185464. lajstromszámú szabadalom • Főzőhely gáztűzhelyekhez

A találmány tárgya főleg gáztűzhelyeknél alkalmaz­ható gázégő, amely a sztöchiometriai arányt meghaladó mennyiségű levegő előkeveréssel üzemel. A gázégőhöz tartozik az égőteknőben elhelyezkedő égőfej, az égőfejjel összekötött keverőcső, amin keresztül a gáz és az égéshez szükséges levegő keveréke az égőfejhez jut, továbbá a keverőcső előtt lévő gázfúvóka, amelyből a gázsugár ki­lép és az égéshez szükséges levegő egész mennyiségét magával ragadja. A jelenleg használatos gáztűzhelyek rendszerint olyan injektoros égővel vannak felszerelve, amelyek a sztöchio­metriai arányt el nem érő kezdeti levegő-előkeveréssel működnek. A tökéletes égéshez kiegészítésképpen szük­séges másodlagos levegő ellenőrizetlenül, illetve szabá­lyozatlanul diffundál a keverék kilépő nyílásánál az égő­fejben kialakuló lángba. Ez a körülmény a teljes teljesít­mény-tartományban negatív hatású az égő hatásfokára, azaz a gáz hőenergia-kihasználása nem optimális sem a névleges, sem a részleges terhelési tartományban. Ezen kívül a sztöchiometriai arányt el nem érő levegő elő­­keverésnél a láng viszonylag nagy nitrogénoxid mennyi­séget juttat a távozó gázba, ami többnyire abba a térbe — helyiség terébe - kerül, amelyben a készüléket fel­állították. Tökéletesítésre szorul az úgynevezett takarék hőterhelés is. Az égő hőterhelése a nagy lángnak meg­felelő állás — azaz a névleges hőterhelés — és a minimális takarékállás — a takarék hőterhelés — között fokozat nélkül szabályozható. Ez utóbbi az érvényes szabványok szerint nem lehet nagyobb a névleges hőterhelés meg­határozott részénél. Ez a követelmény a használatos égőknél ugyan teljesül, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a takarék hőterhelés melletti égés tökéletesítésre szorul, különösképpen a földgázzal üzemelő gázégőknél. A tűzhelyekben alkalmazott gázégőknél további köve­telmények lépnek fel annak következtében, hogy egyes államokban — így a Német Szövetségi Köztársaságban is — különböző Wobbe-számú földgázok szerepelnek. Mivel szükséges, hogy egy gázcsaládon belül a gáz változ­hasson anélkül, hogy az égőnél változást vonna maga után, elengedhetetlen az, hogy a gázégő a különböző Wobbe-számú gázok lehetőleg széles alkalmazási körén belül — az úgynevezett Wobbe-számú tartományban -, különösen a takarék hőterhelés esetében, a gyújtás, az égés tökéletessége és a láng stabilitása szempontjából megfelelő legyen. A szakirodalomból ismert, hogy az égéshez szükséges levegőnek a sztöchiometriai arányt meghaladó mennyi­ségben való előkeverése segítségével, azaz azáltal, hogy az égőhöz az égésben résztvevő összes levegőt a keverő­­csövön keresztül vezetjük oda — a lángba belépő másod­lagos levegő nélkül — káros anyagoktól mentes égéster­mék valósítható meg és egyidejűleg jobb energiakihasz­nálás érhető el, különösen a részleges terhelés tartomá­nyában. Nem ismert azonban még olyan égő, amelynél ered­ményesen megoldott, hogy a légfelesleg ellenére is ki­elégítő lángstabilitás legyen. Ismert ugyan olyan fajta gázégő — pl. a 26 49 454 számú DE OS-ből — amelynél a sztöchiometriai arányt meghaladó mennyiségű levegőt kevernek a gázhoz, és a lángnál másodlagos levegő bejutását kizárják. Ez az égő azonban szerkezetileg nagyon bonyolult, mivel ez a fő­láng és a tartóláng részére a gáz-levegő keverék képzésé­hez két elkülönített