185610. lajstromszámú szabadalom • Nem karogén tulajdonságú hidrogénezett keményítőhidrolizátum és eljárás annak előállítására
1 185 610 2 A találmány tárgya eljárás nem kariogén tulajdonságú hidrogénezett keményítőliidrolizátum előállítására. A találmány szerinti keményítőliidrolizátumot élelmiszeripari termékekben használhatjuk fel mint fogszuvasodást nem okozó édesítőszert. Az „élelmiszeripari termékek” kifejezés alatt orális úton fogyasztandó termékeket értünk, ilyenek például a különböző élelmiszerek, így cukrászáruk, tésztafélék, krémek, italok és dzsemek, valamint gyógyászati, diétás vagy higiéniás termékek, mint például a köhögés elleni elixirek és szirupok, tabletták, pirulák és fogpaszták. Figyelemre méltó, hogy a találmány szerinti nem kariogén tulajdonságú hidrogénezett keményítő hidrolizátumot általában a cukrászáruk területén, különösen a szilárd édességek, forralt édességek és rágógumik, gvártásában alkalmazzák. Az „édességek” kifejezés alatt csokoládékat, vajas karamell cukorkákat, karamelleket, zselatin készítményeket, kristályosított gyümölcsöket, fondáuokal stb. értünk. A nem kariogén tulajdonságú hidrogénezett keményítő hidrolizáíumok már ismertek, például a szorbit szirupok. Továbbá elhangzottak már javaslatok a hidrogénezett keményítő hidrolizáíumok cukrásziparban történő felhasználására is. A gyakorlatban azonban ezek a javaslatok nem vezettek minden szempontból kielégítő eredményekre. Úgy találták, hogy ha az ismert hidrolizáíumok nem kariogén tulajdonságúak voltak, a cukrászipari felhasználásuk nehézségekbe ütközött, főleg a szilárd édességek gyártásakor, minthogy folyékonyak, illetve képlékenyek voltak, és igen erős nedvszívó tulajdonsággal rendelkeztek. Megfordítva, a cukrásziparban technológiailag felhasználható hidroÜzátumok, főleg az édességek gyártásában a valóságban kariogén tulajdonságúaknak bizonyultak. Ennek megfelelően a találmány célja egy olyan hidrolizátum biztosítása, amely egyszerre eleget tesz mindkét, ellentmondásosnak tűnő követelménynek, mi szerint a hidrolizátum a nem kariogén jellege mellett felhasználható legyen a cukrásziparban, különösen technológiailag legyen alkalmas szilárd édességek gyártására, A feltalálóknak az az érdemük, hogy feltaláltak egy cukrászáruknál - ezt a kifejezést a fenti meghatározás szerinti, széles értelemben értjük - is felhasználható, főképp a szilárd édességek gyártására alkalmas, nem kariogén tulajdonságú hidrolizátumot, amely egyrészt nagyon kevés, 20-nál magasabb polimerizációs fokú poliszacharidot tartalmaz — ezek azok a poliszacharidok (vagy a hidrogénezéssel kapott megfelelő poliolok), amelyek a hidrolizátumok ír.fogén tulajdonságát okozzák -, másrészt korlátozott arányban tartalmaz olyan - főképp 1 és 2 polimerizációs fokú — kis molekulasúlyú termékeket, melyek - lia nagy koncentrációban vannak jelen - egyébként a megfelelő hidrolizátumok cukrászipari felhasználásakor technológiai nehézségeket okoznak. A találmány szerinti, cukrásziparban, főképp szilárd édességek és rágógumik gyártásában felhasznált hidrogénezett kemcnyítőhidrolizátumokra az jellemző, hogy egyrészt olyan poliolqkat tartalmaznak, melyek polimerizációs foka 20-nál magasabb, és amely polimerizációs foka kellőképp alacsony ahhoz, hogy ezeknek a polioloknak a kariogén jellege ne legyen zavaró, másrészt kis molekulasúlyú, főképp 1 és 2 polimerizációs fokú anyagokat tartalmaznak, melyek mennyisége kellőképp alacsony ahhoz, hogy jelenlétük technológiai szempont-2 bó! ne akadályozza az említett hidrolizátumok cukrászipari felhasználhatóságát. Pontosabban megvilágítva a találmány szerinti hidrolizátumok 3%-nái kevesebb 20-nál magasabb polimerizációs fokú poliolokat tartalmaznak, valamint őO'&nál kevesebb maltitot (polimerizációs fok = 2) és 19 %-nál kevesebb szorbitot (polimerizációs fok — 1), továbbá a 100%-hoz szükséges mennyiségben 3-30 polimerizációs fokú poliolokat. (A százalékértékeket a száraz anyag súlyára vonatkoztatva adtuk meg.) A találmány szerinti hidrolizátumok összetétele előnyösen a következő:- 3 súly %-nál kisebb mennyiségű 20-nál magasabb polimerizációs fokú poliolok,- 35—60 súly % maltit,- 0,1-17 súly % szorbit,- a 100%-hoz szükséges mennyiségben 3—20 polimerizációs fokú poliolok keveréke. A találmány szerinti hidrolizátumok összetétele előnyösebben a következő:- 1,5 súly%-nál kevesebb, 20-nál magasabb polimerizációs fokú poliolok,- 40—55 súly% maltit,- 0,3-14 súly % szorbit,- a 100%-hoz szükséges mennyiségben 3-20 polimerizációs fokú poliolok keveréke. Á találmány szerinti hidrogénezett hidrolizátumok viszkozitása 20 °C-on és 74 % szárazanyag tartalom mellett általában 1000-4000 centipoise. A találmány szerinti nem kariogén tulajdonságú hidrogénezett hidrolizátumok előnyösen 65 %-nál kevesebb, 3-nál kisebb polimerizációs fokú poliolokat tartalmaznak, előnyösebben 45—65%, még előnyösebben 50-62 % közötti mennyiségben. Cukrászáru, főképp szilárd édességek és rágógumik gyártására szolgáló nem kariogén tulajdonságú hidrogénezett keményítőhidrolizátum előállítása során a találmány szerinti savas vagy enzimes úton kapott 10-35 dextróz ekvivalens (DE-érték) keményítö-előhidrolizátun ot enzimes kezelésnek vetjük alá, amelyhez legalább egy 0-amilázt használunk fel, és amely kezelés körülményeit úgy választjuk meg, hogy a hidrolizátum DE-értékct 45-53 értékre hozzuk, majd ezután a kapott hidrolizatumot hidrogénezzük. Ha a keményítö-előhidrolizátumot savas hidrolízissel kaptuk, és a DE-érték 27 és 35 között van, a ű-amilázzal történő kezelés önmagában elegendő ahhoz, hogy nem kariogén tulajdonságú hidrogénezett keményítőhidrolizá úrnőt kapjunk, azaz amely 3 %-nál kevesebb 20-nál magasabb polimerizációs fokú anyagot tartalmaz. Ha a keményítő-elöhidrolizátum DE-értéke 10 és 27 között van, az enzimes kezelést a következőképp hajtjuk végre:- j3-amilázzal kezeljük, és- kiegészítő kezelést végzünk a-amilázzal. A két enzim mennyiségét, valamint a kezelés időtartamát úgy választjuk meg, hogy a hidrolizátum DE-értéke az első enzimes kezelés után 45-48 legyen, a második enzimes kezelés után pedig 48-51. A végső hidrolizátumot ezután hidrogénezzük. Előnyös lehet a két egymást követő enzimes kezelés után fennmaradó oldat 20-nál magasabb polimerizációs foki poliszacharid-tartalmának további csökkentése. Ezt a hidrogénezés előtt beiktatott további lépésben végezhetjük el. Ennek során a 48-51 DE-értékű hidroli-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
