185660. lajstromszámú szabadalom • Eljárás májsejtek szaporodását stimuláló faktor előállítására
185 660 2 A találmány tárgya új eljárás májsejtek szaporodását stimuláló, 30000—50000 D molekulasúlyú neuraminsavmentes proteinből vagy proteidből álló faktor előállítására. A 28 14981 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban közölnek egy faktort máj sejtek szaporodási hányadosának stimulálására, amely egy 30000—50000 D molekulasúlyú neuraminsav-mentes proteinből vagy proteidből képződik. Ezt a fakto t úgy kapják, hogy májuktól részben megfosztott kísérleti állatokból a máj maradékát homogenizáljuk, a pH-t 5,5-re állítják, 95 °C-on hődenaturálják és centrifugálják, mikoris a felülúszó tartalmazza a faktort. Hasonlóképpen a májuktól részben megfosztott kíséi - leti állatok maradék mája helyett a májuktól részben megfosztott állatok vérplazmáját is használhatják, így azonban nem magát a faktort kapják, hanem egy előfaktort, amelyet neuraminidázzal történő kezeléssel még neuraminsavmentesíteni kell. A fennálló tudományos nomenklatúrára támaszkodva ennek a faktornak, amely egy hormon, a „hepatopoetin” nevet javasolták. Ennek a hormonnak a képződése a következő hipotézishez vezetett a szabályozást illetően: a részlegesen eltávolított máj (azaz olyan máj, amelyből egy részt operációval eltávolítottak) visszamaradt része ingert küld egy eddig még ismeretlen szervnek, amely erre az említett előfaktort termeli, és leadja a vérplazmába. Neuraminidázzal való reakcióval keletkezik az előfaktorból a tulajdonképpeni faktor (hepatopoetin), amely magában a májban a májsejtek fokozott osztódási aktivitását okozza. A hepatopoetinnek az említett szabadalmi leírásban közölt kinyerésének az a hátránya, hogy kiindulási anyagként májuktól részlegesen megfosztott állatok maradék máját vagy vérplazmáját elő kell készíteni. Ez azt jelenti, hogy először az állatoknak viszonylag komplikált operációban el kell távolítani májuk egyrészét; azután viszonylag hosszú ideig várni kell, amíg a faktornak a vázolt szabályzó kör által indukált fel - dúsulása a májban és plazmában bekövetkezhet. Utá na le kell ölni az állatokat, a maradék májat ki kell venni, és az említett előállítási eljárást végre kell haj tani. Ebből a helyzetből adódik az a feladat, hogy az előállítás további lehetőségeit kell keresni, főleg a magát a hepatopoetint termelő szervből való előállítás módját. Ez a szerv azonban eddig nem ismert. Az említett feladatot úgy oldottuk meg, hogy kísér leti állatok Peyer-féle mirigyeit homogenizáljuk, a pH-t 5,5-re állítjuk, 95 °C-on hődenaturáljuk, és centrifugáljuk, mikoris a felülúszó tartalmazza a fak tort. Ez a megoldás azon a felismerésen alapul, hogy a hepatopoetin emlősállatok testében az úgynevezett Peyer-féle mirigyekben képződik. Ezek nyiroktüszők (limfociták csomói) a terminális ileumon (vékonybél) ennek a vastagbélbe való betorkollása előtt. Azt tapasztaltuk, hogy a májuktól részben meg fosztott állatok Peyer-féle mirigyeikből nyert extraktum hasonló módon serkentőleg hat a máj sejtek sza porodási hányadosára, mint a 2814981 sz. Némer Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban kö zölt eljárással nyert extraktum. Egyidejűleg tapasztaltuk azt is — és ez a fent említett okokból lényeges elő nyökkel járó eljárás — hogy normális (tehát nem májuktól részben megfosztott) állatok Peyer-féle mirigyeiből kinyert extraktum is lényegében ugyanilyen szaporodásfokozó hatással rendelkezik. Az extraktumot ugyanolyan módon nyerjük ki, mint ahogy a 2814981 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban leírják; azaz az operációval eltávolított Peyer-féle mirigyek homogenizátumának pH-ját 5,5,-re állítjuk, 95 °C-on hődenaturáljuk és centrifugáljuk, majd a hepatopoetint tartalmazó felülúszót elkülönítjük. A Peyer-féle mirigyekből kinyert extraktumnak ez a szaporodásfokozó hatása neuraminidázzal való kezelés nélkül is, de ezzel való kezelés után fokozott mértékben jelentkezik. Ezért úgy látszik, hogy a Peyer-féle mirigyekből történő extrahálással mind az előbb ismertetett előfaktort (amely ezt követő, neuraminidázzal végzett kezeléssel a faktort adja), mind magát a tulajdonképpeni faktort kinyerjük. Ez a faktor embernél nyilvánvalóan hasznosítható. Emberen végzett klinikai kísérletek azonban belátható időn belül nem lehetségesek. A hasznosíthatóságot azonban ez nem vonja kétségbe, mivel — amint a következő közleményekből látható — az ezen a területen járatos szakemberek általános véleménye, hogy az ilyen módon kinyert proteinek vagy proteidek nem fajspecifikusak. Bizonyítékként a következő közleményekre hivatkozunk: a) Iscove, Sieber und Winterhalter; Erythroid Colony Formation in Cultures of Mouse and Human Bone Marrow: Analysis of the Requirement for Erythropoietin by Gel Filtration and Affinity on Agarose- Concanavakin A, J. Cell. Physiol 83, 309—320. Ebben a közleményben juhok vérplazmájából kinyert eritropoietinnek az emberi csontvelősejtekre való hatásosságát írják le. b) Korner und Hogan; The Effect of Growth Hormone on Inducuble Liver Enzyms; Growth and Growth Hormone, 98—105. old., Pecile und Müller kiadás (1972). Ebben a közleményben egy szarvasmarhából nyert növekedési hormonnak patkányokra gyakorolt hatását írják le, (ld. például a 3. ábrához csatolt magyarázatot). c) Schally und Arimura, Growth Hormone-Releasing Hormone (GH—RH) of the Hypothalamus; its Chemistry and in Vivo and in Vitro Effects; Growth and Growth Hormone, 247—251 old., Pecile und Müller kiadás (1972). Ebben a közleményben egy sertésből kinyert hormonnak patkányokra gyakorolt hatását írják le. d) A Goldstein, Isolation of Bovine Thymin; a Polypeptide Hormon of the Thymus, Nature 247, 11 (1974) és a Kagan és mtsai, Induction of Human Granulocyte Differentiation in Vitro by Ubiquitin and Thymopoietin, Blood 50, 275—288 (1977) közleményekből a szarvasmarhából kinyert timopoietin emberre gyakorolt hatása derül ki. Az elsőként említett közlemény a szarvasmarhából való kinyerésre, a másodikként említett közlemény az emberen való kipróbálásra vonatkozik. e) Általánosan ismert továbbá, hogy patkányokon és egereken hatást kifejtő inzulin embernél is hatásos: Garcia, J. F.: Assays for Erythropoietin; Kidney Hormones, 7—35. old., J. W. Fischer kiadás (1977). i, 10 15 20 25 30 15 ‘10-15 50 r. p: 60 6 b 2