fúvóka-keverőcső rendszert tartal­maz. Mivel ennek az égőnek az égésterméke túlnyomórészt az égőteknőben lévő keskeny vájatokon keresztül kifelé áramlik és ott adja le a hőt az edény fenekénél, a hatás­fok nem felel meg. A találmány feladata, hogy olyan gázégőt biztosítson, amely szerkezetileg egyszerű, a bevezetett gáz hőenergiá­jának optimális kihasználását teszi lehetővé mind a név­leges terhelésnél, mind a részleges terhelés tartományá­ban, továbbá az égőnek jó gyújtással, biztos égési tulaj­donsággal, tökéletes égéssel kell működnie, és mind a névleges, mind a takarék hőterhelés esetén valamint a különböző Wobbe-számú gázok széles tartományában, káros anyagokban szegény égésterméket kell biztosí­tania. A kitűzött feladatot a találmány szerinti gázégő rész­ben azáltal oldja meg, hogy az égőfejhez tartozó két, egymással valamint az egész égővel koaxiális helyzetű, olyan lángrózsa-gyűrűje van, amelyek hőálló anyagból valók, és amelyek mind oxidáló, mind redukáló atmosz­férának ellenállának, és amely lángrózsa-gyűrűk perforál­tak, végeik le vannak zárva, és ahol a belső lángrózsa­­gyűrűnek a perforációja olyan, hogy megakadályozza a lángnak a belső lángrózsa-gyűrű belseje felé történő terjedését, vagyis a visszagyújtást. A találmány szerinti gázégőnél az égőfej és a keverőcső közé, vagy az égőfej alatt a keverőcső illesztett, előnyösen keramikus anyag­ból való szigetelőgyűrű van helyezve. Mint már korábban említettük a találmány szerinti gázégő a gázégők olyan fajtájának továbbfejlesztését jelenti, amelyeknél az égőhöz az égéshez szükséges levegő és gáz olyan előkeveréke van vezetve, amelyben a levegő részaránya a sztöchiometriai részarányt meg­haladja. Az előbbi bekezdésben vázolt típusú gázégő tovább­fejlesztését jelentő találmány szerinti gázégő lényege, hogy a/, égőfej és a kcvcrőcső közé iktatott, vagy az égő­fej alatt a keverőcsőre illesztett, keramikus anyagú szige­telő gyűrűje, az égőfejhez tartozó, egymással és a gázégő egészével koaxiális, hőálló és mind oxidáló mind redu­káló atmoszférának ellenálló anyagú perforált két láng­­rózsa-gyűrűje, a lángrózsa-gyűrűket végeiknél lezáró égő­fej-alapja valamint égőfej-fedele van, továbbá, hogy a belső lángrózsa-gyűrüiiek visszagyújtást megakadályozó perforációja van. A belső lángrózsa-gyűrű perforációja nyílásainak hidraulikus átmérője legfeljebb 1,2 mm, előnyösen 0,8- 1,2 mm, a külső lángrózsa-gyűrű perforációja nyílásainak hidraulikus átmérője pedig legalább 1,2 mm, előnyösen 1.2-3,0 mm. Az ilyen perforáció kialakítás mellett elő­nyösen biztosítható, hogy a láng a két lángrózsa-gyűrű közötti térben alakul ki. A lángrózsa-gyűrűket célszerű alumíniumtartalmú és nikkelmentes krómacélból készíteni. Különösen előnyös lehet, ha a lángrózsa-gyűrűket keramikus anyagból ké­szítik. Egy újabb előnyös kiviteli alakhoz lehet jutni, ha mind az égőfej-fedél mind az égőfej-alap keramikus anyagból van. Sokszor célszerű lehet, ha az égőfej-alap egy darabból van a szigetelőgyűrűvel. A belső és a külső lángrózsa-gyűrűk közötti térben lehet elhelyezni a gyújtószerkezetet és a gyújtást bizto­sító elemeket. A hidegindításhoz szükséges vezérlő bi­­metál-lemezt az égőfej alapjához célszerű kapcsolni. Egy újabb előnyös kiviteli alakja a találmány szerinti gázégőnek, amelynek az edény fenéklapját, vagy hősuga-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom