185910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidrazinok előállítására

1 . 185 910 2 Az „alkáli földfém” kifejezést szintén szokásos értelemben használjuk, és magnéziumot, kalciu­mot, báriumot és stronciumot értünk alatta. A „nem-vizes közömbös hígítószer” kifejezés, melyet a leírásban és az igénypontokban haszná­lunk, az alkalmazott reagenseknek olyan folyékony oldószere, illetve folyékony vagy szilárd hordozója, illetve hígítószere, amely nem lép reakcióba, illetve nincs a kívánt reakcióúttal ellentétes hatással, és amely lényegében véve vízmentes. A „lényegében vízmentes” kifejezés azt jelenti, hogy kevesebb mint 1 súly% vizet, előnyösen kevesebb, mint 0,1 súly% vizet tartalmaz. Ilyen hígítószerek lehetnek szárí­tott kerozin (előnyösen kis kéntartalommal és fris­sen desztillálva), trialkil-aminok, például tripropil­­amin és tributil-amin, vagy ezek keveréke. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös módja szerint a hígítószert úgy választjuk meg, hogy az megegyezzen a melléktermékként képződő vegyü­­lettel. Például, ha a találmány szerinti eljárásban alkalmazott terc-hidrazinium-halogenid egy terc­­alkil-hidrazinium-halogenid, akkor melléktermék­ként trialkil-amin fog képződni. Ebben az esetben ugyanazt a trialkil-amint használjuk hígítószerként az eljárásban, és így a reakciótermék-elegy ugyan­azt a trialkil-amint tartalmazza hígítószerként, mint melléktermékként. Ez megkönnyíti az előállí­tandó hidrazin elkülönítését. A találmány szerinti eljárást úgy hajtjuk végre, hogy egy terc-hidrazinium-halogenidet alkálifém­vagy alkáliföldfém-amiddal lényegében véve víz­mentes körülmények között reagáltatunk. Bár a reakciómechanizmus még nincs teljes mértékben tisztázva, véleményünk szerint a reakcióvázlaton bemutatott módon megy végbe. A reakcióvázlaton az (I) általános képlet terc-hidrazinium-halogeni­­det jelent, R„ R2 és R3 jelentése 1-4 szénatomos alkil- vagy fenil-( 1 —4 szénatomos alkil)-csoport, R6 jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, R4 és R5 jelentése hidrogén vagy 1-4 szénatomos alkil- vagy fenilcsoport, A je­lentése alkálifém- vagy alkáliföldfém, és X jelentése halogén, előnyösen klór- vagy brómatom. Az (I) és (II) általános képletű vegyület mennyi­sége a találmány szerinti eljárásban nem lényeges, és széles határok között változhat. A (II) általános képletű vegyület kis mól-fölöslege a reakcióelegy­­ben azonban előnyös. A hígítószer mennyisége úgyszintén nem lénye­ges, előnyösen az (I) és (II) általános képletű vegyü­­letek együttes súlymennyiségére számítva 50 és 1000% között lehel. Ha a reakcióelegy nem túl viszkózus, a hígítószer el is hagyható. A reakcióvázlattal szemléltetett reakciót előnyö­sen atmoszférikus nyomáson hajtjuk végre, az at­moszférikusnál nagyobb nyomás azonban meg­gyorsíthatja a reakciót, javíthatja a kitermelést, vagy megkönnyítheti a hígítószer használatát, amely egyébként a reakció hőfokán nem lenne fo­lyékony. Bár a találmány szerinti eljárás széles hőmérsék­lethatárok között lehet végrehajtani, azaz mintegy - 10 °C és 200 °C között, előnyösen mégis úgy járunk el, ha az (1) általános képletű hidrazinium­­sót és a közömbös hígítószert bármilyen hőmérsék­leten összekeverjük, majd a (II) általános képletű amidot legalább 50 °C-on hozzáadjuk, és gyorsan felmelegítjük, előnyösen 50 °C és 200 °C közötti hőmérsékletre, még előnyösebben 120 °C és 180 °C közötti hőmérsékletre. A találmány szerinti eljárás egy különösen előnyös foganatosítási módja szerint úgy járunk el, hogy az (I) képletű só és a közömbös hígítószer keverékét gázmentesítjük és 50 °C és 150 °C közé felmelegítjük, hozzáadjuk az amidhoz, majd folyamatos gyors hevítéssel 180 °C-ra melegít­jük, míg a hidrazinképződés meg nem szűnik. A reagensek adagolásának sorrendje nem lényeges. Előnyös azonban a hidrazinium-halogenidet elő­ször bensőségesen összekeverni a közömbös hígító­­szerrel, majd a képződött keverékhez adagolni a (II) képletű amidot, melyet szintén alaposan elke­vertünk a bígítószerrel. E célra bármilyen keverő­berendezést használhatunk. A reakció általában 30 perc vagy ennél is rövi­­debb idő alatt lejátszódik. A reakciófolyamatot bármilyen szokásos analitikai műszerrel ellenőriz­hetjük, mel yei a reagensek fogyását vagy a (III) képletű termék képződését nyomon tudjuk követni. A reakció teljessé tétele érdekében a (III) képletű hidrazint szokásos módszerekkel különíthetjük el a reakcióeleg\ bői. Alkalmas eljárás például a desztil­­láció, vagy a (III) általános képletű terméket kép­ződése ütemében folyamatosan eltávolítjuk a reak­­cióelegyből. ■ A találmány szerinti eljárás előnyös megvalósítá­si módja szerint a (II) képletű amidot és az (I) képletű halogenidet együtt juttatjuk a reakció­edénybe, majd a (III) képletű hidrazint azonnal eltávolítjuk az edényből, mielőtt a kiindulási ve­­gyületekkel való keveredése bekövetkezne. így a nem kívánatos mellékreakciók végbemenetelét meg lehet előzni, és jelentősen növelhető a kitermelés. Az ilyen eljárásoknál lényeges, hogy az (I) és (II) képletű reagensek adagolási arányát körülbelül ek­­vimoláris ériéken tartsuk, így megelőzzük a mellék­reakciókat. A (III) képletű hidrazinnak a kiindulási reagen­sektől való elkülönítését legkényelmesebben úgy végezhetjük, hogy a reakciót a technika állása sze­rint ismert, folyamatos csőreaktorban hajtjuk vég­re. Az eljárást úgy hajtjuk végre, hogy az (I) és (11) képletű reagenseket a reaktor reakciózónájában közömbös hígítószerbe juttatjuk (vagy hígítószerrel keverve juttatjuk a reaktorba) és a képződő (III) képletű hidrazint egy úgynevezett nem-adagoló zó­nában szinte azonnal eltávolítjuk. A közömbös hí­gítószer a rét kcióterméket a reakciózónából 30 má­sodpercnél rövidebb idő alatt kisodorja. A hidra­zint azután a reakcióelegytől szokásos elválasztó módszerekkel, például desztillációval különítjük el. Más módon úgy járhatunk el, hogy a hidrazint a reaktor reakciózónájából való eltávolítással egy­idejűleg desztillációval választjuk el a hígítószertől, és így még nagyobb kitermelést érhetünk el. A rea­gensek adagolási sebességét a végrehajtott reakció sebességéhez kell igazítani. A reaktor reakciózóná­ját fütőbererdezéssel láthatjuk el, hogy a reakció­­elegyet a kívánt hőfokon tartsuk. A csőreakiort úgy is kialakíthatjuk, hogy abból a terméket - közömbös hígítószerben oldva egye­I 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom