185675. lajstromszámú szabadalom • Modulrendszer, elsősorban különböző jellegű és rendeltetésű egységek egyetlen rendszerben való üzemeltetésére
1 185 675 2 A zárási feladat a találmány értelmében csúsztatással is megoldható, ún. csúszó rögzitőkapocs segítségével. Az ilyen módon megvalósított találmány szerinti modulrendszer egyes alkalmazásokban kedvezőbb lehel a forgó, billenő rögzitőkapcsos kiviteli alakoknál. A feladatot ezek szerint a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a modulrendszernek modulokból és adott esetben egy vagy több sarokmodulból kialakított modulsora(i) vannak, az egyes modulokhoz azok részét képező rögzitőkapcsok vagy azok funkcióját betöltő elemek tartoznak, továbbá van egy rögzítötartóból és adott esetben sarokelemekből álló rögzitőtartórendszer, ahol a modulsort képező egyes modulok a rögzitőkapcsok útján csatlakoznak a rögzítőtartórendszer egyes elemeihez oly módon, hogy a modulok oldalirányú elhelyezésére és rögzítésére a rögzítőtartókon modulonként vezetőélek, illetve vezetőfelületek vannak kialakítva, amelyek a rögzitőkapcsok megfelelően kiképzett felületeihez illeszkednek. A rögzitőtarlók és a rögzítőkapcsok egyik oldalán forgástengely van kialakítva, másik oldalukon pedig megfogó, megakasztó vagy zárószerkezet helyezkedik el. Az alkalmazások túlnyomó többségében célszerű és szükséges, hogy a rögzítőtartókon és a rögzítökapcsokon azok összezárt helyzetében összekapcsolódó elektromos csatlakozófelek legyenek elhelyezve. A rögzítőtartó és rögzítőkapocs zárása után a modul mechanikai rögzítése egyrészt a mechanikai forgástengely felhasználásával, másrészt az igénybevételtől és a követelményektől függően az egyszerű csavartól az ékpályás rögzítésmódig terjedhet. Fentiekből adódik, hogy a találmány szerinti modulrendszernél a moduiok csak egyik oldalukon vannak rögzítve a rögzítőtartókon, és hogy az általános elektromos csatlakozásokat a hálózattal szintén ezen az oldalon keresztül biztosíthatjuk. Ezáltal a felépítménymodul három oldala szabadon marad és létrejön annak a feltétele, hogy az elektromos modulok mellett bármilyen egyéb jellegű felépítménymodul is alkalmazható legyen a találmány szerinti modulrendszerben. A találmány szerinti modulrendszernél az ergonometriai szempontokat is messzemenően figyelembe vettük. így a felépítménymodulok előlapjai 30°-ban döntöttek, de a rögzílőtartó 90°-os hossztengely körüli elfordításával 60°-os dőlésű modulelőlap is létrehozható. Sarokmodulok alkalmazásával az egyes rögzítőtartóelemek között pl. 45°-os irányváltás valósítható meg. Ezáltal a modulok előlapjai a kezelőszemély vállai és feje körül kb. 60 cm távolságban elhelyezkedő gömbfelületet közelítenek meg, ami a gyors és tévesztésmentes kezelhetőséget, valamint a jó áttekintést biztosítja. Igen kedvező az a kivileli alak, ahol a moduloknak merevített hátlapja van és/vagy ahol a modulok rugós rögzítésű oldallapokkal rendelkeznek. Célszerű, ha a moduiok átellenesen elhelyezett hordozófülekkel vannak ellátva. A könnyű szerelhetőséget és javithatóságol szolgálja, ha a moduloknak kihajtható előlapja és/vagy fedőlapja van. Kedvező az a megoldás, ahol a sarokmodu! forgó tartót tartalmaz, amely pl. display-t hordozhat. A különböző mélységű, magasságú és kivitelű modulsorok egymásra helyezhetők,, amikor is a modulsorokat döntött, részben vagy feles döntött előlappal célszerű kialakítani, mivel ezek előlapjai összerakáskor azonos síkokban helyezkednek el. A nem összetartozó bekötések csatlakoztatásá-. nak megakadályozását szolgálják a rögzítőtartókon kialakított kódfuratok és a rögzítőtartókon lévő kódcsapok, melyek kötött kombinációban helyezkednek el. Előnyös az, ha az elektromos csatlakozók érintkezői, illetve a kódfuratok és kódcsapok körül mind a rögzítőtartókon, mind a rögzítőkapcsokon por- és víztömítést biztosító elemek vannak elhelyezve. Ugyancsak előnyös az a kivitel, ahol a rögzítötartók végéhez, vagy két rögzítőtartó-elem közé csatlakozóelem van erősítve. A rögz.ítötartó és a rögzitőkapocs érintkező felületei közül legalább az. egyiket előnyös szigetelő anyagból készíteni, vagy felületét szigetelő anyaggal bevonni, esetleg a rögzítőtartó, illetve rögzítőkapocs további szerkezeti elemeitől, a külső doboztól szigetelőanyagból készült alkatelem útján elválasztani. A gyakorlatban sokszor előnyös, ha a rögzítőtartó hosszában osztott kivitelű, s részei csavarozással, alakos kötéssel, adott esetben tömités közbeiktatásával vannak egymáshoz rögzítve. A rögzítőtartóban célszerűen ferromágneses anyagú hosszmerevilöt helyezhetünk el, melyben modulszélességnyire elhelyezkedő, a hálózati vezetékek kivezetését szolgáló nyílások vannak. Egyik - különösen háztartásokban jól alkalmazható — kivitelnél az elektromos csallakozóhüvelyek felett a rögzítőtartón vízlevezető perem található, amely peremen modulszélességenként vízlevezető orr. hornyok és határoló vállak vannak. A vízlevezető orr és a határoló vállak legmélyebb pontja mélyebben van, mint akár a vízlevezető perem, akár a vízlevezető horony legmélyebb pontja. A vízlevezető horony a rögzítőkapocs számára forgástengelyként van kialakítva. Kedvező lehet, ha a rögzítőtartó csatlakozóoldalához illeszkedő csatolólap van erősítve, amelynek első, felső és hátsó keskeny oldalán megakasztásos fészkek vannak, középtájon áttörés található, amely hordozófülként van kialakítva, üreges belső szerkezete fedőlappal van takarva és abban elektromos csatlakozók részére felfogási felület, illetve nyílás van, a rögzítőtartóhoz csatlakozó részen pedig átvezető nyílások találhatók az elektromos csatlakozók számára, míg alsó keskeny oldalán menetes furatok vannak. Az egyes részegységek a csatolólapjuk fészkénél fogva vannak összekötőelemek útján egymáshoz rögzítve. A rendszer olyan kiegésziíőelemekkel - pl. hordozófül, védőborító, irattartó, slb. - van összekapcsolva, amelyeken megtalálható a csatolólap fészkébe illeszkedő megakasztásos retesz. A rögzítőkapocs mozgása nemcsak körívpályán képzelhető el, hanem megvalósítható síkban való csúszómozgás formájában is. Ebben az esetben az elektromos csatlakozók összezárása a szokásos 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
