185965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás korróziógátló festék előállítására

1 185 965 2 A találmány korróziógátló festékek előállítására vonatkozik karboxilcsoportokat tartalmazó kötő­anyagok és bázikus pigment együttes felhasználá­sával. , Ismeretes az, hogy vinil- és akrilátkopolimerek felhasználásával kiváló tulajdonságú bevonóanya­gok állíthatók elő. Ezek a polimer kötőanyagok rendszerint szabad karboxilcsoportokat tartalmaz­nak, amelyeknek fontos szerepük van a kötőanyag kedvező tulajdonságainak kialakításában. A 158 384. és a 173 565. számú magyar szabadal­mi leírás olyan akrilátkopolimerek előállítását is­merteti, amelyekben a szabad karboxilcsoportok biztosítják a gyanták termoreaktivitását, illetve ka­talizátorként fejtik ki hatásukat beégetős, vagy po­­liuretán rendszerekben. A karboxilcsoportoknak kedvező tulajdonsága az, hogy a kopolimer kötőanyagú bevonóanyagok­nak a fémekhez való tapadását jelentősen megnö­veli (Dr. Kovács Lajos Lakk és festék zsebkönyv 1972. 239. oldal). A bevonóanyagok tapadása karboxilcsoport nél­kül, főként alumínium és horgany felületen gyenge. A 166 683. számú magyar szabadalmi leírásban olyan eljárást ismertetnek, amelyben karboxilcso­­portot tartalmazó kopoiimereket egyéb kötőanya­gokhoz kevernek a végtermék tapadásának növelé­se érdekében. A gyakorlatban elterjedt levegőn szá­radó alkidgyantás festékek kötőanyagai - a beége­­tös alkidamin, illetve alkid-amin-epoxigyantás rendszerek - a termoreaktivitás biztosítására, illet­ve katalitikus tulajdonságok biztosítására szintén savas jellegűek, vagyis karboxilcsoportot tartal­maznak. A korszerű és hagyományos festékkötőanyagok felhasználását korlátozza, hogy a karboxilcsopor­tokat tartalmazó anyagok viszkozitásnövelő, be­­duzzadást, illetve gélesedést okozó tulajdonságuk miatt bázikus pigmentekkel nem pigmentálhatók (Dr. Kovács Lajos Lakk- és festék zsebkönyv, 1972. 96. oldal és 239. oldal). A karboxilcsoportok ugyancsak nem férnek ösz­­sze a korróziógátló festékekben leggyakrabban al­kalmazott inhibitív hatású pigmentekkel sem. Emiatt például a bárium-metaborát pigment elter­jedése korlátozott. A bárium-metaborát korrózió­gátló festékekben gyakran kerül alkalmazásra pél­dául az 1 528 715 és 1 528 717. számú angol, a 2 818 344. számú amerikai egyesült államokbeli és a 44 322/73. számú japán szabadalom szerint, mivel ólom- és kromáttartalomtól mentes, fehér színű, csökkenti a kötőanyagok krétásodási hajlamát, fém-, különösen alumínium- és horganyfelületen kedvező tapadást biztosít. A bárium-metaboráttal összeférő kötőanyagok választéka igen szűk, fő­ként poli(vinilbutirál)-t alkalmaznak, nem használ­ható azonban a karboxilcsoportokat tartalmazó, levegőn száradó, vagy beégethető vinil- vagy akri­­lát-kopolimer. A találmány célkitűzése olyan korróziógátló fes­ték előállítási eljárásának kidolgozása, amelyeknek mind kötőanyag, mind pigment komponense a leg­kedvezőbb tulajdonságokat biztosítja, mind leve­gőn száradó, mind hőre beégethető formában elő­állítható, szabad karboxilcsoportokat tartalmazó kötőanyagot bázikus jellegű pigmentekkel együtt alkalmazva sem okoz tárolhatósági problémát. Felismertük azt, hogy ha a kötőanyag szabad karboxilcsoportjainak reverzibilis átmeneti leköté­sét hajtjuk végre, akkor a festékkötőanyag tárolha­tósága megfelelő, a bevonat kialakításakor viszont irreverzíbilis reakcióval karboxilcsoportok ismét felszabadíthatok és ezáltal a bevonati tulajdonsá­gok nagymértékben javíthatók. A találmány szerint korróziógátló festék előállí­tására olyan módon járunk el, hogy 95,0-985 tö­­meg% mennyiségű 1,5-4,0 tömeg% melainsavan­­hidrid és 96,0-985 tömeg% egyéb monomer, éspe­dig metilmetakrilát és butilmetakriiát vagy vinil­­acetát és vinilklorid kopolimerjét és 1,5-5,0 tö­­meg%, de a melain-savanhidridre számított leg­alább ekvímoláris mennyiségű alifás primer vagy szekunder alkanol-amint, előnyösen 2-amino­­etánolt vagy 2,2' imino-dietanolt, 60-400 tömeg%, szabad hidroxilcsoportot nem tartalmazó oldósze­res, előnyösen xilolos vagy toulolos és etílglikolace­­tátos és metiüzobutilketonos közegben 110-130 °C- on, 1-3 óra időtartamig reagáltatunk és az így kapott a., polimer oldat 30-50 tömeg%-ából és b., 3,0-25,0 tömeg% bázikus jellegű pigmentből, elő­nyösen bárium-metaborátból és/vagy horganyfe­hérből és c., 0-25 tömeg% egyéb pigmentből és töltőanyagból, célszerűen titán-dioxidból és tal­­kumból és d., 20-40 tömeg% oldószerből, előnyö­sen xilolból, toluolból, butilacetátból, metilizobu­­tilketonból és e., 2,0-12,0 tömeg% az a., polimerre addicionált alkanol-amin reaktiv amincsoportjával szobahőmérsékleten is reakcióképes vegyületből, éspedig poliizocianátból vagy epoxigyantából vagy 120-150 °C-on 10-30 perc alatt reakcióképes ve­gyületből, éspedig amino-formaldehidgyantából (a szobahőmérsékleten reaktiv e., komponenst köz­vetlenül a bevonat kialakítás előtt adagolva) a szo­kásos módon diszpergálással és keveréssel festéket készítünk. Megjegyezzük azt, hogy a találmány szerinti be­vonóanyag előállításához önmagában a bázikus jellegű pigment is felhasználható. Gazdaságossági és lakktechnikai szempontok figyelembevételével célszerű azonban ezeket a bázikus jellegű pigmente­ket a szokásos pigmentekkel és töltőanyagokkal elkeverni. A bevonóanyag nagy molekulasúlyú kö­tőanyagkomponense tetszés szerinti karboxilcso­portot tartalmazó lakkipari kötőanyag lehet, ta­pasztalataink szerint azonban a technológiai egy­szerűség miatt akrilát- vagy vinilkopolimert hasz­nálunk. A karboxilcsoportot tartalmazó kopolimer kötőanyagoldatát célszerűen melainsavanhidrid beépítésével állítjuk elő. A találmány szerinti eljárással előállított korró­ziógátló bevonóanyagok előnyös tulajdonságait a következőkben foglaljuk össze:- Korszerű kötőanyag- és pigmentkomponensek felhasználásával savas vagy lúgos jellegtől függet­lenül tartós és jó tárolhatóságú bevonóanyagok állíthatók elő;- A bevonatok száradási és mechanikai tulajdonsá­gai jobbak, mint a hagyományos bevonatoké;- A bevonat tapadása közvetlen horgany- és alumí­nium felületen is kifogástalan; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom