185823. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sikér és keményítő kinyerésére búzalisztből
185 823 2 folyó frakciójából, és a szitákról elfolyó anyagot hozzáadhatjuk a siker ciklonokból származó, keményítőtartalmii alul folyó frakcióhoz, mielőtt azt a pentozánok eltávolítására szolgáló kezelésnek alávetnénk. A legjobb eredmény elérése céljából a pentozinokat lehetőleg teljesen el kell távolítani a berendezés második szakaszába betáplálandó szuszpenzióból. Ahhoz azonban, hogy a keményítő kitermelés jelentős javulását érjük el, nincs szükség a pentozánok gyakorlatilag teljes eltávolítására. A pentozánok vízzel szemben jelentős affinitást mutatnak, és a szuszpenzió pentozán tartalmának nagyobb része eltávolítható azáltal, hogy centrifugálissal eltávolítjuk belőle a víz nagyobb részét. A pentozánok eltávolítását ezért könnyen megvalósíthatjuk a szuszpenzió centrifugálásával. A centrifugálás művelete nem ugyanúgy függ a betáplált anyag viszkozitásától, mint a hidrociklon. Centrifuga segítésével a pentozánok gyorsan eltávoznak és a centrifuga túlfolyó anyagaként elvezet-he tők a vízzel és az oldható szennyezésekkel együtt. A túlfolyó anyagot visszavezethetjük az üzembe, hogy ipari vízként használjuk fel például a liszt és víz összekeveréséhez és gyúrásához, a fölösleget elpárologtatjuk. Centrifugálással a vizet olyan mértékig távolítjuk el, hogy a keményítő szuszpenzió sűrűsége a berendezés második szakaszába való betáplálásához megfelelő legyen. Amint a fentiekben már említettük, a találmány megalkotásához vezető kutatás során egy további felismerés az volt, hogy a berendezés második szakaszában működő hidrociklonokba (amelyeket „finomító ciklonok”-nak nevezhet ülik) betáplált anyagban levő rostok, különösen a körülbelül 150-200 mikron méretű rostok szintén károsan befolyásolják a hidrociklonok elválasztó hatásfokát, és bár a keményítő kitermelés megjavítható anélkül, hogy a rostokat vagy azok jelentős részét eltávohtanánk az ezekbe a ciklonokba betáplálandó szuszpenzióból, annak érdekében, hogy a keményítő kitermelés a lehető legnagyobb legyen, egy rosteltávolító lépés beiktatása kívánatos. A rostos anyag nagy része eltávolítható úgy, hogy a sikér ciklonok alulfolyó frakcióját képező szuszpenziónak legalább egy részét szitán visszük keresztül. A rostok kiszitdlásra felhasznált szita- vagy szitasorozat bizonyos mennyiségű pentozánt is eltávolíthat (rosthoz kötődött pentozánok). A berendezés második szakasza, amely a finomító ciklonokból áll, például 6-12 hidrociklont foglalhat magában. Ebben a sorozatban a keményítőt ellenáramban mossuk a mosó vízzel, hogy eltávolítsuk a maradék oldható és oldhatatlan szennyezések legnagyobb részét. Azáltal, hogy a berendezést részekre bontjuk és a szuszpenzióból a finomító ciklonokban történő kezelés előtt eltávolítjuk a pentozánokat vagy pentozánokat és a rostos anyagokat, fontos előnyökhöz jutunk a ciklonok nagyobb elválasztó hatásfoka következtében. A finomító hidrociklonok nagyobb hatásfoka azt jelenti, hogy adott mennyiségű tiszta víz és energia felhasználásával jelentősen nagyobb mennyiségű elsőrendű (A. jelzésű) búzakeményítőt nyerhetünk ki. À kísérletek azt mutatják, hogy a találmány szerinti eljárással, ha a pentozánoknak és a rostoknak legalább a nagyobb részét eltávolítjuk az első és második hidrociklon szakasz között, a búzakeményítő kinyerése — a búzaliszt súlyának százalékában kifejezve — lényegesen magasabb, mint a hidrociklonok alkalmazásával eddig elért legjobb eredmények hasonló műveleti feltételek és friss víz felhasználás mellett. A nagyobb keményítő kinyerés különösen az alacsony, 10 mikron alatti részecskeméretű butakeményítő esetében nyilvánvaló. További fontos előny, hogy ugyanakkor az eljárás alkalmas arra, hogy nagymennyiségű oldhatatlan proteint szolgáltasson, mert az elválasztott sikér frakciónak ez az értékes fő alkotórésze. A találmány szerinti eljárás mind kemény, mind sima búzaliszt — beleértve a teljes őrlésű lisztet is — feldolgozáfára alkalmas. Különösen alkalmas sima búzaliszt feldolgozására, mert a sikér simaHsztből való eltávolítása általában több nehézséggel jár. A találmány tárgyát képezi egy búzakeményítő feldolgozására szolgáló üzem is. A találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módját az alábbi példán mutatjuk be, amelyet a csatolt ábrán látható, bűzakeményítő kinyerésére szolgáló üzem folyamatábrája szemléltet. Az 1 jelzésű üzemrészben a vizet és a búzalisztet ismert módon összekeverjük és összegyúrjuk és/vagv keveijük. A keletkező szuszpenziót egy hidrociklon sorozat első 2 szakaszába szivattyúzzuk, ebben a szakaszban a szuszpenziót egy keményítőben gazdag, alulfolyókéut elvezetett frakcióra és egy túlfolyó, síkért és bizonyos mennyiségű keményítőt tartalmazó frakcióra választjuk szét. Ezt a túlfolyó frakciót a 3 szitáló üzemrészben szitáljuk. A szuszpenzión kifejtett, ismételt nyíró hatások következtében, különösen a hidrociklonckbau, a sikér agglomerálódik és 0,3-2 mm lyukbőségű szitákon kiszitálható. A szitákon áthaladó szuszpenziót hozzáadjuk az első, 2 jelzésű hidrociklon sorozat alulfo'yó frakciójához és a 4 szitáló üzemrészben szitáljuk, ahol a pentozánok és a rostok egy részét 50—150 mikron lyukbőségű szitákon felfogjuk és keményítőmentesre mossuk. A 4 szitáló üzemrész szűrletét ezután az 5 centrifugális szeparátorba vezetjük, ahol a vízzel szemben nagy affinitást mutató pentozánok maradékának a legnagyobb részét a túlfolyó frakcióban eltávolítjuk, és ezt a túlfolyót az üzem különböző részén ipari vízként felhasználhatjuk. Az 5 centrifugára, amely egy mechanikus szeparátor, sokkal kevésbé hat károsan a viszkozitás növekedése, mint a hidrociklonokra. gyakorlatilag az összes keményítő részecskét az alul elfolyó frakcióban betömányíti. A 4 szitáló üzemrész és az 5 centrifuga a hi iiociklon sorozat első, 2 szakasza cs második, 6 szakasza közölt helyezkedik el, ahol a második szakasz 6 12 ni iltihidrocikon fokozatból áll, ahol a keményítőt friss vízzel ellenáramban mossuk, hogy eltávolítsuk a maradék oldható és oldhatatlan szennyezéseket és elsőrendű, úgynevezett A-jelzésű keményítő szuszpenziót kapjunk. A 6 jelzésű üzemrész túlfolyó frakcióját B-jelzésű keményítő kinyrése céljából betöményítő és vízmentesítő üzemrészbe tápláltuk be. A 7 üzemrész túlfolyóját szinté í ipari vízként használhatjuk az üzem különböző részein, az ipari víz fölöslegét a 8 bepárolóban elpárologtatjuk. A bepárlóban keletkező koncentrátum ásványi anyagokból, pentozánokból és bizonyos mennyiségű el'ölyósodott keményítőből áll. Az az ipari víz mennyiség, amelyet el kell párologtatni, hogy elkerüljük azt, hogy bármilyen elfolyó víz a csatornába kerüljön, nem több, mint a liszt súlyának másfélszerese. A fentiekben leírt rendszer sokféleképpen változtatható anélkül, hogy működését komoly mértékben befolyásolnánk, addig, amíg a hidrociklon sorozatot két 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
