185981. lajstromszámú szabadalom • Reagenscsíkok analitikai célokra
1 185 981 A találmány tárgya fogantyúval és ennek alsó részére erősített, reagenssel impregnált, szívóképes hordozóval rendelkező reagenscsík, valamint új eljárás folyadékok komponenseinek kémiai analízisére, különösen pedig a szilárd halmazállapotú reagensek új hozzáadási módszerére, reagenscsíkok segítségével. Mivel a közvetlen fizikai’vagy fizikai-kémiai analízis csak különleges esetekben lehetséges, a kémiai analízis — vagyis megfelelő reagensek hozzáadása és az ezzel előidézett reakció meghatározása — még mindig a legfontosabb kvalitatív és kvantitatív vizsgálati módszer folyadékok alkotóelemeinek meghatározására. Ilyenkor a reagenseket gyakran fölöslegben adagolják, de egyéb analitikai eljárásoknál, így a kinetikai méréseknél vagy a térfogatos analíziseknél, az adagolást pontosan kell végezni. A jó adagolhatóság érdekében a szilárd halmazállapotú reagenseket a hozzáadás előtt általában valamely alkalmas oldószerben oldják fel és ennek az oldatnak az aliquot részét használják fel az analízishez. Annak érdekében, hogy a felhasználó — különösen több reagens használata esetén — a fáradságos kimérést és az oldást megtakaríthassa, kész reagensoldatok már régóta beszerezhetők a kereskedelemben. Az egymással össze nem férő reagenseket külön-külön kell feloldani és közvetlenül felhasználás előtt kell egyesíteni. Az oldat formájában instabilis reagenseket általában tablettázó segédanyagok felhasználásával készült reagens-tabletták vagy ampullába töltött liofilizátumok alakjában hozzák forgalomba, melyek röviddel a felhasználás előtt oldószerekkel reagensoldatokká alakíthatók át. A reagens-tablettáknak az a hátránya, hogy készítésük vagy tárolásuk alatt kopás következtében tömegük csökken, ezáltal a reagens mennyisége változhat, vagy pedig olyan nagy nyomással kell sajtolni őket, hogy újrafeloldásuk nehézségekbe ütközik. A tablettázáshoz használt segédanyagoknak, különösen csúsztató- és formaleválasztószereknek az analízist zavaró hatása is korlátozza a tabletták általános alkalmazását. A reagensoldatok ampullákban végzett liofilizálása reprodukálhatósági szempontból optimális és lehetővé teszi egymással össze nem férő reagensek ,,réteges liofilizátum” kénti egymásrafagyasztását és szárítását is. Az eljárás azonban igen munkaigényes és drága. A 2 301 999 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságrahozatali iratban oldatban instabilis anyagok stabilizálására azt javasolták, hogy szívóképes hordozót, például szűrőpapírt reagens oldattal itatnak át, megszárítanak vagy liofilizálnak és a szűrőpapír alkalmas nagyságú- ezáltal megfelelő mennyiségű reagenst tartalmazó — darabjait egy — például műanyagból készült — „keverőpálca” ként szolgáló fogantyúra ragasztják fel. Valamely oldószer vagy a vizsgálandó folyadék megfelelő mennyiségének e keverőpálcával végzett keverésével a reagenseket újra eluálják és megkapják a kész analízis — elegyet. Bár ez a technika elvileg használható, a gyakorlat azt mutatta, hogy az így előállított keverőpálcákról csak a nagyon jól oldódó anyagok oldódnak le gyorsan és tökéletesen, a többi reagens azonban tökéletlenül eluálódik. Attól eltekintve, hogy emiatt, szükségtelenül nagy mennyiségű reagenssel kell a hordozót impregnálni, a mindenkori eluált mennyiség az elució körülményeitől (idejétől, hőmérsékletétől, a keverési sebességtől, a viszkozitástól) is függ, ezért a reagensek egzakt koncentrációja nem garantálható. Ezért merült fel az a feladat, hogy az említett,,keverőpálcák” minőségét úgy javítsuk meg, hogy olyan reagenscsíkokat kapjunk, amelyekről a reagensek gyorsan, reprodukálhatóan, és lehetőleg tökéletesen leoldhatók legyenek. A találmány szerint ezt a feladatot úgy oldottuk meg, hogy a szívóképes hordozót nem ragasztjuk fel a fogantyúra, hanem egy afölött elhelyezett műanyaghálóval erősítjük fel a fogantyúra oly módon, hogy a hálót a ,z ívó képes hordozó egymással szemben levő szélein hegesztéssel rögzítjük a nyélhez. Reagenstartalmú, szívóképes hordozónak a műanyag fogantyú és egy vékony háló közé történő behegesztését a 2 118 455 SZ. Német Szövetségi Köztársaság-beli közzétételi irat már leírta, de az ott leírt, kb. 6x6 mm méretű tesztpapíroknál még vizeletsugárban sem észlelhető „kimosási” effektus (3. oszlop, 76—16). Ezért meglepő, hogy ilyen reagenscsíkokból egy oldószerben végzett rövid keveréssel a reagensek gyakorlatilag kvantitatívan eluálódnak. míg megfelelően felragasztott (a 2 301 999 sz. Német Szövetségi Köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat szerinti) hordozóból, melynek felülete az oldószer számára teljesen hozzáférhető. a reagensek csak tökéletlenül oldódnak ki. A kioldás sebessége még fokozható, ha a reagensek nagyobb mennyiségének felvételére szükséges vastagabb papírt több réteg vékonyabb papírra osztjuk. Ezáltal egy további, keresztirányú átáramoltatás érhető el. Ilyen, egymástól elválasztott papírrétegek egymással össze nem férhető reagensek fizikai elválasztására is szolgálhatnak. Ezen túlmenően az átáramoltatás és ezzel az eluálás sebessége azzal is javítható, hogy az ilyen papírrétegek közé, ill. a papír és a fogantyú közé egy további műanyaghálót iktatunk. Abban az esetben, ha a különböző papírrétegekben egymástól eltérő reagenseket használunk, akkor az ilyen, közbenső hálók biztonságosan meggátolnak egy esetleges maradó egymásrahatást. Noha a hálók anyaga elvileg lehet természetes rost vagy fém, az egyszerű feldolgozhatóság és a kedvező ár miatt a találmány szerint előnyösen műanyaghálót, például poliamidból, poliészterből, PVC-ből stb. készült hálót használunk hegesztett borítóháló, és közbenső-, illetve alátétháló gyanánt. A borítóhálók lyukbősége 50—250 p. előnyösen 100—150 p, az alátéthálók lyukbősége 80—250 p, előnyösen 100—200 p. A hálók szálvastagsága általában 10 és 50 p közötti. Szőtt vagy hurkolt hálók egyaránt alkalmasak, a szálkeresztezéseknél a szálak egymáshoz is hegeszthetők, ill. ragaszthatok. Szívóképes hordozóként előnyösen gyapotból, cellulózból, regenerált cellulózból, például poliamidpoliészter- műszálból vagy ezek keverékéből készült papírok és filcek alkalmasak. Természetesen kizárt az olyan anyagok használata, melyek a reagensekkel kémiai kötést létesítenek, reakcióba lépnek vagy szilárd komplexet képeznek. Könnyű leoldhatóságuk, jó szívóképességük, valamint sok reagenssel végzett impregnálás után is megmaradó jó feldolgozhatóságuk miatt különösen előnyösek a poliamid- és poliamid-cellulóz papírok. A találmány szerinti reagenscsíkok lehetővé teszik érzékeny szilárd reagensek stabilis alakban történő tárolását és reagens-oldatokká való gyors átalakítását is. Az alkalmazott hordozó vastagságának és méretének, valamint az impregnálásra használt reagensoldat koncentrációjának változtatása útján a kész oldat reagenskoncentrációja tág határok között szabályozható. Nagyobb reagens-szükséglet esetén egy fogantyún egymá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
