185910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidrazinok előállítására

1 2 . - 185 910. A találmány tárgya eljárás hidrazinok és helyet­tesített hidrazinok előállítására. A hidrazin, fenil-hidrazin és alkil-hidrazinok, különösen a nem-szimmetrikus dimetil-hidrazin fontos kereskedelmi vegyületek, melyeket széles körben használnak fel, többek között habosító anyagok, gyógyszerek, fűtőanyagok, mezőgazda­­sági termékek előállításánál intermedierként. A hidrazinok és alkil-hidrazinok előállítására számos eljárás ismeretes. Például a Rasching-eljá­­rás általánosan használt eljárás a hidrazin szintézi­sére. Az eljárást úgy végzik, hogy a hidrazint am­móniából és nátrium-hipokloritból állítják elő két lépésben. Először klóramin keletkezik és mellékter­mékként nátrium-hidroxid. Majd a klóramin a fö­lösleges ammóniával reagál, és hidrazin keletkezik. Az első lépésben a klóramin gyorsan képződik. A második lépésben a klóramin és az ammónia . reakciója azonban lassú, és hevítést igényel ahhoz, hogy a reakció teljesen végbemenjen. A hidrazin­­képződés aránya hőmérséklettel emelkedik. Mel­lékreakcióban a hidrazin reagál a klóraminnal am­­mónium-klorid és nitrogén keletkezése közben. Ez a mellékreakció természetesen nem kívánatos, és azért hogy elkerüljük a hidrazin nagy mértékű 25 bomlását, a reakciót magas hőmérsékleten kell vé­gezni (mintegy 130 °C-on) és az ammóniát nagy feleslegben kell alkalmazni (20:1 és 30:1 közötti arányban) ahhoz, hogy a hidrazin és a klóramin reakcióját minimálisra csökkentsük. A reakciót egy 30 olyan szer jelenlétében kell végezni, amely megaka­dályozza a hidrazin bomlását. Az Olin-eljárás (Kolbe és munkatársai, Advan­ces in Petroleum Chemistry and Refining, 2, 9. fejezet, Interscience Publ, New York, N. Y., 1959.) 35 a Raschig-eljárás változata, ahol vízmentes ammó­niát alkalmaznak. A vízmentes ammóniát nyomás alatt vizes klóramin oldatba injektálják, és így a hígítási hő következtében az oldat hőmérséklete azonnal 130 °C-ra emelkedik, vagyis az ammónia 40 és a klóramin reakciójához szükséges ideális hő­mérsékletre. Hőt azonban kívülről is kell pótolni ahhoz, hogy a reakció teljesen végbemenjen, és a reakciót követően a nagy mennyiségben jelen levő ammónia desztillációja szintén energiát fogyaszt. 45 További energia szükséges ahhoz, hogy a mellék­­termékként képződő nátrium-kloridot eltávolítsák, és hogy a hidrazint kinyerjék. Az előállított hidra­zin valójában monohidrát. Ahhoz, hogy a tiszta, vízmentes hidrazint előállítsák, még további ener- 50 gia szükséges, a kémiailag kötött víz eltávolításá­hoz. A Schestakoff-módszer azon alapszik, hogy a karbamid nátrium-hipoklorittal való bontása hid­razint eredményez. A reakció a Hoffmann-eljárás- 55 hoz hasonlít, ahol primer aminokat amidokból állí­tanak elő. Az eljárást úgy végzik, hogy hideg vizes karbamid oldatot és nátrium-hidroxidot adnak hi­deg vizes nátrium-hipoklorit oldathoz. A reakcióhő az elegy hőmérsékletét 100 °C-ra emeli, ahol a reak- 60 ció gyors ütemben lejátszódik. Az eljárásban nagy mennyiségű gőzt kell használni a karbamid oldat (43%-os oldat) készítésekor, ez az oldás ugyanis erősen endoterm. A termék, a Rasching-eljáráshoz hasonlóan monohidrát, alacsony koncentrációban 65 (mintegy 3%). További energia szükséges a betömé­­nyítéshez, a monohidrát átalakításához, és a végső hidrazin-termék frakcionálásához. A reakcióval párhuzamosan nagy mennyiségű alkálifém és alká­lifémsó válik haszontalan melléktermékké. (A ter­melt hidrazin súlyára számított mintegy 12:1 arányban keletkezik melléktennék). A Bergbau- vagy Bayer-eljárás nem nagybani eljárás, bár az energiaszükséglete nem olyan nagy, mint a fenti nagybani eljárásoké. A Bergbau- vagy Bayer-eljárásban ammóniát reagáltatnak klórral egy keton jelenlétében, és így intermedierként egy diazo-ciklopropánt vagy ketazint nyernek. Az in­termediert azután hidrolizálják hidrazin-hidráttá, majd ez utóbbit alakítják át a kívánt vízmentes hidrazinná. A hidrazin kinyeréséhez ugyanannyi energia szükséges, mint a fenti nagybani eljárások­nál. A jelenleg fennálló nagy energiahiány miatt nagy jelentősége van olyan eljárásoknak, amelyeknek kisebb az energiaigénye, mint az ismert eljárások­nak. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a nyersanyagok és segédanyagok - pl. nátrium­­hidroxid, klór, karbamid, ammónia, stb. - előállí­tása szintén energiát emészt, még mielőtt az eljárás­ban alkalmaznánk. Az eljárás energiamérlegébe te­hál a nyersanyagok jelentős energiahiányt visznek be, és ezt is figyelembe kell venni, amikor a végter­mékre vonatkoztatott energiamérleget felállítjuk. Ezzel párhuzamosan a melléktermékek és a végter­mék súlyarányát is úgy kell tekinteni, mint a reak­ció megítélésének egyik fontos faktorát. A technika állása fent felsorolt hiányosságainak jó részét kikü­szöböli a 4 013 758 számú amerikai szabadalmi leí­rásban ismertetett Osborg eljárás. Ehhez az eljárás­hoz azonban az szükséges, hogy igen alacsony hő­mérsékletet lehessen előállítani a sokféle és külön­böző reakciólépéshez. Az ismert eljárások mindegyikében végtermék­ként hidrazin-hidrátot kapnak, mert az eljárásokat vizes közegben végzik. A találmány szerinti eljárás alkalmas .arra, hogy a fenti hátrányokat kiküszöbölje. A találmány sze­rinti eljárással nagy kitermeléssel közvetlenül víz­mentes hidrazint lehet előállítani, melyet a reakció elegyből egyszerű eljárással, pl. desztillációval lehet kinyerni. A találmány tárgya eljárás vízmentes hidrazin és helyettesített hidrazin előállítására. A találmány értelmében az eljárást úgy hajtjuk végre, hogy egy tere-hidrazinium-halogenidet alkálifém-amiddal, alkáliföldfém-amiddal, helyettesített alkálifém­­amiddal vagy helyettesített alkáliföldfém-amiddal reagál tatunk nem-vizes hígítószer jelenlétében, amely lehet folyékony vagy szilárd. A helyettesitett alkálifém-amid vagy helyettesí­tett alkáliföldfém-amid helyettesítője olyan egyér­­tékü csoport lehet, amelyet úgy kapunk, hogy egy szénhidrogénből egy hidrogénatomot eltávolítunk. Ilyen csoport lehet: 1-4 szénatomos alkilcsoport, például metil-, etil-, propil-, butil-, vagy fenilcso­­port. Az „alkálifém” kifejezést a szokásos értelemben használjuk, amely magában foglalja a lítiumot, nát­riumot, káliumot, rubídiumot és céziumot. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom