185689. lajstromszámú szabadalom • Szerelvény nyomtatott áramkörökhöz

1 185 689 2 gère, mert a vezetőhüvelyeket rögzítő kötőelemek a nyomtatott áramköri kártya olyan furatán van­nak átvezetve, amely furatok a nyomtatott áram­köri lap valamennyi furatával egyidejűleg nagy­pontosságú fúrógépen készült, minek következté­ben a nyomtatott áramköri lap a sávcsatlakozóhoz van tájolva, nem pedig a nembiztos méretű nyom­tatott áramköri kártya kontúrvonalához. Ezt a ha­tást elősegíti az a körülmény, hogy a nyomtatott áramköri kártyát fogadó, illetőleg megvezető veze­­tőrűd a sávcsatlakozóhoz rögzített tartóbakokba van csavarozva, minek következtében a tömeg­gyártásnál adódó méretszórás hátránya azzal javít­ható, hogy a vezető hüvelyek és vezető rudak geo­metriai tengelye nagyon szűk tűrésen belül mindig egybeesik. À fent említett pontos megvezetés következmé­nye az érintkezőbiztos csatlakoztatás, ugyanis már a megvezetés folyamán biztosítva van a nyomtatott áramköri kártya érintkezőinek és a fogadó sávcsal­­lakozó érintkezőrugóinak pontos találkozása. A találmány szerinti új megoldás nemcsak a nyomtatott áramköri kártya kihúzását biztosítja a Kártya fogantyú (kezelőfül) megfelelő kialakításá­val, hanem a jóval nagyobb eröszükségletet igénylő sávcsatlakozókba történő behelyezést is. Minthogy a kártyafoganíyú (kezelőiül) működé­se a kétkarú emelő elvén alapszik, így a nyomtatott áramköri kártya kiemeléséhez, vagy pedig a sáv­­csatlakozóba való behelyezéséhez nem a csatlako­zórugók szorílóerejének megfelelő kihúzó- vagy behajtóerőt kel! kifejteni a kártyafogantyún (keze­­löfiilón), hanem mindenkor csak az erő és a teher karjának arányában szükséges erőt kell kifejteni, ami adott esetben a sokpontos érintkezők összeg­zett rugóerejének akár 1/10-ed része is lehet, figye­­lembevéve, hogy egv-egy nyomtatott kártyán két kártyafogantyút alkalmazunk. Ennek az erőcsök­­keníésr.ek jelentősége különösen akkor nagy, ha a csatiakozópontok száma olyan sok, célszerűen 100- nál nagyobb, hogy a kézi dugaszolás esetleg nem realizálható nagyságú kézi erőt igényelne, nem be­szélve arról, hogy ezen nagy erő pontos megvezetés hiányában deformációkat, sérüléseket, stb okoz­hatna. A kártya fogantyú (kezelőfül) kettős füikiképzé­­se révén két ujja! kezelhető. Ilyen módon igen kis súlyú asztalikészülékeknél, amelyekben a nyomta­tott áramköri kártyák vízszintesen vannak elhe­lyezve, nem kell e kártyák bedugaszolásakor a be­tolóerőnek „ellentartani”, mert egy-egy kárlyafo­­gantyút két két ujjal kezelve, annak eifordítása közben a külső erők és azok nyomatékainak össze­ge nullává válik. Előnyös, hogy a kártya fogantyúk belső felén olyan rátét van kiképezve, amelynek segítségéve! a nyomtatott áramköri kártyának a csatlakozóból történő kihúzása után a kártya fogantyú a nyitott állásnak megfelelő szögbe pattan be, és ebben a helyzetben marad, minek következtében a kártya fogantyút egy újabb kártya behelyezésekor nem kell a behúzó állásba fordítani. Minthogy a kártya fogantyú behúzó munkafelü­­lele és a vezetőrúd nyakrésze között kényszerkap­csolat van, a nyomtatott áramköri kártya betolásá­nak kezdetétől a végéig a nem teljes bedugaszolt helyzetet a kártya fogantyú állása jelzi. Minthogy a nyomtatott áramköri kártyákat a befogadó sávcsatlakozó vezetőrúdjai vezetik meg, lehetőség van eltérő nagyságú nyomtatott áramkö­ri kártyákat befogadó kártyafiók megépítésére, ahol egymás mellett vagy egymás felett helyezhetők e! a kártyák és ennek eredményeként igen jó térfo­gatkihasználás érhető el. Ugyancsak a jó térfogatkihasználást segíti elő az, hogy az önálló vezetőelemekkel rendelkező nyom­tatott áramköri kártya egy berendezésen belül akárhova elhelyezhető, és nem kel! a kártyafiókot átalakítani. A találmány szerinti szerkezeti kialakítás intenzí­vebb hütésmegvalósítást tesz lehetővé, ugyanis a vezető elemeknek a hűtőlevegő áramlásának irá­nyára merőleges keresztmetszete jóval kisebb, mint a hagyományos kártyafiókok vezető elemeinek ke­resztmetszete. A nagypontosságú megvezetés azt eredményezi, hogy csökkenteni lehet a nyomtatott áramköri kár­tya aranyozott felületű érintkezőinek csatlakozófe­lületét. Előnyös, hogy a kártyafiókban csak oda kell vezetőelemeket elhelyezni, ahova a nyomtatott áramköri kártyát elhelyezzük, szemben a hagyo­mányos kártyafiókoknál, ahol a tartóelemeknek konstrukciós okokból végig kell futniuk a kártyafi­ókban. Előnyös, hogy a tartóbak négyszögprofilú bepat­tanó része tetszőleges osztástávolságú kártyafiókok kialakítását teszi lehetővé. Abban az esetben, ha úgynevezett hátsó nyomtatott áramköri kártyát al­kalmazunk, akkor ez a hátsó kártya határozza meg a csatlakozó osztást. A tartóbak bepattanó részének kialakítása révén egy kártyafiók a későbbiek folyamán pótlólagosan bővíthető, mert elegendő hely esetén a már meglévő sávcsatlakozók közé új sávcsatlakozók szerelhetők. A tartóbak kialakítható bepattanó rész nélkül csavaros rögzítést biztosító kiképzésben, amely esetben a tartóbak és a sávcsatlakozó egyesíthető, mert a vezetőrúd pontos helyzete így is biztosítva van. igen előnyös, hogy a találmány szerinti szerel­vény alkalmazása, illetőleg felszerelése nem kíván szakértelmet, minthogy a szerelésnél csőszegeccsel történő rögzítést alkalmazunk, és a vezető rudat csavarmenettel illesztjük a tartóbakhoz. A találmány szerinti nyomtatott áramkörökhöz alkalmazott szerelvényünk példaként! kiviteli alak­ját rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol az la ábra bepattanó rögzítönyelvvel kialakított tartóbak vázlatos képét szemlélteti axonometrikus ábrázolásban, az lb ábra bak rögzítő furattal rendelkező tartóba­­kot szemléltet ugyancsak vázlatosan axonometri­kus ábrázolásban, az le ábra az lb ábrán látható tartóbak sávcsatla­kozóval egy testként kialakított kiviteli alakját szemlélteti, perspektivikus nézetben, a 2. ábra a tartóbakban rögzített vezetőrudat ábrá­zolja perspektivikus nézetben, a 3. ábra a vezetőhüvely vázlatos képe perspektivi­kus ábrázolásban, a 5 IC 15 2C 21 3C 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom