil-hid­razin-származék szabad bázis formájában vagy pedig egy gyenge savval, például ecetsavval alkotott só for­májában lehet. Az erős sav jelenlétére tekintettel a reakcióelegy savas kémhatású, ami lényeges előfeltétele a fenil­­-hidrazin-származék és az oxacikloalkán-2-ol-szár­­mazék közötti reakció végbemenetelének. Előnyös azonban, ha a reakcióelegyhez adandó erős sav mennyisége nincs fölöslegben ahhoz a meny­­nyiséghez képest, amely a reakcióelegyben lévő teljes fenil-hidrazin-származék mennyiségének erős savval alkotott savaddiciós sója előállításához szükséges. Nem teljesen világos mindezideíg annak az oka, hogy a fenil-hidrazin-származék és az oxacikloalkán­­-2-ol-származék közötti reakciót miért gyorsítja, illet­ve segíti elő az erős sav korábban említett specifikus mennyisége. Azt azonban megállapítottuk, hogy ha a reakcióelegyben az erős sav mennyisége fölösleg­be! van ahhoz a mennyiséghez képest, amely a fenil­­-hidrazin-származéknak a reakcióelegyben lévő teljes mennyisége savaddiciós sóvá alakításához szükséges, akxor az oxacikloalkán-2-ol-származék — amely intra­­molekuláris acetál típusú vegyület — bomlást szenved, -és a bomlástermék polimerizálódik vagy kondenzá­ciós polimerizálódást szenved, csökkentve ezáltal az ele állítani kívánt omega-indol-3-il-alkanol-származék hozamát. Ha a reakcióelegy bázikus kémhatású, nem . kö vetkezik be reakció a fenil-hidrazin-származék és az oxacikloalkán-2-ol-származék között. A nem kí­vánt mellékreakciók megelőzésével a fenil-hidrazin­­-szírmazék az oxacikloalkán-2-ol-származékkal csak akkor kondenzálható közvetlenül indoigyűrűt tartal­mazó vegyületté, ha az erős savat olyan specifikus mennyiségben használjuk, amelyre a reakcióelegyben lévő egy mól oxacikloalkán-2-ol-származékra vonat­koztatva legalább egy mól fenil-hidrazin-származék savaddiciós sóvá alakításához szükség van, és amely sei Imiképpen nem több, mint a fenil-hidrazin-szár­­mszék teljes mennyiségének savaddiciós sóvá alakítá­sát oz szükséges mennyiség. A fenil-hidrazin-származék és az oxacikloalkán-2- -ol származék közötti reagáltatást előnyösen 70 °C és 170 °C közötti hőmérsékleten a reakció teljessé válá­sát oz szükséges időn át, rendszerint legalább 30 per­ces, például 30 perc és néhány óra közötti reakcióidő­vel hajtjuk végre. Ha a reagáltatást 70 °C alatti hőmér­sékleten hajtjuk végre, akkor a reakciósebesség nem megfelelő módon alacsony. A reakciósebesség maxi­mális értékét 170 °C körül éri el, így ennél magasabb hő nérsékletek alkalmazása már nem növeli a reakció­sét ességet. Ha a fenil-hidrazin-származék benzolgyűrűjéhez kapcsolódva éter típusú helyettesítőt, például metoxi­­vagy benziloxicsoportot tartalmaz és megnövelt reak­­cicsebességű, akkor előnyösen a reakcióhőmérséklet jelentősen alacsonyabb a többi fenil-hidrazin-szárma­­zél esetén alkalmazottnál, azaz például 70 °C és 90 °C közötti, A találmány szerinti eljárás gyakorlati megvalósítá­sa során eljárhatunk úgy is, hogy a fenil-hidrazin-szár­­mazékot és az oxacikloalkán-2-ol-származékot külön­­kü:ön feloldjuk egy adott mennyiségű, alkohol típusú oldószerben, majd az egyik így kapott oldatot csep­­penként hozzáadjuk a másikhoz, az elegy hőmérsék­letét a kívánt értéken tartva. Egy másik megvalósítási mód szerint a fenil-hid­­razin-származékot és az oxacikloalkán-2-ol-származé­­ko' egyidejűleg oldjuk fel, majd a kapott oldatot a ki­várt hőmérsékletre melegítjük. A találmány szerinti eljárással kapott termékeket, az omega-indol-3-il-alkanol-származékokat a szokásos módszerekkel különíthetjük el. így például a reakció­ele gyet vízzel és ezután egy vízzel nem elegyedő szer­ves oldószerrel, például kloroformmal keverjük össze 186.036 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom