185798. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-hidroxi- 1,2-benzizotiazol 3(2H)-on- 1,1-dioxid-származékok és sóik előállítására
1 . 185 798 2 rékének extrakcióját megismételjük, és még körülbelül 0,5 g nyersterméket kapunk. A nyersterméket etanolból aktívszénnel derítve átkristályosítjuk. A bepárolt anyalúgból hasonló tisztaságú második frakciót kapunk. Így 7,5 g (az elméleti 90%-a) 2-amino-6-metoxi-benzonitrilt kapunk, amelynek olvadáspontja 145 °C. 3-Amino-4-metoxi-l ,2-benzizotiazol-l ,1-dioxid 10 g (67,5 mmól) 2-amino-6-metoxi-benzonitrilt 80 ml ecetsavban oldunk 60 °C-on, és 80 ml tömény vizes sósavoldattal ömledékké alakítjuk. Utána a reakcióelegyet -5 °C-ra hűtjük, és ezen a hőmérsékleten 4 g nátrium-nitrit 18,5 ml vízzel készült oldatával diazotáljuk. A reakcióelegyet Vz órán át utókevertetjük (a hőmérséklet körülbelül 0 °C-ra emelkedik), és apránként hozzáadjuk 94 ml 30%~os ecetsavas ícén-dioxid oldat és 1,7 g réz(II)-klorid 4 ml vízzel készült oldatának előre elkészített elegyéhez. Az előkészített elegy hőmérséklete 20 °C-ra emelkedik, és ezt a hőmérsékletet a diazóniumsó oldat hozzáadása alatt fenn is tartjuk. Végül a reakcióelegyet még 3 órát kevertetjük, mialatt a szín vörösből sárgászöldbe csap át, és a szulfoklorid egy része kiválik. A szulfokloridot kiszűrjük, jeges vízzel alaposan kimossuk, és megszárítjuk. (Szulfoklorid 1. frakciója). A szűrletet térfogatának egynegyedére bepároljuk, és ötszörös mennyiségű jeges vízzel elegyítjük. A kikristályosodó szulfokloridot kiszűrjük, jeges vízzel mossuk, és megszárítjuk (2. frakció). A két szulfoklorid-frakciót 40 ml dioxánban oldjuk, és 40 °C-ra melegítjük, és ezen a hőmérsékleten cseppenként elegyítjük 20 ml etanol és 20 ml tömény vizes ammóniumhidroxid oldat elegyével. Az adagolás befejezése után 1 órán át 40 °C-on kevertetjük, és utána 2 órán át visszafolyó hűtő alatt forraljuk. Lehűtés után a termék első részletét (1. frakció) kiszűrjük, ezt vízzel mossuk, és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot vízben szuszpendáljuk, szűrjük, és vízzel és kevés hideg etanollal mossuk (2. frakció). A végső szárítás után összesen 10 g (az elméleti 70%-a) 3-amino-4-metoxi-l,2- benzizotiazol-1,1-dioxidot kapunk, amelynek olvadáspontja 273-276 °C. 3-A mino-4-hidroxi-1,2-benzizotiazol-l, 1 -dioxid 5 g 3-amino-4-metoxi-l,2-benzizotiazol-l,ldioxidot és 1,63 g kálium-cianidot 15 ml dimetilszulfoxidban keverés közben 130-140 °C-ra (fürdőhőmérséklet: 160 °C) melegítünk, és 1,5 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk az elegyet. A lehűtött reakcióelegyet keverés közben 250 ml diklórmetánba öntjük, és a kivált csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, és 30 ml vízben oldjuk. Az oldatot 60 °C-on aktívszénnel kezeljük, és forrón szűrjük. A forró szürletet tömény vizes sósavoldattal pH 1-re savanyítjuk. Lehűtés után a kikristályosodott terméket kiszűrjük, kevés jeges vízzel mossuk, és vákuumban szárítjuk. így 43 g (az elméleti 92°(,-a) 3- amino-4-hidroxi-1,2-benzizotiazol-1,1 -dioxidot kapunk, amelynek olvadáspontja 305 °C (bomlás). 2. példa 4- Hidroxi 1,2-benzizotiazol-3 ( 2H) -on-1,1-çtioxidnátriumsó 10 g 4-hidroxi-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,ldioxidot izopropanolban oldunk 60 °C-on, és ezen a hőmérsékleten sztöchiometrikus mennyiségű nátrium-hidroxid oldattal (2,0 g 6 ml vízben oldva) elegyítjük. Lehűlés után a 4-hidroxi-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxid nátriumsóját kiszűrjük, izopropanollal és dietil-éterrel mossuk, és megszántjuk. így 10,8 g (az elméleti 96%-a) anyagot kapunk, amelynek olvadáspontja > 350 °C. Az infravörös spektrum adatai (KBr): 3320 (NH és OH asszoc.), 1730 (CO), 1330 és 1140 cm’1 (S02). A protonmágneses rezonanciaspektrum adatai (d6-DMSO): <5=10,6 (s, 1, OH, cserélhető CDjOD-val); 7,55 (dd, 1H, J = 4 Hz, 6-H); 7,20 és 7,05 (két d, 1-1H, J = 4 Hz, 5-1J és 7-H). Az elemanalízis eredményei a C7H4NNa04S x x H20 (239,19) összegképletre: számított: C% 35,15; H% 2,52; N% 5,85; SX 13,41; mért: C% 35,36; H% 2,40; N% 5,88; S% 13,45. 3. példa 4,6-Dihidroxi-l ,2-benzizotiazol-3 ( 2H )-on-1,1- dioxid 25 ml 60 °C-ra melegített polifoszforsavba 1,5 g (4,7 mmól) 2-(N-terc-butil-szulfamoil)-4,6-dimetoxi-benzoesavat adagolunk, és 1 órán át 80 °C-on melegítjük. A reakcióelegyet jégre öntjük, és a keletkezett csapadékot kiszűrjük. A szűrletet háromszor extraháljuk etil-acetáttal, majd a szerves fázist szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot az előbb kapott csapadékkal együtt átkristályosítjuk metanolból, és igy 0,74 g (az elméleti 65%-a) 4,6-dimetoxi-1,2-benzizotiazol-3(2H)-on-1,1 -dioxidot kapunk, amelynek olvadáspontja 258 °C. Az elemanalízis eredményei a C9H9N05S (243,25) összegképletre: számított: C% 44,44; H% 3,93; N% 5,76; S% 13 18’ mért: C% 44,7o’; H% 3,75; N% 5,97; S% 13,32. A kapott 4,6-dimetoxi-származékot 25 ml diklór-etánban oldjuk, és 3,05 g (12,2 mmól) bór-tribromiddal elegyítjük. Az elegyet 3 órán át visszafolyó hűtő alatt forraljuk, utána még 3,05 g bór-tribromidot adunk hozzá, és további 3 órát forraljuk visszafolyó hűtő alatt. A reakcióelegyet metanolba öntjük, és többször szárazra pároljuk ismételt metanol-hozzáadás után. A maradékot vizes nátriumhidrogén-karbonát oldattal oldjuk. Ezt az oldatot etil-acetáttal mossuk, sósavval megsavanyítjuk, és etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos extraktumot szárítjuk, és bepároljuk. A visszamaradó ma-5 10 15 20 2E 30 3!j 43 £ 5 50 >5 60 65 11
