185675. lajstromszámú szabadalom • Modulrendszer, elsősorban különböző jellegű és rendeltetésű egységek egyetlen rendszerben való üzemeltetésére
1 185 675 2 A találmány tárgya modulrendszer, elsősorban különböző jellegű és rendeltetésű egységek egyetlen rendszerben való üzemeltetésére, például mikroprocesszoros vezérléseknél és automatizálásoknál, ipari, laboratóriumi vagy akár háztartási célokra. Jelenleg többféle, méreteiben szabványosított építőrendszer, vázrendszer ismeretes, főleg elektronikus egységek összeépiléséhez. Ilyenek pl. az IEC297, az 1EC516, az 1EC 547, valamint a DIN 41494 sz. szabványban leírtak és az ezekhez részben alkalmazkodó gyári egyedi egységek. Ismeretesek továbbá pl. az MMG Egységes Vázrendszer, a Kontasetpultok, felépítmény-modulok, stb. Valamennyi felsorolt ismert rendszer általános jellemzője, hogy fiókrendszernek, vagyis az egységek a vázrendszerben elhelyezhető fiókokban foglalnak helyet. Ezek a rendszerek az eredetileg elektroncsöves elektronika számára szabványosított méretű egységek továbbosztásával igyekeznek alkalmazkodni az egyre inkább miniatürizálódó elektronikai alkatrészek méreteihez. A jelenleg ismert moduirendszerek védettségi foka IP 2ü-as, a KGST SZT 778 - 77 (MSZ 806/1) előírásai szerint, ami csak az iroda-jellegü laboratórumi környezetben való felhasználásukat teszi lehetővé, poros, nedves környezetben, pl. szerszámgépeken, gépjármüveken, szabadban azonban már nem alkalmazhatók, vagy csak bizonyos korlátok között. Ugyancsak nem alkalmas a fiókrendszer a vegyészeti, biológiai jellegű egységek befogadására, de a mechanikai, optikai jellegű egységek jelentős része sem építhető ily módon be. Ezek ugyanis sokkal nagyobb felületű hozzáférési lehetőséget igényelnek, mint amit egy fiók előlapja biztosít. Sok esetben már egyes elektronikai kártyák kezelőszervei, csatlakozói, feliratai, esetleg hűtőfelületei sem férnek el az adott kártyához tartozó előlap- és hátlaprészen. A jelenleg ismert és alkalmazott modulrendszerek fent említett hiányosságainak tulajdonítható, hogy a kisebb egységeket gyártó vállalatok inkább az adott célnak jobban megfelelő és gazdaságosabb dobozolási módot választják. A különböző gyártmányú egységekből összeállított mérőberendezések egységei azonban emiatt nagyon eltérőek, ezért elhelyezésük sokszor körülményes, néha borulékonyak, a hálózati csatlakozók és azok üzemszerű kábelezése kusza, összefonódó kábelezést eredményez, ami igen könnyen válhat hibák, zavarok forrásává. Ezen túlmenően, ha nem kellően árnyékolt egységek kerülnek egymás közelébe, azok zavarhatják egymás működését. Az ismert modulrendszereknél továbbá probléma, hogy az egyes modulegységek földelési helye sok esetben a mechanikai méretek tűrésétől függ, nem pedig előre tervezett helyen történik, ami különösen 100 MHz feletti alkalmazásoknál kellemetlen, mivel gerjedéseket, időszakos zavarokat okozhat. Ugyancsak nehézséget okoz a jelenleg ismert modulrendszereknél, hogy egy-két modulos részkiépítésnél is szükséges a teljes vázrendszer kiépítése az üzemeltetéshez, ami indokolatlanul nagy helyet foglal el. Ezen túlmenően, a súlyosabb modulegységek megfogása, mozgatása kényelmetlen és balesetveszélyes, mert ilyenkor az ujjak hajlatai a vezetősínek vagy oldallapok élein feküsznek fel. Igen fontosak ma már az. ergonómiai szempontok is. Ilyen vonatkozásban a munkaasztal jó kialakításához hozzátartozik a megfelelő helyi világítás, továbbá a hírközlés valamilyen formája, pl. telefon, végül bizonyos szerszámok (pl. elektromos páka) elhelyezése is, amely kisegítő egységek a jelenlegi modulrendszerekbe nem illeszthetők bele. Figyelembe kel! venni azt is. hogy az ismert és jelenleg szokásos modulegységek a fiókrendszerből kiemelve, hálózattól független üzemmódban nem használhatók. További gond. hogy a rendszerré összeépített ismert modulegységek meghibásodás esetén, különösen időszakosan jelentkező érintkezési bizonytalanságok fellépésekor a mikroproceszszoros vezérlő-, adat- vagy állapotsíneken megjelenő téves információk miatti ellenőrző mérések végrehajtásához a modulrendszert kiemelőkárlyákkal, csatlakozókábelekkel együtt szét kell szedni, esetleg egyes vezetékeket meg kell bontani, aminek következtében a javítás igen bonyolult. Kivételt képeznek természetesen az olyan egységek, amelyek automatikus hibahely-behatárolással, vagy hibajavítással rendelkeznek, ezek viszont igen költségesek. Megvizsgálva pl. a hazai eredetű alkatrészeket, megállapítható, hogy általában leginkább az előlapokon elhelyezett mozgó alkatrészek - nyomó- és forgótárcsás kapcsolók, mutatós műszerek, stb. - hibásodnak meg. Ezek cseréjéhez, sőt tisztításához is sok esetben le kell szerelni a modul előlapját, ami általában a teljes előlapi vezetékezés leforrasztását jelenti. Az elektrotechnikában alkalmazott szabványosított hordozósinek (MSZ-05 451605/6, EN 50024, EN 50045) esetében a relék, kapcsolók, automata biztosítók, stb. ezekre vannak valamilyen módon felszerelve, vagy pl. rögzítőrugós sorozatkapoccsal (MSZ-05 451605/2) feltéve, majd kívülről összehuzalozva. A találmány szerinti modulrendszer ehhez a megoldáshoz áll a legközelebb, azonban biztosítja azt, hogy a modulok mechanikai csatlakozásával egyidöben létrejöjjenek az elektromos csatlakozások is, ami az elektromos modulrendszereknél alapvető követelmény. A találmány célja az ismert modulrendszereknél meglévő felsorolt nehézségek és hátrányok kiküszöbölése. A találmány alapgondolata szerint felépített modulrendszer alapvetően abban tér el a szokásosaktól, hogy nem külön vázrendszert és fiókokat, hanem rögzítőtartórendszert alkalmaz, amelyhez a modulok rögzitökapcsok útján vannak hozzákapcsolva, s a rögzitökapcsok egyúttal gondoskodnak az elektromos csatlakozók zárásáról is. Fenti alapgondolat értelmében az elektromos csatlakozók zárása nem egyenesvonalú mozgással, hanem körív mentén történik, amely zárásmód a meglévő, ismert csatlakozók egy részénél üzemszerűen megengedett, de szükség esetén még az egyenesvonalú mozgást megkövetelő csatlakozók jelentős része is megfelelően önbeállóvá tehető, pl. rugózó megfogással. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
