185854. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szulfonamid-származékok előállítására

185854 2 mg/kg dózisban, metil-cellulóz-szuszpenzióban per os adagoljuk. A kísérlet befejezésekor, az utolsó szondá­zás utáin 3 órával az állatok szérumának koleszterin-és trigliceridértékeit meghatározzuk. A változást kont­roll állatcsoporttal történt összehasonlítás útján hatá­rozzuk meg. 2. Aggregálódás-gátlás A thrombocyta agregációra gyakorolt hatást a Born-féle teszttel vizsgáltuk. a) Módszer Az egészséges anyagcseréjük kísérleti állatok vénás vérét nátriumcitráttal (9:1 arányban) elegyítjük. 150 g gyorsulással végzett centrifugálással az erythrocytá­­kat kiülepítjük. A kiülepedett anyag fölötti anyagban a thrombocyták feldúsulnak. Ezt a felül elhelyezkedő anyagot lemezdús plazmának (LDP) nevezzük. Az LDP egy aliquot részét agregométer (a Braun Melsungen cég „Universal Aggregometer” gyártmá­nya) küvettájába töltjük, és ott egy kis mágneses ke­verővei keverjük. A vizsgálandó anyagot vizes oldat alakjában (kb. pH = 7) adjuk a LDP-hez. A szuszpen­zió fényáteresztésének változását egy írószerkezet fo­lyamatosan regisztrálja. A spontán agregáció lefolyá­sa után 5 x 10-1 adrenalin hozzáadására fellép az ag­regáció. Nagyobb thrombocytha — agregátumok képződnek és ennek következtében a szuszpenzió fényáteresztése megnő. b) Kiértékelés Az adrenalin által indukált agregáció 2 fázisban megy végbe. A fényáteresztés először nő, rövid ideig sz. példa szerinti anyag Lipidcsökkentés trigliceridek koleszterin Az adrenalin-indukált agregálódás gátló hatása 1 24 7 0 la 9 13 100 lb 0 10 0 le 38 7 100 ld 10 10 0 3 34 8 100 3a 0 20 0 3b 10 3 0 3c 30 7 50 3f 24 5 100 3g 20 10 30 4 10 10 100 4a 31 11 100 4b, 10 39 16 20 4c 0 12 0 4d, 9 42 19 100 4e 20 6 100 4f 14 0 100 4g 10 0 100 4h 22 0 50 4i 27 0 100 4j 10 0 10 4k 50 25 50 41 20 0 100 4m 22 12 100 5 20 Ó 6 10 0 0 7 10 0 0 stagnál, majd ismét növekszik. Agregálódás-gátló szerrel az agregációnak csak a 2. fázisa befolyásol­ható. Az eredmények számszerű kifejezése céljából meg­határozzuk a 2. agregációs fázisnak az adrenalinnal indukált agregáció vízszintesével bezárt szögét és ezt nevezzük 0%-os gátlóhatásnak (kontroli-kísérlet). Ugyanazon LDP-vel a vizsgálandó anyag hozzá­adása után az agregációt adrenalinnal indukáljuk, majd az agregálódás lefutását az írószerkezettel re­gisztráljuk. A 2. fázisnak a vízszintessel bezárt szögét ismét meghatározzuk, és a két szögérték viszonya ad­ja meg a thrombocyta agregáció 2. fázisának %-os gátló hatását. Az összehasonlításul szolgáló acetilszalicilsav eseté­ben gátlóhatás 10-4 M koncentrációnál 100%, 5 x 10~5 M koncentrációnál 0%. Valamennyi anyagot 5 x 10-5 koncentrációnál vizs­gáltuk. A példákban felsoroltakon kívül még különösen az alábbi, a találmány szerinti eljárással előállítható ve­­gyületek alkalmazása előnyös: 4—(2-benzolszulfonamidoetil)fenilacetamid 3—{4—[2—(4-fenilszulfonamido)-etil]-fenil}-pro­­pionsav 3—{4—[2—(4-fenilszulfonamido)-etii]-fenil}-pro­­pionamid 3—{4—[2—(4-fenilszulfonamido)-etil]-fenil]-pro­­pionsavetilészter Az alábbi kiviteli példák a találmány szerinti eljá­rást szemléltetik korlátozó jelleg nélkül. 1. példa 4—[2—(2-Feniletánszulfonamido)-etil]-benzoesav 14,3 g (70 mmól) 4—(2-Aminoetil)benzoesavetil­­észter-hidroklorid 150 ml absz. piridinnel készített, jéggel hűtött oldatához egy óra alatt keverés közben 16,1 g (70 mmól) 2-feniletánszulfokloridot csepegte­tünk. Ezután eltávolítjuk a hűtőfürdőt és a reakció­­elegyet 2 órán át keverjük szobahőmérsékleten. Ezt követően az elegyet jeges vízbe öntjük és koncentrált sósavval megsavanyítjuk. Olaj válik ki, amelyet éter­ben oldunk. A vizes fázist mégegyszer extraháljuk éterrel, az egyesített éteres fázisokat nátriumszulfáttal szárítjuk és végül bepároljuk. A maradékot etilacetát és ligroin elegyéből kikristályosítjuk. 18,4 g (az elmé­leti kitermelés 73%-a) 4-[2-(2-feniletánszulfonamido)­­etilj-benzoesavetilésztert kapunk, melynek olvadás­pontja 83—86 °C. 12,5 g (35 mmól) 4[2—(2—Feniletánszulfonami­­do)-etil]-benzoesavetilészter, 70 ml IN kálilúg és 200 ml metanol elegyét 2 órán át 35 °C-on tartjuk. Ezután 2N sósavval megsavanyítjuk. A metanolt elpárolog­tatjuk és a visszamaradt vizes fázist metilénkloriddal többször extraháljuk. Az egyesített metilénkloridos fázisokat vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A bepárlási maradékot nátriumhidro­­génkarbonát oldatban oldjuk, majd 5 N sósavval ki­csapjuk. A kristályokat leszívatjuk és megszárítjuk. 9,3 g (az elméleti kitermelés 88%-a 4-[22-(2-feniletán­­szulfonamido)-etil]-benzoesavat nyerünk, melynek olvadáspontja 183—186 °C. 5 10 15 20 25 30 35 •in 45 50 55 60 45 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom