185904. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-dehidro-koleszterin-észterek (provit-D3-észterek) előállítására 7-bróm koleszterin-észterekből
185.904 A találmány tárgya eljárás 7-dehidro-koleszterin-észter /provitamin-Dx-észter/ előállítására 7-bróm-koleszterin-észternek adszorbensre felvitt szervetlen bázisokkal történő dehidrobromináláaa révén. A találmány szerinti eljárást agy valósítjuk meg, hogy a szervetlen bázisokat, nevezetesen alkálifémek és alkáii-foldférnek hidroxidjait, karbonátjait és hidrogén-karbonátjait adszorbensekre /aktívszén, perlit, celit, stb./ - célszerűen centekre - viaszük fel és a dehidrobrominálási reakciót az igy nyert aavkötőszerek 1,5-5 mólnyi mennyiségével önmagukban, vagy előnyösen 0,1-1,5 mólnyi tercier szerves bázis, igy'x-pikolin, piridin, szim-kollidin, jelenlétében valósítjuk meg. A nagy tisztaságú provitamin-D^-észterek előállítása a D^-vltamin szintézisében rendkívül nagy jelentőséggel bir. mivel a belőlük ultraibolya fény hatására keletkező D^-vitamin-eszterek termelése, tisztasága és kinyerhetőségé nagymértékben függ a besugárzott anyag tisztaságától. Az irodalomból ismeretes, hogy a D,-vibamin provitaminját, illetve észtereit 95 %-os, vagy ennél nagyobb hatóanyagtartalommal és jó hozammal igen nehéz előállítani. A nyerstermék olvadáspontját már kis mennyiségű szennyezések is rendkívül alacsonnyá tehetik. A többször ismételt átkristályositásos tisztítás jelentős termelés csökkenéssel jár, és a provitamin-Dj-észtert szolgáltató dehidrobrominálási reakció során keletkező izomer köleszta-diének hasonló oldékonysága miatt nem eredményez minden esetben megfelelő minőségű hatóanyagot. A 7-es helyzetben halogénezett koleszterin-észterek dehidr ohalogénez ép ét nagy feleslegben alkalmazott szerves és szervetlen bázisokkal, illetve ezek együttes felhasználásával hajtják végre. A reakcióban alkalmazott szerves bázisok gyakran drága reagensek. Ilyen például a legjobbnak tartott szim-kollidin, amellyel a 2^498.590 számú amerikai szabadalom szerint csak 27*9 %-oa termelés érhető el. Az alkálifémek és földfémek oxidjait, hidroxidjait és karbonátjait is gyakran használják savkötőkent, /például 261,972 számú svájci és 604,525 számú angol szabadalmak/. Ig^ nem alkalmazzuk, vagy jórészt helyettesítjük az említett drága szerves bázisokat és egyéb adalékokat. Az anyagköltség, valamint a visszanyerésükre és tisztításukra fordított energiaköltség jelentős mértékben lecsökken; a gyártás során nem, vagy csak kisebb mértékben jelentkeznek környezetvédelmi és szennyvíztisztítási problémák, a technológiai folyamatok egyszerűen kivitelezhetek. Adszorbensként diatoma lerakódásokból feltárással nyert speciális kovasavgéleket /celiteket/ vulkánikus eredetű kőzetekből nyert, duzzasztott aluminium-szilikátokat /perlitöket/ és aktiv szeneket; savkötőként alkáli-fémek és -földfémek hidroxidjait, karbonátjait, valamint hidrogén-karbonátjait használtuk. A savkötőszerek felvitele az adszorbensekre úgy történik, hogy a megfelelő bázis vizes oldatához, vagy szuszpenziójához hozzáadjuk az adszorbenst és a vizet desztillációval eltávolítjuk. Amennyiben lehetséges, a megfelelő hatóanyagot leválasztjuk az adszorbensre. Ez utóbbi módszert alkalmaztuk pl. kálcium-hidroxid esetén. A kálcium-hidroxidot telitett vizes káloi-2
