185885. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pentenoátészterek előállításáraa a melléktermékek visszakeringetésével

185 885 A találmány tárgya pentenoátészterek olyan eljá­rással történő előállítása, mely eljárás növeli a kívánt termék hozamát és lehetővé teszi a melléktermékek le­rakódásának az elkerülését oly módon, hogy a kelet­kező melléktermékeket a rendszerbe kiindulási anyag­ként visszakeringtetjük. A 4024163. számú Amerikai Egyesült Államok-be­­li szabadalmi leírásban egy sor inszekticid hatású pi­­retroidot írnak le. Ezeknek az inszekticid hatású ész­tereknek a szerkezetét az jellemzi, hogy 3-(2,2-dihalo­­gén-vinil)-2,2-dimetil-ciklopropánkarbonsav-egységet tartalmaznak. Ezek a sav-egységek különböző módon állíthatók elő. E módszerek egyikét Kondo és misai ír­ják le a „Synthetic Pyrethroids” szakkönyv 128—136. oldalán (Michael Elliott kiadó, American Chemical Society, Washington, D. C., 1977). A Kondo és mtsai által leírt szintézis első lépésében 3-metil-3- buten-1-olt rövidszénláncú alkil-ortoészter­­rel kondenzálnak, általában savkatalizátor jelenlété­ben, és így rövidszénláncú alkiI-3,3-dimetil-4-pente­­noátésztert állítanak elő, reakcióképes közbenső ter­mékek, így l-[l,l-di-(rövidszénláncú alkoxi)-etoxi]-3- -metilbutén és 1,1’-[1-(rövidszénláncú alkoxi)-etil­­idénbisz)oxi]]bisz]3-metil-2-butén] keletkezése mel­lett. A reakcióhoz szükséges két mól rövidszénláncú alkohol eltávolítása reakcióelegyből és a közbenső kondenzációs térnék molekulaátrendeződése (Claisan­­átrendeződés). Az itt alkalmazott „rövidszénláncú” kifejezés 1—6, előnyösen 1—4 szénatomos alkil-, al­­koxicsoportokra vonatkozik. Ennek a kondenzációs reakciónak a során nemkí­vánt melléktermékek képződnek. így például három mól rövidszénláncú alkil-alkoholnak a reagensekből való eltávolítása esetén a nem kívánt 3-metil-2-bute­­nil-3,3-dimetil-4-pentenoát melléktermék keletkezik. Ez a melléktermék, mivel magasabb forráshőmérsék­letű mint a reagensek és a termék, visszamarad a reak­cióedény alján a kívánt észter ledesztillálása után. A melléktermék keletkezésén kívül hátrányos az is, hogy csökken az előállítani kívánt észter hozama, a mellék­­terméket a környezet szennyezése nélkül el kell távolí­tani, és a termelés összköltsége növekszik. A találmány szerinti eljárás a fent említett konden­zációs eljárás javított változata, amelynek alkalmazá­sával a nem kívánt mellékterméket a kívánt észterré alakítjuk át. A találmány szerinti eljárás során 3-metil-2-buten­­-l-olt és (1—4 szénatomos aIkil)-ortoacetátot konden­zálunk a kívánt (1—4 szénatomos alkil)-3,3-dimetil-4- -pentenoát-észter előállítása érdekében, a kívánt ész­tert desztillálással kinyerjük, majd a 3-metil-2-bute­­nil-3,3-dimetil-4-pentenoátot tartalmazó maradékot legalább egy, az 1—4 szénatomos alifás alkoholok és trimetil-ortoacetát közül kikerülő alkoxilező szerrel alkoxilezzük bázikus észter-cserélő katalizátor jelenlé­tében. így a kívánt észtert kapjuk 3-metil-2-buten-l­­-ol-lal és/vagy l-[l,l-di(l—4 szénatomos alkoxi)-et­­oxi]-3-metil-2-bután-nal együtt és a terméket kiindu­lási anyagként visszakeringtetjük a folyamatba. A 3-metil-2-butenil-3,3-dimetil-4-pentenoát mara­dék alkoxilezésénél bázikus katalizátorra (észter-cse­­rélő katalizátorra) van szükség. Ilyen katalizátorok például az alkálifém-hidroxidok és -(1—4 szénato­mos)- alkoxidok, valamint a titán-izopropoxid. Vala­mely alkoxid katalizátor kiválasztásánál előnyös, de nem szükséges, hogy ugyanazt az alkoxicsoportot tar­talmazza a katalizátor, valamint az alkohol vagy az ortoacetát, melléktermékek képződésének az elkerülé­se érdekében. A katalizátor mennyiségének nincs ugyan döntő jelentősége, mégis kívánatos, hogy mind a nyers kondenzációs termék alkoxilezésénél, mind a maradék desztillálásánál 0,5—20 mól % katalizátort alkalmazzunk a 3-metil-2-butenil-3,3-dimetiI-4-pente­­noátra számítva. Az előnyös mennyiség 1—10 mól %. Abban az esetben, ha a konderizálást savas katalizátor jelenlétében végezzük, ahogy általában szokásos, a sav semlegesítésére általában ugyanazt a bázist alkal­mazzuk, amelyet az ezután következő alkoxilezésnél használunk. Abban az esetben, ha a nyers kondenzá­ciós terméket a maradék alkoxilezése előtt kívánjuk desztillálni, akkor a nyers terméket a desztillálás előtt semlegesítjük. Az (1—4 szénatomos alkil)-alkoholt vagy az orto­­acetátot általában egészen 20-szoros mólegyenérték­­nyi feleslegig terjedő mennyiségben használjuk a 3- -metil-2-butenil-3,3-dimetil-4-pentenoát mennyiségre vonatkoztatva. Az alkoholfelssleg egy része és az összes ortoacetát nem megy veszendőbe, ha a desztil­lációs maradékot alkoxilezzük, mivel a feleslegben lé­vő reagenseket a visszakéringetetett maradékkal együtt, kiindulási anyagként használjuk a legközeleb­bi kondenzálásnál vagy alkoxilezésnél. Jóllehet az alkoxilezést alacsony hőmérsékleten, például 0 °C-on, is végezhetjük, célszerűen általában 20—200 °C-on alkoxilezünk. Ha alkoxilező szerként trimetil-ortoacetátot alkalmazunk, akkor az előnyös hőmérséklettartomány 125—175 °C, de alacsonyabb hőmérsékleteken, így 20—125 °C-on is dolgozhatunk, ha az alkoxilező szer 1—4 szénatomos alifás alkohol. A reakcióban résztvevő anyagoktól és az alkalmazott hőmérséklettől függően kívánatos lehet, hogy a reak­ciót nagyobb nyomáson játszassuk le. A 3-metil-2-butenol és a trimetil-ortoacetát kon­­denzálásából származó desztillációs maradék alkoxi­­lezését azonban légköri nyomáson, alkoxilező szer­ként metanol (előnyösen a 3-metiI-2-butenil-3,3-dime­­til-4-pentenoátra számítva 5—10 mólfeleslegben) és trimetil-ortoacetát elegyének alkalmazásával előnyös végrehajtani. Alkélifémmetoxid — így 2—5 mólszá­zalék nátrium-metoxid — az előnyös katalizátor, nagy metanolfelesleg azonban nagy katalizátor­­mennyiséget igényel. Előnyösen 20 °C és 90 °C közöt­ti hőmérsékleten dolgozunk. A találmány szerinti eljárást részletesen a követke­ző példákon mutatjuk be. I. példa 3-metil-2-butenil-3,3-dimetil-4-pentenoát reakciója metil-alkohollal titán-tetraizopropoxid katalizátor használata mellett 9,8 g (0,050 mól) 3-metil-2-butenil-3,3-dimetiI-4- -pentenoát, 16,0 g (0,500 mól) metanol és 0,15 ml (kö­zelítőleg 0,0005 mól) titán izopropoxid oldatát saválló csövekbe töltjük be. A lezárt csöveket 150 °C-os olaj­fürdőbe helyezzük, majd meghatározott időközökben kivesszük a csöveket a fürdőből mintavétel érdeké­ben, amely az analízishez szükséges. Hét órás reakció­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom