185981. lajstromszámú szabadalom • Reagenscsíkok analitikai célokra

1 185 981 A találmány tárgya fogantyúval és ennek alsó részére erősített, reagenssel impregnált, szívóképes hordozóval rendelkező reagenscsík, valamint új eljárás folyadékok komponenseinek kémiai analízisére, különösen pedig a szilárd halmazállapotú reagensek új hozzáadási módsze­rére, reagenscsíkok segítségével. Mivel a közvetlen fizikai’vagy fizikai-kémiai analízis csak különleges esetekben lehetséges, a kémiai analízis — vagyis megfelelő reagensek hozzáadása és az ezzel elő­idézett reakció meghatározása — még mindig a legfon­tosabb kvalitatív és kvantitatív vizsgálati módszer folya­dékok alkotóelemeinek meghatározására. Ilyenkor a rea­genseket gyakran fölöslegben adagolják, de egyéb anali­tikai eljárásoknál, így a kinetikai méréseknél vagy a tér­­fogatos analíziseknél, az adagolást pontosan kell végez­ni. A jó adagolhatóság érdekében a szilárd halmazállapo­tú reagenseket a hozzáadás előtt általában valamely alkal­mas oldószerben oldják fel és ennek az oldatnak az aliqu­ot részét használják fel az analízishez. Annak érdekében, hogy a felhasználó — különösen több reagens használata esetén — a fáradságos kimérést és az oldást megtakarít­hassa, kész reagensoldatok már régóta beszerezhetők a kereskedelemben. Az egymással össze nem férő reagen­seket külön-külön kell feloldani és közvetlenül felhaszná­lás előtt kell egyesíteni. Az oldat formájában instabilis reagenseket általában tablettázó segédanyagok felhaszná­lásával készült reagens-tabletták vagy ampullába töltött liofilizátumok alakjában hozzák forgalomba, melyek rö­viddel a felhasználás előtt oldószerekkel reagensoldatok­ká alakíthatók át. A reagens-tablettáknak az a hátránya, hogy készítésük vagy tárolásuk alatt kopás következtében tömegük csök­ken, ezáltal a reagens mennyisége változhat, vagy pedig olyan nagy nyomással kell sajtolni őket, hogy újrafelol­­dásuk nehézségekbe ütközik. A tablettázáshoz használt segédanyagoknak, különösen csúsztató- és formalevá­lasztószereknek az analízist zavaró hatása is korlátozza a tabletták általános alkalmazását. A reagensoldatok ampullákban végzett liofilizálása reprodukálhatósági szempontból optimális és lehetővé te­szi egymással össze nem férő reagensek ,,réteges liofili­­zátum” kénti egymásrafagyasztását és szárítását is. Az el­járás azonban igen munkaigényes és drága. A 2 301 999 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságrahozatali iratban oldatban instabilis anya­gok stabilizálására azt javasolták, hogy szívóképes hor­dozót, például szűrőpapírt reagens oldattal itatnak át, megszárítanak vagy liofilizálnak és a szűrőpapír alkalmas nagyságú- ezáltal megfelelő mennyiségű reagenst tartal­mazó — darabjait egy — például műanyagból készült — „keverőpálca” ként szolgáló fogantyúra ragasztják fel. Valamely oldószer vagy a vizsgálandó folyadék megfele­lő mennyiségének e keverőpálcával végzett keverésével a reagenseket újra eluálják és megkapják a kész analízis — elegyet. Bár ez a technika elvileg használható, a gyakor­lat azt mutatta, hogy az így előállított keverőpálcákról csak a nagyon jól oldódó anyagok oldódnak le gyorsan és tökéletesen, a többi reagens azonban tökéletlenül eluáló­­dik. Attól eltekintve, hogy emiatt, szükségtelenül nagy mennyiségű reagenssel kell a hordozót impregnálni, a mindenkori eluált mennyiség az elució körülményeitől (idejétől, hőmérsékletétől, a keverési sebességtől, a visz­kozitástól) is függ, ezért a reagensek egzakt koncentrá­ciója nem garantálható. Ezért merült fel az a feladat, hogy az említett,,keverő­pálcák” minőségét úgy javítsuk meg, hogy olyan rea­genscsíkokat kapjunk, amelyekről a reagensek gyorsan, reprodukálhatóan, és lehetőleg tökéletesen leoldhatók le­gyenek. A találmány szerint ezt a feladatot úgy oldottuk meg, hogy a szívóképes hordozót nem ragasztjuk fel a fogan­tyúra, hanem egy afölött elhelyezett műanyaghálóval erő­sítjük fel a fogantyúra oly módon, hogy a hálót a ,z ívó ké­pes hordozó egymással szemben levő szélein hegesztéssel rögzítjük a nyélhez. Reagenstartalmú, szívóképes hordo­zónak a műanyag fogantyú és egy vékony háló közé törté­nő behegesztését a 2 118 455 SZ. Német Szövetségi Köztársaság-beli közzétételi irat már leírta, de az ott le­írt, kb. 6x6 mm méretű tesztpapíroknál még vizeletsu­gárban sem észlelhető „kimosási” effektus (3. oszlop, 76—16). Ezért meglepő, hogy ilyen reagenscsíkokból egy oldószerben végzett rövid keveréssel a reagensek gyakor­latilag kvantitatívan eluálódnak. míg megfelelően felra­gasztott (a 2 301 999 sz. Német Szövetségi Köztársaság­beli nyilvánosságrahozatali irat szerinti) hordozóból, melynek felülete az oldószer számára teljesen hozzáfér­hető. a reagensek csak tökéletlenül oldódnak ki. A kioldás sebessége még fokozható, ha a reagensek na­gyobb mennyiségének felvételére szükséges vastagabb papírt több réteg vékonyabb papírra osztjuk. Ezáltal egy további, keresztirányú átáramoltatás érhető el. Ilyen, egymástól elválasztott papírrétegek egymással össze nem férhető reagensek fizikai elválasztására is szolgálhatnak. Ezen túlmenően az átáramoltatás és ezzel az eluálás se­bessége azzal is javítható, hogy az ilyen papírrétegek közé, ill. a papír és a fogantyú közé egy további műa­nyaghálót iktatunk. Abban az esetben, ha a különböző papírrétegekben egymástól eltérő reagenseket haszná­lunk, akkor az ilyen, közbenső hálók biztonságosan meg­gátolnak egy esetleges maradó egymásrahatást. Noha a hálók anyaga elvileg lehet természetes rost vagy fém, az egyszerű feldolgozhatóság és a kedvező ár miatt a találmány szerint előnyösen műanyaghálót, példá­ul poliamidból, poliészterből, PVC-ből stb. készült hálót használunk hegesztett borítóháló, és közbenső-, illetve alátétháló gyanánt. A borítóhálók lyukbősége 50—250 p. előnyösen 100—150 p, az alátéthálók lyukbősége 80—250 p, előnyösen 100—200 p. A hálók szálvastagsága általá­ban 10 és 50 p közötti. Szőtt vagy hurkolt hálók egyaránt alkalmasak, a szálkeresztezéseknél a szálak egymáshoz is hegeszthetők, ill. ragaszthatok. Szívóképes hordozóként előnyösen gyapotból, cellu­lózból, regenerált cellulózból, például poliamid­­poliészter- műszálból vagy ezek keverékéből készült pa­pírok és filcek alkalmasak. Természetesen kizárt az olyan anyagok használata, melyek a reagensekkel kémiai kötést létesítenek, reakcióba lépnek vagy szilárd komp­lexet képeznek. Könnyű leoldhatóságuk, jó szívóképessé­gük, valamint sok reagenssel végzett impregnálás után is megmaradó jó feldolgozhatóságuk miatt különösen elő­nyösek a poliamid- és poliamid-cellulóz papírok. A találmány szerinti reagenscsíkok lehetővé teszik ér­zékeny szilárd reagensek stabilis alakban történő tárolá­sát és reagens-oldatokká való gyors átalakítását is. Az alkalmazott hordozó vastagságának és méretének, valamint az impregnálásra használt reagensoldat kon­centrációjának változtatása útján a kész oldat reagens­koncentrációja tág határok között szabályozható. Na­gyobb reagens-szükséglet esetén egy fogantyún egymá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom