185936. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a bőr- és nyálkahártyák vírusfertőzéseinek lokális kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására

1 185 936 2 A találmány eljárás a bőr- és nyálkahártyák ví­rusfertőzéseinek lokális (helyi) kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására. A találmány el-' sősorban olyan, lokálisan alkalmazható készítmé­nyekre vonatkozik, amelyek 9-(2-hidroxi­­-etoxi-metil)-guanint, más néven acyclovirt tartal­maznak. Az alábbiakban ez utóbbi nevet használ­juk. Ismeretes, hogy az acyclovir és gyógyászatilag felhasználható sói és észterei a DNS és RNS víru­sok különböző osztályaival szemben mind in vitro, mind in vivo vírusellenes (antivirális) hatásúak (1 523 865 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás). Az acyclovir-különösen hatékony a herpes simplex vírussal szemben, amely nyulakon herpeses szaru­­hártyagyulladást, egereken herpeses agyvelőgyulla­­dást, tengerimalacokon bőrherpest idéz elő. Az acyclovir hátránya, hogy vízben csak kevéssé oldódik, hidrofób oldószerrendszerekben pedig majdnem teljesen oldhatatlan. Ennek megfelelően nehéz létrehozni olyan, lokálisan alkalmazható ké­szítményt, mely a hatóanyagot oldott állapotban elegendően magas koncentrációban tartalmazza ahhoz, hogy hatását teljesen kifejthesse, és legked­vezőbbé tegye a hatóanyagnak bőrbe való behato­lását. A felszabadulás megkönnyítésén kívül az is lényeges, hogy a gyógyászatilag hatásos anyag bár­mely formulázása hosszú időn át stabilis legyen, hatékonyságát el ne veszítse, el ne színeződjék, old­hatatlan anyagokat vagy komplexeket ne képezzen, és ne ingerelje a bőrt vagy a nyálkahártyát. Az 1 523 865 sz. nagy-britanniai szabadalmi le­írás 26. példája felsorolja egy 5 súly% acyclovirt tartalmazó olaj/víz típusú krém alkatrészeit, me­lyek egyike 5 súly% propilénglikol. A 26. példa szerinti formulázásban a propilénglikol a nedvesí­tőszer, azaz a higroszkópos vivő anyag, melynek javítania kell a készítmény kozmetikai küllemét, és csökkentenie a tárolás során fellépő hidratációt. Állatkísérletekben ez a formulázás, továbbá egy Angol Gyógyszerkönyv (British Pharmacopeia) (B. P.) szerinti, acyclovirt tartalmazó vizes krém nem segítette elő a különösen gyors gyógyulást, valószínűleg azért, mert a hatóanyagnak nem volt elegendő mennyisége oldatban, és csak kevéssé ha­tolt a bőrbe. Tekintettel arra, hogy a bőrfelület, különösen a szaruréteg lipidjellegű, régebben úgy vélték, hogy a bőrbe való kedvező behatolás céljából az emulgeált hatóanyagnak az olajos fázisban kell lennie, hogy megoszlás útján a bőr lipidalkatrészei közé juthas­son. Úgy találtuk, hogy az acyclovir lokálisan alkal­mazható készitményekből való felszabadulása cél­jából a hatóanyag maximális, oldatban lévő kon­centrációjának egy olaj/víz típusú emulziós készít­mény külső fázisában, tehát a vizes fázisban kell lennie. Úgy találtuk továbbá, hogy ha a vizes fázis­ban társoldószerként magas koncentrációban, így pl. 50 térfogat% mennyiségben (arra a fázisra szá­mítva) többértékű alkoholt használunk, akkor az oldatba lépő (szolubilizált) acyclovir koncentráció­ja növelhető, tehát az ilyen készítmények hatékony­sága nagyobb. A többértékű alkoholnak ilyen ma­gas koncentrációja egyszersmind feleslegessé teszi azt is, hogy a készítményhez további alkatrészként tartósítószert kelljen adnunk. Az ilyen, lokálisan alkalmazható készítmények kielégítik továbbá a megkívánt stabilitási követel­ményeket is, megtartják hatásosságukat, nem in­gerük a bőrt vagy nyálkahártyát, és a régebbi ké­szítményekkel szemben az az előnyük, hogy ható­anyaguk hatékonyabban és nagyobb koncentráció­­ben hatol a bőrbe. Ennek eredményeként elérhető a fertőzés gyors és teljes gyógyulása. A találmányi eljárás ennek megfelelően olyan, lokálisan alkalmazható, olaj/víz típusú gyógyszer­­készítmények előállítására vonatkozik, amelyek emlősök vírusos megbetegedéseinek kezelésére h&sználhatók, s amelyek diszpergált olajos fázist, folyamatos vizes fázist, a vizes fázisban (a készít­mény súlyára számítva) legalább 30 súly% többér­­té'cű alkoholt, és oldott állapotban lévő (szolubili­zált) acyclovirt tartalmaznak. Egy ilyen készítmény előnyösen legfeljebb 50% vizet tartalmaz. Egy ilyen, lokálisan alkalmazható készítmény tartalmazhat 0,075-10 súly% acyclovirt vagy ennek sóját, 30-60 súly% vizet és egy olajos fázist. A to­vábbiakban az acyclovir megnevezésen ennek gyó­­gvászatilag felhasználható sóit is értjük, kivéve ha a szövegben ettől eltérő, világos utalást teszünk. A készítmény egy előnyös formája 1-10 súly% acyclovirt, 30-50 súly% többértékű alkoholt, 20-40 súly% vizet és olajos fázist tartalmaz. A készítmény legelőnyösebb formája 2-5 súly% acyclovirt, 35-45 sú!y% többértékű alkoholt, 25-40 súly% vizet és olajos fázist tartalmaz. A készítmény előnyösen 40 súly% többértékű alkoholt tartalmaz. Többértékűnek nevezzük az olyan alkoholt, melynek molekulája két vagy több hidroxilcsopor­­tct tartalmaz. A találmány szerinti eljárásban al­kalmazható többértékű alkoholok a glikolok és makrogolok, így pl. a propilénglikol, 1,3-butándi­­ol, polietiléngükol és glicerin. Előnyösen alkalmaz­ható a propilénglikol. Ha a találmány szerinti készítmény vizes fázisá­ban legalább 50 térfogat% többértékű alkoholt használunk, akkor az acyclovir szobahőmérsékle­ten beálló maximális koncentrációja 0,15 súly%­­rcl, mely az acyclovir vízben való oldhatóságának maximuma, 0,3 súly%-ra emelkedik. így tehát, ha a készítmény vizes fázisában az acyclovir 0,3 súly%-nál több, akkor a 0,3%-ot meghaladó hatóanyagmennyiség szuszpenzióban van, és gyógyszerrezervoárként viselkedik. Az acyclovir készítményben jelenlévő mennyiségnek egyrészt elegendőnek kell lennie a vírusellenes hatáshoz, másrészt nem szabad toxikusnak lennie. A készít­ményhez használt víz előnyösen tisztított víz, mely­nek meg kell felelnie az Angol Gyógyszerkönyv előírásainak. A találmány szerinti emulziók olajos fázisát is­mert alkatrészekből, ismert módon hozhatjuk létre. Jóllehet ez a fázis állhat csupán egy emulgensből, kívánatos, hogy tartalmazza legalább egy emul­­gensnek egy zsírral vagy olajjal, vagy mind zsírral, mind olajjal alkotott keverékét. Az alábbiakban részletesen kifejtjük, hogy előnyös a hidrofil emul­­gcnsnek lipofil emulgenssel való társítása, mely utóbbi stabilizálószerként szerepel. Előnyös továb-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom